A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) a munkavédelmi képviselő megválasztása, megbízatásának megszűnése, visszahívásának rendje, működési területe tekintetében rendeli megfelelően alkalmazni a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény üzemi tanács tagjaira, illetve az üzemi megbízottra vonatkozó rendelkezéseit. Az Mvt. a megválasztható képviselők számát nem köti kötelezően az üzemi tanácsokra vonatkozó létszámokhoz, azonban azok figyelembe vétele a létszámhoz igazodva ajánlott (pl. 1000 fő munkavállaló esetén 1 munkavédelmi képviselő kevés lehet).
A munkavédelmi képviselők lehetőleg olyan számban kerüljenek megválasztásra, amit a területen folyó tevékenység jellege, valamint a telephelyek, részlegek, üzemek száma és tagoltsága indokol. Értelemszerűen maximum annyi munkavédelmi képviselőt tudnak megválasztani, ahány jelöltet állítottak a munkavállalók.
Álláspontunk szerint a munkavédelmi képviselők számát a munkáltató egységes és átfogó megelőzési stratégiáját tartalmazó dokumentumban célszerű meghatározni arra való tekintettel, hogy az Mvt. 54. § (1) bekezdés g) pontja szerint a megelőzési stratégia „kiterjed a munkafolyamatra, a technológiára, a munkaszervezésre, a munkafeltételekre, a szociális kapcsolatokra és a munkakörnyezeti tényezők hatására”.

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 90. § (1) bekezdés szerint: „E törvénynek az egyes foglalkoztatási tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2016. évi LXXIX. törvénnyel (a továbbiakban: Módtv2.) megállapított 70/A. § (1) és (2) bekezdését a Módtv2. hatálybalépését követően azon munkáltatónál, ahol van választott munkavédelmi képviselő, a munkavédelmi képviselő mandátumának lejártát követő munkavédelmi képviselő választás során kell alkalmazni.”

Fentiek alapján az új munkavédelmi képviselő választást a jelenlegi munkavédelmi képviselő mandátumának lejárta után szükséges megtartani.

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 70/A. (2) bekezdése szerint: „A munkavédelmi képviselő választására az Mt. 238. §-át kell alkalmazni azzal, hogy az Mt. 238. § (2) bekezdésében foglaltakon túl nem választható munkavédelmi képviselővé az, aki a munkáltatónál munkaviszony keretében főtevékenységként a munkáltató megbízásából munkavédelmi feladatokat lát el.”
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 238. § (2) bekezdése alapján: „Nem választható üzemi tanácstaggá az, aki
a) munkáltatói jogot gyakorol,
b) a vezető hozzátartozója,
c) a választási bizottság tagja”.

Fenti jogszabályok alapján az ügyvezető, aki munkáltatói jogot gyakorol, nem választható munkavédelmi képviselővé.

Álláspontunk szerint – figyelemmel a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 238-239. §-okban foglaltakra is – munkavédelmi képviselőnek olyan cselekvőképes munkavállaló választható, aki legalább hat hónapja munkaviszonyban áll a munkáltatóval (az újonnan alakult munkáltatót kivéve), továbbá az adott telephelyen ténylegesen munkát végez, ezáltal képes a munkavállalók egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéssel összefüggő jogainak és érdekeinek képviseletére, így a munkavédelmi képviselőt megillető jogok gyakorlására. Erre való tekintettel a tartósan távol levő munkavállaló munkavédelmi képviselőnek nem választható, ugyanakkor munkavédelmi képviselő választására jogosult. Megjegyezzük, hogy a tartósan távol levő munkavállalót a választás érvényességének megítélésekor csak abban az esetben kell figyelembe venni a választásra jogosultak létszámánál, ha részt vett a választáson.