A MUNKABIZTONSÁGI ÉS MUNKA-EGÉSZSÉGÜGYI HATÓSÁGI MUNKA INTEGRÁCIÓJA, MINT AZ OMMF TÖRTÉNETÉNEK MEGHATÁROZÓ ESEMÉNYE
Dr. Groszmann Mária, OMMF munkavédelmi elnökhelyettes
A közfeladat-ellátás hatékony szervezeti kereteinek kialakítása érdekében szükséges rövid és hosszabb távú intézkedéseket a Kormány a 2118/2006. (VI. 30.) számú határozatában jelölte ki. A Kormányhatározat előírta „...a munkaegészségügyi rész átadását az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőségnek.
Az integráció nem mondható előzmény nélkülinek, jóllehet szakmai előkészítését a korábbiakhoz hasonló törekvéseket kísérő széleskörű, nyílt szakmai viták nem előzték meg (vagy meglehetősen zárt körben folytak le). Ezért aztán a döntés úgy az átadó, mint az átvevő hatóság szakmai közösségét váratlanul érte.
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII törvény is egységben kezeli a munkavédelem tartalmát mikor azt mondja ki, hogy: „E törvény alkalmazásában munkavédelem: a szervezett munkavégzésre vonatkozó munkabiztonsági és munkaegészségügyi követelmények ........ rendszere".
Amint látjuk, a hangsúly a „követelmények rendszere" kifejezésen van. A hazai hatósági gyakorlatban ez az egység a munkabiztonsági és munkaegészségügyi intézményrendszerekben vált ketté. Ennek gyökerei a két hatóság lényegében párhuzamos történelmi fejlődésében keresendők [1], és mivel az integráció ennek a folyamatnak tett a végére pontot, mondhatjuk, hogy történelmi fordulópontról van szó a hazai munkavédelmi gyakorlatban.
A gyárak ellenőrzését és az intézkedési jogkört 1872. -től az iparhatóságok gyakorolták. Az 1893. évi XXVIII.t.cikk és az ennek alapján kiadott 13.469/1894. kereskedelmi miniszteri körrendelet a munkások testi épségének, életének védelme szempontjából külön szervezetet is létesített, és a gyárak ellenőrzését az iparfelügyelőkre bízta.
Ezzel szinte egy időben, az 1876-ban megjelent XIV. t.cikk, majd az 1884:XVII. T.cikk 114.§-a gyárak egészségügyi „megvizsgálását és ellenőrzését" az egészségügyi hatóságok feladatává is tette.
Egy belügyminiszteri körrendelet 1900-ban előírta, hogy az ellenőrzéseket félévente kell lefolytatni. Később, 1925-ben a népjóléti és munkaügyi miniszter körrendeletével az ellenőrzések egységes jegyzőkönyvi szempontjait is kijelölte, mint például:
„a mesterséges világítás módja nem esik-e kifogás alá";
„ha a gyár üzeme nagy hőfejlesztéssel jár, a munkások meg vannak-e védve a túlhevüléstől, és a hirtelen lehűléstől";
az üzemi „por, gőz, mérges gázok mechanikai és vegyi behatása, továbbá idült mérgezések ellen a munkások kellőképpen meg vannak-e védve";
„a szükséges balesetelhárító berendezések meg vannak-e";
szabályszerűen kezelik-e az erősebb hatású és mérges anyagokat”.
A kialakult hatósági helyzetet az 1926-ban megrendezett Közegészségi és Társadalompolitikai Országos Értekezlet egyik előadója a következőképpen foglalta össze: „Noha Magyarország nem iparország, lakosságának körülbelül 1/3-a él ipari foglalkozásból, és ez ...olyan tömeget képvisel, amelynek egészségügyi tőkéjét, munkaképességét gondozni eminens... érdek.... Az iparfelügyelet keretében végzett egészségügyi gondozás más fontos feladatok mellett és személyzet hiányában ...háttérbe szorult...." [2]
Ugyanezen Értekezlet érintette minden valószínűség szerint legelőször a mai szóhasználattal élve „integráció" gondolatát, a kettős hatóság kritikai megközelítéséből kiindulva: „Bár az iparfelügyelet meglévő szervezete mellett tiszti orvosaink működési körének kiterjesztése hatásköri szempontból talán vitatható, nem lehet azonban be nem látnunk, hogy orvoshygiénikus nélkül az iparüzemek szakszerű ... ellenőrzése hiányos volna, és tárgyi szempontból az iparegészségügy kivonása a hatósági tiszti orvos hatóköréből .... jogosulatlan volna....". „Ha az iparfelügyelet legalább 1/3 részben orvoshygiénikusokból állana, ezek ... a feladatok annak keretében is szervesen megoldhatók volnának...
A munkabiztonság és munkaegészségügy fejlődésének kétségtelenül érdekes szakmatörténeti folyamatát a továbbiakban nem részletezve, elmondhatjuk, hogy a kilencvenes évekre a két hatóság fenntarthatóságának újragondolását mind többször felvetették.
Az első ilyen vitát az ILO tripartit missziójának1991-1992. évi látogatása váltotta ki. Ennek keretében a Misszió rámutatott arra, hogy a munkavállalók egészsége és biztonsága egyetlen egységet alkot, a két hatóság külön-külön történő fellépése az ellenőrzések alkalmával hatékonyságban, erőforrás kihasználásban elmarad az elvárhatótól. A történeti hűség kedvéért azt is el kell mondani, hogy a misszió javaslata nemcsak a munkabiztonság-munkaegészségügy integrációjáról szólt: „Megújított struktúrájú felügyeleti rendszert kell kialakítani, amely integrálja a munkaegészségügyi ellenőrzést, a munkabiztonsági ellenőrzését, valamint a műszaki biztonságtechnikai ellenőrzést.” [3] A népjóléti és munkaügyi kormányzat felkérésére létrejött Szakértői Bizottság a változtatások szükségességét nem vitatta, az integrált felügyelet bevezetésének időpontját illetően azonban nem jött létre konszenzus. Az ún átmeneti időszakra a két felügyelet közötti együttműködés szorosabbá tételét, funkcionális együttműködését jelölték meg követendő irányként.
Az ILO Misszió látogatását követő mintegy mint egy évtized alatt több ízben történtek próbálkozások a funkcionális együttműködésre, de ezek a kísérletek nem hoztak átütő eredményt. 2002-ben, az Európai Unió munkafelügyeleti rendszert értékelő küldöttsége is azt állapította meg, hogy „az erőforrások és létszám alacsony” mindkét oldalon; „szükség van az OMMF és ÁNTSZ közötti szorosabb együttműködésre”. [4]
Az OMMF 25 éves fennállása alkalmából történő megemlékezés során ünneprontás lenne a kezdeti nehézségekről, kudarcokról beszélni. Egy gondolatot azonban mégis ki kell emelni ezek sorából. Kezdetekben jó néhányan úgy vélték, hogy a munkaegészségügyi feladatok integrálása pusztán egy jogi aktus. Ez a leegyszerűsítő megközelítés azonban elfedi azt a lényegi kérdést, hogy az integrált munkavédelem művelése ennél jóval többet igényel. Az integrációnak be kell épülnie a munka világának kulcsszereplői gondolkodás módjába, az integrációnak a fejekben és szívekben is végbe kell mennie – ez pedig egy folyamat, ami ebben az értelemben még nem zárult le.
2008. év elejére a fontosabb hatásköri kérdések rendeződtek, és jogi értelemben ekkortól beszélhetünk egységes munkavédelmi hatóságról. A kezdetekről napjainkig terjedő időszakot átfogó tevékenységünk néhány főbb irányát és eredmény mutatóját az alábbiak foglalják össze.
Első és legfontosabb feladat volt az állások betöltése, és ezzel párhuzamosan az egységes munkagyakorlat megalapozás céljából, még 2008-ban, számos – kötelező – továbbképzésről is gondoskodtunk.
A munkabiztonsági szakirányú végzettséggel és felügyelői vizsgával is rendelkező „régi” felügyelők közül 40 fő számára 100 órás munkaegészségügyi ráképzésre került sor, ami vizsgával zárult.
Valamennyi felügyelő részt vett szakmai és szakmához kötődő jogi továbbképzésen, ami kommunikációs tréninggel társult.
Az újonnan belépők közül az a 94 fő részesült 72 órás, mindkét szakterületet átfogó továbbképzésben.
Mindezeken túl, valamennyi újonnan belépő felügyelő munkaegészségügyi jogi, eljárási, szakmai ismeretekkel kibővített, (belső szabályzat által kötelezően előírt) felügyelői vizsgát is letette, ami a felügyelővé válás feltétele, és amire a munkába állástól hat hónap alatt kell felkészülni – az e célra 2008-ban elkészített felügyelői kézikönyv alapján.
Viszonylag igen rövid idő alatt kellett végrehajtani azokat a munkaszervezési, módszertani, informatikai, belső szabályzati stb. aktualizálásokat is, amelyek a munkabiztonsági hatósági munka során már kialakultak, működtek, de amelyekből a munkaegészségügyi speciális szempontok értelemszerűen hiányoztak.
A „felkészülési" idő hiánya ellenére sikerült megvalósítani, hogy már 2007-ben, az áprilist követően indított célvizsgálatoknál, soron kívüli ellenőrzéseknél megvalósult a munkaegészségügyi szempontok módszertani integrálása. 2008. óta pedig a munkáltatói ellenőrzések már az egységes munkavédelem jegyében valósulnak meg, azaz munkabiztonsági és munkaegészségügyi tartalmú munkáltatói kötelezettségek betartására egyaránt kiterjednek. („csak munkabiztonsági", vagy „csak munkaegészségügyi" ellenőrzés a munkabaleset-, illetve foglalkozási betegség, fokozott expozíció kivizsgálása esetén, „csak" munkabiztonsági, vagy „csak" munkaegészségügyi cél vizsgálatoknál, és tárgykörtől függően a panaszügyek kivizsgálásánál történik).
Az ellenőrzött munkáltatók száma a munkaegészségügyi feladatok belépésével nem emelkedett, hiszen az ellenőrzések időigényesebbekké is váltak. Az ellenőrzött munkáltatók közül viszont azok aránya, akiket valamely szabálytalanságon értek, egyre magasabb, és a jobb feltárásokkal az egy ellenőrzött munkáltatóra eső intézkedések száma már most, az első félévben felülmúlja a 2008. évi értéket. Az intézkedéseken belül fokozatosan megjelentek azok, amelyek munkaegészségügyi szabálytalansággal kapcsolatban születtek, sőt 2009. első félévében gyakoriságuk az összes intézkedéseken belül az előző évi 24%-s arányt is meghaladja.
Év
Ellenőrzött munkáltatók száma
(db)
Összes ellenőrzött munkáltató közül a szabálytalansággal érintett munkáltatók aránya
(%)
Egy ellenőrzött munkáltatóra eső intézkedések száma
(db)
Összes intézkedésen belül a munkaegész-ségügyi szabálytalan-sággal összefüggő intézkedések aránya
(%)
2007.
25 610
83
3,0
13,0
2008.
25 171
84
4,0
24,0
2009. I. félév
11 132
87
5,0
29,0
Az ellenőrzött munkavállalók között azok aránya, akik súlyosan veszélyeztetettnek tekintendők – és ezért munkáltatójuknál munkavédelmi bírság kiszabására került sor - nem magas, de ez az arány fokozatosan emelkedik: minden bizonnyal azzal összefüggésben is, hogy megjelentek a munkaegészségügyi súlyos veszélyeztetések miatti bírságolások is a hatósági munkában . Ezt alátámasztja , hogy a munkavédelmi bírsághatározatokon belül egyre több a munkaegészségügyi indok alapján kiszabott bírsághatározat.
Megnevezés
Összes ellenőrzött munkavállaló közül a súlyos szabálytalansággal érintett munkavállalók aránya
(%)
Szabálytalansággal érintett és súlyos szabálytalansággal érintett munkavállalók aránya
(%)
Összes munkavédelmi bírsághatározaton belül a munkaegész-ségügyi indok alapján kiadott bírsághatározatok aránya
(%)
2006.
5,0
21,0
*
2007.
17,0
27,0
**
2008.
15,0
25,0
22,0
2009. I. félév
19,0
30,0
31,0
2009.-ben, szeptember végéig munkaegészségügyi indokok alapján leggyakrabban a kereskedelemben és feldolgozóiparban, illetve a gépiparban történtek ilyen intézkedések.Ugyanezen időszakban munkabiztonsági megfontolásból az építőipar, a gépipar „vezetnek” ebben a tekintetben a feldolgozóipar előtt.
A leggyakrabban ellenőrzött ágazatokban a munkavédelmi bírsághatározatok arányának megoszlása 2009. I-III. negyedév
Ágazat
Ellenőrzések száma
(db)
Munka-biztonság
(%)
Munka-egészségügy
(%)
Építőipar
6 146
77
23
Feldolgozóipar (kivéve: gépipar)
3 381
54
46
Gépipar
1 663
60
40
Kereskedelem
2 218
51
Egyébként nem a minden áron történő bírságolásra törekszünk, A munkaegészségügyi szabályszegések miatt leggyakrabban hiányosságot megszüntető határozat kiadására kerül sor, de gyakori a foglalkozatás megtiltásával összefüggő határozat típus is. Gyakorisági sorrendben ezt követi csak az előbb említett munkavédelmi bírság határozat tevékenységet és használatot felfüggesztő határozat útján és a kisebb szabályszegések esetén történő figyelemfelhívással megvalósuló intézkedés.
Az összes munkaegészségügyi határozaton belül az egyes határozat típusok %-os gyakorisága 2008. év és 2009. I. félév együtt
Év
Munka- védelmi bírság határo- zat
(%)
Hiányos- ságot megszün- tető, rendel- kező határo- zat
(%)
Foglal- kozta- tást megtiltó határo- zat
(%)
Haszná- latot felfüg- gesztő határo- zat
(%)
Tevé- keny- séget felfüg- gesztő határo- zat
(%)
Figyelem Felhívás
(%)
Szabály- sértési bírság
(%)
Helyszíni bírság
(%)
2008.
817
7 652
2 426
408
543
629
104
380
2009. I. félév
402
4 526
1 602
405
559
221
92
324
2008 és 2009. I.fé.
Összesen
1 219
12 178
4 028
813
1 102
850
196
704
Az összes meü. határozat %-a
5,8
57,7
19,1
3,9
5,2
4,0
0,9
3,3
Eddigi tapasztalatok szerint, tárgykör alapján, 2008-ban és 2009. első félévében összesen, a munkaegészségügy területén a munkaköri alkalmassági vizsgálatokra és a foglalkozás-egészségügyi ellátásra vonatkozó munkáltatói szabályszegések indokolják leggyakrabban az intézkedéseket, de gyakori a kémiai kóroki tényezőkre vonatkozó előírások megszegése is. A munkabiztonsági intézkedések között leggyakoribbak a munkaeszközök biztonságával, a munkahely, üzem biztonságos kialakításával kapcsolatos előírások terén történő munkáltatói mulasztások miatti intézkedések, míg nagyságrendileg ritkábbak, jóllehet gyakoriság szempontjából a negyedik helyen állnak a személyi feltételek hiánya, meg nem felelő volta miatti intézkedések
Az előforduló leggyakoribb intézkedést igénylő munkáltatói mulasztások munkabiztonsági, munkaegészségügyi szakterület szerinti bontásban2008. év és 2009. I. félév együttesen
Munkabiztonsági
Munkaegészségügyi
Sorrend
Mulasztás témaköre
%-os arány az összes munkabiz-tonsági intézkedéshez képest
Mulasztás témaköre
%-os arány az összes munkaegészségügyi intézkedéshez képest
Az ellenőrzések, panaszügyek kivizsgálásán túl, a munkavédelmi hatóság új feladatként látja el a jogszabály alapján bejelentett foglalkozási megbetegedések gyanújával kapcsolatos bejelentéseket és a fokozott expozíciós eseteket. Az adatok alapján a foglalkozási betegség gyanúja miatt jelentett esetek aránya emelkedőben van.
Munkavédelmi hatóság által kivizsgált - foglalkozási betegség gyanúja, és fokozott expozíció miatt bejelentett - esetek alakulása 2008-ban és 2009. I.-IX. hó között
Kivizsgált összes bejelentett eset
(db)
Foglalkozási betegség gyanúja
(összes jelentett eset %-ban)
Fokozott expozíciós eset
(összes jelentett eset %-ban)
Év
2007.IV.-XII. hó között
256
n.a.
n.a.
2008.
543
74
26
2009.I.-IX. hó
343
75
25
Összehasonlításképpen az ÁNTSz néhány munkaegészségügyi tevékenységét összegző adatot mutatunk be, amelyek a Kormány részére évente elkészített, a munkavédelmi helyzetről szóló előterjesztésekben is szerepelnek, összevetve az integrált munkavédelmi hatóság első (2008.) évének hasonló, a munkaegészségügyi szakterületre vonatkozó adataival:
Intézkedő
hatóság
Év
Rendelkező határozatok száma
Szab.
sértési
pénzbírságoló
határoza-
tok
száma
Helyszíni
pénz-
bírságolások
száma
Munkavédelmi bírság
határozatok
száma
Á
N
T
Sz
2000
2550
29
140
16
2001
1492
29
110
24/
2002
1605
71
112
16
2003
1397
68
80
44/
2004
1969
71
108
74
2005
2052
96
99
97
2006
1480
48
76
68
O
M
M
F
2008.
7652
104
308
817
Végezetül megemlítendő még az is, hogy 2007. októberében minden régióban megszerveztük a Munkavédelmi Tanácsadó Szolgálatot. A tanácsadás ingyenes, anonim. A hatósági munkától független felügyelők látják el ezt a feladatot. A tanácsadásra többféle módon is sor kerülhet: telefonon, írásban, személyes megkeresés alapján. Az integráció beépülését a munkáltatók közgondolkodásába mutatja, hogy 2008-tól 2009. szeptemberéig összesen 30.321 megkeresés volt, ezek 54 %-a volt munkabiztonsági, 34 %-a munkaegészségügyi és 14 %-a egyéb tárgykörbe eső kérdés.
Összefoglalva
Az ellenőrzések tapasztalatai alátámasztják, hogy ugyanazon munkáltatónál, ha csak az egyik hatóság ellenőrzött volna, rejtve maradnak azok a szabálytalanságok a másik terület vonatkozásában, amelyeket az egységes szemléletű ellenőrzések egyidejűleg feltártak. Hosszabb távon tehát remélhető, hogy az egységes ellenőrzési gyakorlat a munkakörülmények javulásában is érezteti hatását. A még csak éppen létrejött egységes munkavédelmi hatóságnak, azon túl, hogy folytatja, és befejezi minden tekintetben az integrációt, még az eddigieknél is jobban elkötelezettnek kell lennie abban, hogy magas színvonalú hatósági ellenőrző tevékenységével előmozdítsa a munkavállalók egészségét nem veszélyeztető és biztonságos munkakörülményeit.
A Tanácsadó Szolgálat továbbfejlesztésével, következetes, magas színvonalú munkával el kell érni, hogy mind a munkavállalók, mind a munkáltatók tudatában értékként legyen jelen a munkahelyi egészség és biztonság.
Előbbiek érdekében ki kell dolgozni az integrált hatóság jövő képét megvalósító stratégiát, és ennek megfelelő irányokban tovább kell fejlődni, sok tekintetben megújulni.
A munkavédelmi hatóság fejlesztése önmagában nem elég. A munkavédelmi szempontoknak stratégiai célként kell jelen lennie a képzésben, kutatásban, döntéshozatalban, munkáltatói attitüdben, munkavállalói tudatos magatartásban, és a megelőző szolgáltatások tevékenységében is.
2009. október
[1] Iparfelügyelet és Tisztiorvosi Szolgálat, melyek több mint száz éves múltra tekintenek vissza