A munkahelyeken elõforduló, a tevékenységbõl és a munkakörnyezetbõl származó zaj veszélyforrásnak minõsül, ami intenzitásától, idõtartamától és frekvencia spektrumától függõen ártalmas lehet az emberi szervezetre. Kellemetlen, zavaró érzetet keltenek, a munkavállaló munkáját, tevékenységét, nyugalmát zavarják, kedvezõtlen (élettani, pszichés és idegrendszeri) hatásokat válthatnak ki, a hallószervet károsíthatják, valamint a figyelem és teljesítmény csökkenése révén a balesetek bekövetkezését is elõsegíthetik.
Jelentõs zajexpozíció fordul elõ kiemelten a gépgyártás, a fém-megmunkálás, az asztalos- és bútoripar, építõipar, a mezõ- és erdõgazdálkodás (fakitermelés) és a textilipar területén.
A munkahelyi zajexpozíció a dolgozókat érõ megterhelések körébe tartozik, így erre vonatkozóan is el kell végezni a kockázatértékelést és megelõzõ intézkedéseket kell hozni a munkavállalók egészségvédelmére és biztonságára.
A részletes elõírásokat a munkavállalókat érõ zajexpozícióra vonatkozó minimális egészségi és biztonsági követelményekrõl szóló 66/2005. (XII.22.) EüM rendelet tartalmazza. A fokozott figyelmet igénylõ munkavégzésre vonatkozó speciális követelményeket a munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjérõl szóló 3/2002. (II. 8.) SzCsM-EüM együttes rendelet szabályozza.
Az ismeretekrõl a GINOP- 5.3.7-VEKOP-17-2017-00001 azonosító számú „Jogszerû foglalkoztatás fejlesztése” elnevezésû kiemelt projekt keretében készült „Miért kell csökkenteni a zajexpozíciót” témájú kiadványban adunk tájékoztatást.
Miért kell csökkenteni a zajexpozíciót? - letöltés |