3. Interjúk a munkavédelem néhány kiemelkedő személyeségével
|
| ||
^ | Mire jó egy jogi diploma?- avagy: hogyan lett a kutató matematikusnak készülő lányból a monori vasutasok legnépszerűbb válóperes ügyvédje, aki 100 ezer forintra bírságolta a boldogult hetvenes években a nagyhatalmú közlekedési minisztert, pedig nem is volt meg hozzá a munkavédelmi szakképzettsége? Mi következett egy 140 éves szabály felrúgásából? Miért zengett a ház, amikor a még meg sem alakult OMMF „vőfélyei” miniszterelnök- helyettesi óhajra lánykérőbe mentek a mit sem sejtő menyasszonyért? | |
Ha nem lenne a világon annyi csúnya nő, nem örülhetnénk annak a kevés gyönyörűnek, -mondják rosszmájúan a magukat szakértőnek kikiáltó férfiak. Ez a bizarrnak hatható gondolat azért jutott eszembe, mert szerintem érvényes a siker-kudarc ikerpárra is. Igazi, fennen ragyogó sikerek nincsenek kudarcok nélkül, legfeljebb nem értesülünk róluk, mivel szolidan meghúzódnak az árnyékban. Nem szokás – különösen a mai világban, - közhírré harsonázni. Márpedig mi most így teszünk. | ||
Gondolták volna, hogy a munkaügyi ellenőrzésnek szédületes csapdái vannak? - kérdezi a Dél-dunántúli Munkavédelmi Felügyelőség 2006-ban nyugalomba vonult vezetője, - aki a megalakulás pillanatától vezette a baranyai „listát”, - majd rögvest két zaftos példával is előrukkol. Íme. | ||
„Főnök, ez észjáték!” Ez az önfeledt, csípősen tréfás mondat egy hivatalvizsgálatot követő kerti összejövetelen hangzott el, mikor a felszabadultan ultizó kollégák mögött megjelent a kibic: a BAZ megyei OMMF vezetője. Egy pillanatig szó bennszakadt, hang fennakadt ugyan, azonban Perjési Zsolt sem maradt adós a válasszal: „elismerem, ha ezt a felügyeleti munkádban is kidomborítod, barátom!” Ezzel a lovagiasság szabályai szerint véget is ért a párbaj. |