Vissza a "Látó" változathoz
Nyelv választás: Magyar | EnglishFőoldalra | Honlaptérkép
Keresés:

Kapcsolat, szervezet

Általános információk

Kapcsolódó szervezetek

25loggo50shvissza

 

 


EMLÉKEZÉS AZ OMMF NEGYEDSZÁZADÁRA

 Fekete István, OMMF Nyugat-dunántúli Munkavédelmi Felügyelősége, igazgató

 

 

 Történelmi léptékkel elenyésző 25 év, de az ember életében a munkaképes évek közel 2/3-a az az időszak, amit maga mögött tudhat a szervezet. A jelenlegi felügyelők közül 27 fő ma is aktív tanúja ennek a számos változást hozó folyamatnak.

Szerencsés embernek tarthatom magam, hogy személyesen élhettem át ezt az időszakot, sőt a jogelőd, a szakszervezeti munkavédelmi felügyeletnél is szolgálhattam több mint 14 évig, ezért talán hiteles ez a visszatekintés.

Biztosan nem tévedek, amikor azon véleményemet fogalmazom meg, hogy a magyar munkavédelemben különleges, majdnem kizárólagos a munkavédelmi hatóság szerepe. A jelenlévők előtt közismert, hogy az anyagi érdekeltség nem működik, a jelenlegi társadalombiztosítási rendszer inkább torzító hatást gyakorol, így marad a hatóság, néhány elkötelezett munkáltatói vezető, és egyre kevesebb megszállott, akik munkavállalókat képviselik.

Mindezek tükrében szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy van mit ünnepelnünk.

Nem lennék igazságos, ha nem említeném a jogelőd SzOT Munkavédelmi Osztály, az SzMT munkavédelmi felügyelőket és társadalmi munkavédelmi felügyelőket. Néhányukat személy szerint is szeretném megemlíteni (Főcze Lajos, Horváth Béla, Füzi Lőrinc, Radványi Vince, Haubert Gábor). Ugyan kevesen vállaltak funkciót  az új állami felügyelet vezetésében (pl.: Répa Imre, Hanyecz István, Dornai Tibor), de kiváló szakmai felkészültségük, példaértékű elkötelezettségük nagyon sokat jelentett az induló állami felügyeletnek. Ennek köszönhetően szakmailag felkészülve, érzelmileg felvértezve kezdhettünk hozzá az előttünk álló feladatokhoz. Az állami felügyelet személyi, tárgyi és szervezeti feltételeinek megteremtése szinte ember feletti feladatot jelentett és ehhez alig egy hónap állt rendelkezésükre a szervezésben résztvevőknek. A felügyelői állomány 90 %-át a korábbi SzMT felügyelők tették ki, a többi a megyei tanácsok mezőgazdasági osztályai műszaki és munkavédelmi felügyelői, a KISzöv munkavédelmi felügyelői és néhányan a versenyszférából kerültek a szervezethez.

Az események tanúi bizonyára egyetértenek velem abban, hogy a legnagyobb kihívást, de talán a leglátványosabb sikert az államigazgatási eljárási szabályok kialakítása és alkalmazása jelentette, amelyben elévülhetetlen szerepe volt Gáspár Imréné dr. főosztályvezetőnek.

Gondolom közismert, hogy a megalakuláskor Országos Munkavédelmi Főfelügyelőség (OMF, OMvF) nevet viselte, amely később Munkabiztonsági, majd Munkabiztonsági és Munkaügyi (OMMF) lett, míg a jelenlegi mindenki előtt ismert és ez egyben visszatérés az eredeti Munkavédelmi elnevezéshez.

A gyakori és nem mindig örömmel fogadott átszervezéseknek annyi előnye azért volt, hogy folytonos megújulásra, az új szerepek megtanulására késztetett bennünket.

Mi „öregek" nemcsak a nosztalgia miatt emlékezünk szívesebben a korai évekre, hanem azért is, mert látjuk az akkori szakmai kihívásokat napjainkban a mérhetetlen bürokrácia, a sokszor értelmezhetetlen teljesítménykényszer szinte másodlagossá degradálja.

Egy-egy gondolatot szeretnék szánni az egyes ciklusoknak, megpróbálom összefoglalni azok legfontosabb jellemzőit.

Az 1984. évi megalakulást követő évek a hatósági ellenőrzési formák kidolgozását, egy újszerű eljárási rend megvalósítását jelentették. Ebben az időszakban a nagyvállalati forma dominált, lehetővé téve a munkáltatói munkavédelmi szervezetek létrehozását, ami nagyban hozzájárult a munkavédelmi feladatok szakszerű ellátásához és garanciát jelentett a színvonalas belső szabályzatok és utasítások kidolgozásához. Az ágazati és tanácsi irányító szervek is közreműködtek és jól egészítették ki a hatóság munkáját.

A megalakulást követő első lényegesebb változás azt hozta magával, hogy a hagyományos munkabiztonsági feladatok 1987-től kibővültek néhány munkaügyi témakörrel. Ezek egyrésze kapcsolódott a munkavédelemhez, illetve a munkaidő védelmével volt összefüggésben.

1990 - 1997 tartó időszakban a mi munkánkat is a rendszerváltás következtében a gazdálkodók struktúrájában beállt változások határozták meg. Úgy gondolom ezek az évek voltak, amelyek a legnagyobb kihívást jelentették számunkra is.

És akkor jött az 1997-től 2000-ig tartó „rémálom" a munkaügyi központokhoz való csatolás, aminek végül is voltak kellemes pillanatai is, de semmiképpen nem nevezhető az OMMF aranykorszakának.

Ez az időszak viszonylag nagy gazdasági önállóságot, egész jó ellátási kondíciókat jelentett, de a munkaügyi szervezet vezetőinek egyéni hozzáállásától függően hihetetlen differenciálódás alakult ki, a szakmai munka is polarizálódott.

Végig úgy éreztük, hogy idegen test voltunk abban a szervezetben.

Személy szerint egyetlen pozitívumát tudom kiemelni, ami a dunántúli megyék igazgatóinak tevékeny szakmai alkotó erejének összefogását eredményezte.

Summázva a tényeket, szükségszerűség és logikus volt a korábbi státusz visszaállítása.

Az 1997-es évhez kapcsolódott a munkaügyi felügyelet létrehozása is, illetve a munkaügyi hatósági ellenőrzés ide telepítése. Az önálló munkaügyi felügyelők mellett a munkavédelmi felügyelők is kaptak ilyen feladatot, felkészítést, vizsgázniuk kellett, és innentől ún. „kombinált felügyelőként" működtek egészen 2005 év közepéig.

A „visszaszervezést" követően egy viszonylag stabil időszak következett 2005-ig. Kialakításra kerültek az ellenőrzési formák, fejlődött az informatikai háttér, de ugyanebben az időszakban lett egyre dominánsabb a teljesítménymutatók alkalmazása, ami gyakran a szakmaiság háttérbeszorulását eredményezte.

2005. év már a következő fontos átszervezés jegyében zajlott, majd 2006-től létrejöttek a regionális munkavédelmi, és a területen elkülönülve, a munkaügyi felügyelőségek. Különösen az előkészítés időszakában több irányból vitatták létjogosultságát, szükség- és célszerűségét. A félelmek szerencsére nem igazolódtak és többségben vannak azok a tényezők, amelyek indokoltságát támasztják alá. Ezek közül elsősorban a felügyelőségek egységesebb jogalkalmazása, takarékosabb és racionálisabb gazdálkodás, valamint a területi vezetők számának csökkenését szeretném kiemelni.

Helyes döntésnek látszik a hatósági munkát kiegészítő új módszerek bevezetése, mint a Munkavédelmi Információs Szolgálat és a Partnerség a foglalkoztatás-biztonságáért program bevezetése.

2007-től a munkaegészségüggyel létrejött integráció már a közelmúlt és a jelen, ami egyrészt mindenki számára ismert, másrészt erről önálló előadásra kerül sor, ezért eltekintek bemutatásától.

Visszatekintve a 25 évre, szeretnék megemlíteni néhány nevet (egyéniséget), akiknek meghatározó szerep jutott, vagy vívtak ki maguknak és méltán kell bekerülniük a szervezet történetét prezentáló dokumentumokba.

Elnökként Török Dezső, Sólyom Ferenc, dr. Ádám Lóránt, dr. Békés András és Papp István és napjainkban dr. Dudás Katalin vezette illetve vezeti a Főfelügyelőséget.

Az OMMF arculatának kialakításában elévülhetetlen érdemei vannak a már említett Gáspár Imréné dr., továbbá dr. Varga László, Szilárd Tibor, Barna László, Lantos Géza korábbi kollégáknak és még sokaknak, akik felsorolását a hozzászólásom időkerete nem teszi lehetővé.

Mindvégig nagyon sok múlott a területi felügyelőségek igazgatóin, akik közül hosszú időn keresztül meghatározó szerepet vállalt Perjési Zsolt, Borsi Árpád, Vázcy György, Berta László, de semmiképpen sem szeretnék megfeledkezni a „nagy öregekről", akik megalapozták egy sikeres állami hatóság létrejöttét, és az elindulásban is tevékeny szerepet vállaltak, mint Frits István, Vincze József, Suhajda János, Vargha Tamás, Sándor László, Horváth József, Egyed Zoltán, Gergely Imre, dr. Gőcző Géza, hogy csak a legismertebbeket említsem.

A beosztott felügyelők között is nagyon sok értékes ember szolgálta hosszabb-rövidebb ideig is ezt a szervezetet, de felsorolása több oldalt venne igénybe. Minden esetre név szerint is szeretném megemlíteni Ördögh Sándort, aki szakszervezeti titkárként több cikluson keresztül képviselte a munkatársakat és eredményes munkát végzett a kollektíva összetartásában is.

A továbbiakban eltekintenék személyek megnevezésétől, de mindenképpen meg szeretnék említeni két intézményt, illetve azok vezetőit és munkatársait, akik a szaktudás megszerzésében és a tudományos háttér biztosításával óriási segítséget jelentettek. Országos Munkavédelmi Képző és Továbbképző Intézetre (Kft) és az Országos Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézetre gondolok.

Végezetül szeretném kifejezni a volt és jelenlegi kollégák köszönetét, hogy tagja lehettünk, lehetünk ennek az országosan, de nemzetközi szinten is elismert szervezetnek és ezen keresztül tehettünk valamit embertársaink, a magyar munkavállalók egészsége és biztonsága érdekében.

 

 


Nemzetgazdasági Minisztérium
Munkavédelem
Foglalkoztatás-felügyelet
Postacím: 1358 Budapest, Pf.: 17.
E-mail:
munkavedelmi-foo@ngm.gov.hu
foglalkoztatas.felugyeleti-foo@ngm.gov.hu