A SZOLGÁLATNAK FELTETT KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK

/A szolgálatnak feltett kérdésekre adott válaszok, tájékoztatások nem minősülnek jogi iránymutatásnak vagy elvi állásfoglalásnak, ezen információk nem mentesítik a munkáltatót munkavédelmi feladatainak, különösen a munkavállalók irányában fennálló tájékoztatási kötelezettségeinek teljesítése alól! A válaszok a közzétételük napján érvényes előírásokon alapulnak, ezért felhívjuk a figyelmet, hogy az előírásokat, azok alkalmazása esetén ellenőrizni szükséges./

• Mvt. módosítás 2024. január 1. napjától
• Személyi feltételek (orvosi alkalmasság, foglalkoztatási tilalmak, oktatás stb.)
• Védőeszközök
• Munkahely, üzem állapota
• Munkaeszközök, gépek, berendezések
• Munkabalesetek, foglalkozási megbetegedések, fokozott expozíció, jegyzőkönyv
• Kóroki tényezők (fizikai, biológiai, kémiai, ergonómiai)
• Szaktevékenységek
• Kockázatértékelés
• Bejelentési kötelezettségek (speciális)
• Anyagmozgatás, szállítás, tárolás, közlekedés
• Egyéb kérdések

 
 o Mvt. MÓDOSÍTÁS (2024. január 1. napjától)

Az a személy, aki munkavédelmi szakmérnök szakképesítéssel és népegészségügyi ellenőr oklevéllel is rendelkezik elkészítheti-e teljeskörűen a munkavédelmi oktatási tematikát?

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban Mvt.) 55.§ (3) bekezdése szerint „az oktatási tematika elkészítése munkabiztonsági és munkaegészségügyi szaktevékenység.”

Az Mvt. 8.§ (2) bekezdése szerint „A munkáltató a munkabiztonsági szaktevékenységnek minősített feladatokat csak jogszabályban meghatározott munkavédelmi – a bányászat területén bányászati –, szakmai képesítéssel rendelkező személlyel végeztetheti vagy végezheti.”

Az Mvt. 55.§ (4) bekezdése szerint „A (3) bekezdésben meghatározott munkaegészségügyi feladatot a foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást biztosító szolgálat orvosának jóváhagyásával közegegészségügyi-járványügyi ellenőri vagy felügyelői, vagy népegészségügyi ellenőri vagy felügyelői szakképzettséggel rendelkező személy is elláthatja.”

A fentiek alapján munkavédelmi szakmérnök képesítéssel és népegészségügyi ellenőri oklevéllel rendelkező személy a munkavédelmi oktatási tematikát a foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást biztosító szolgálat orvosának jóváhagyásával teljeskörűen elkészítheti.

 

A munkavédelmi üzembehelyezést megelőző munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálat elvégzéséhez milyen szakirányú képzettség kell?

Azt, hogy egyes gépcsoportokhoz, termelő berendezésekhez milyen szakirányú végzettség szükséges a munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálat elvégzéséhez, jogszabály nem határozza meg. Előzetes vizsgálatot az a személy végezhet, aki egyaránt rendelkezik munkavédelmi és megfelelő szakmai kompetenciákat biztosító szakirányú középfokú-, illetve felsőfokú végzettséggel.  Konkrét felvilágosítást a szakképzési intézmények tudnak adni az egyes képzések során megszerezhető szakmai kompetenciákról.

Hogyan kell értelmezni a munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálathoz szükséges szakirányú képzettséget, illetve a munkavédelmi szakképzettséget, mely jogszabály írja körül a szakirányú képzettség fogalmát, és melyik jogszabály definiálja a munkavédelmi szakképzettséget?

Az Mvt. módosítást követően a veszélyes munkaeszközök üzembe helyezésére vonatkozó szabályok tekintetében az időszakos biztonsági felülvizsgálatra vonatkozó régóta hatályos szabályozás szerint kell eljárni.

A szakirányú végzettséget, illetve annak fogalmát jogszabály nem határozza meg. Értelmezésünk szerint egy bizonyos szakmához vagy tevékenységhez előírt szakirányú végzettség az a végzettség, amely az adott álláshely betöltéséhez, a tevékenység végzéséhez a megfelelő szakmai kompetenciákat biztosítja, ez lehet középfokú-, illetve felsőfokú végzettség.

A 21. § (8) bekezdésben foglaltak valóban azt a jogalkotói szándékot tükrözik-e, hogy a hatályba lépés időpontjától kezdődően munkavédelmi szakképesítéssel (a többlet feltétel, a szakirányú képzettség mellett) NE lehessen elvégezni a munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálatot?

Az Mvt. módosítását megelőzően az üzembe helyezés utáni időszakos biztonsági felülvizsgálat elvégzésére szigorúbb képesítési követelmények voltak meghatározva, mint az üzembe helyezés előttire. A jogalkotó szándéka az volt, hogy a két szaktevékenység elvégzésének feltételeit szinkronba hozza és a munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálatnál is előírja a szigorúbb szakmai követelményeket.

Az Mvt. 21. § (8) bekezdése és 23. § (1) bekezdése alapján a munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálatot és az időszakos biztonsági felülvizsgálatot - kivéve a veszélyes technológia esetét - szakirányú képzettséggel és munkavédelmi szakképzettséggel rendelkező személy, vagy jogszabályban erre feljogosított személy, vagy erre akkreditált intézmény végezheti.

A munkavédelmi szakképzettség alatt a jogalkotó a középfokú és a felsőfokú munkavédelmi szakmai képesítéseket érti, tehát a veszélyes technológia kivételével a munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálatot és az időszakos biztonsági felülvizsgálatot szakirányú képzettséggel és középfokú vagy felsőfokú munkavédelmi szakmai képesítéssel is el lehet látni.

Veszélyes technológia üzembe helyezése során a szükséges szakirányú munkabiztonsági szakértői engedély mit jelent egy olyan komplex technológiánál, ahol építészet, gépészet, villamos és irányítástechnika, valamint esetleg még beépített emelő berendezés is van? Milyen szakértői jogosultság birtokában lehet munkavédelmi szempontból előzetesen vizsgálni a biztonsági követelmények szempontjából komplex technológiákat?

Az Mvt. módosítást követően a szakirányú munkabiztonsági szakértői engedély tekintetében a korábbi értelmezés nem változik. A módosítást követően a veszélyes technológiák esetén is az időszakos biztonsági felülvizsgálatra vonatkozó régóta hatályos szabályozás szerint kell eljárni, azaz a veszélyes technológia üzembe helyezését, ugyanúgy, mint az időszakos vizsgálatát, szakirányú munkabiztonsági szakértői engedéllyel rendelkező személy végezheti. Azok a munkabiztonsági szakértők, akik ezidáig végeztek időszakos biztonságos felülvizsgálatot komplex veszélyes technológiáknál, azok képesek megcsinálni a munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálatot.

A szakirányt a szakértői engedély elnevezése tartalmazza, és a Magyar Mérnöki Kamara vagy a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara névjegyzékében regisztrált munkabiztonsági szakértők szinte mindegyike több szakterületre vonatkozó engedéllyel rendelkezik, jellemzően 6-8 területre.

Tervezi-e a jogalkotó, hogy a mentési terv elsősegélynyújtásra vonatkozó tartalma a jövőben munkaegészségügyi feladatként vagy szaktevékenységként kerüljön meghatározásra? Amíg ez nem történik meg, addig a munkabiztonsági szaktevékenységet ellátó szakember a mentési tervből távolítsa el az elsősegélynyújtással kapcsolatos tartalmakat, hiszen ezek összeállításához nem rendelkezik a szükséges kompetenciákkal?

A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról szóló 27/1995. (VII. 25.) NM rendelet 4. § (2) bekezdés ac) és c) pontja alapján a foglalkozás-egészségügyi szolgálat közreműködik a munkahelyi elsősegélynyújtás tárgyi, személyi és szervezési feltételeinek biztosításában, a sürgős orvosi ellátás megszervezésében, az elsősegélynyújtók szakmai felkészítésében, továbbá a munkáltató katasztrófamegelőző, -elhárító, -felszámoló és az előidézett károsodások rehabilitációs tervének kidolgozásában.

A mentési tervből az elsősegélynyújtására vonatkozó részt a munkavédelmi szakembernek nem kell eltávolítania, annak tartalmát a munkáltató által biztosított foglalkozás-egészségügyi szolgáltató határozza meg.

Mit jelent pontosan a munkavédelmi oktatási tematika fogalom? Milyen részletezettségű dokumentumot szükséges munkabiztonsági és munkaegészségügyi szaktevékenység keretében elkészíteni az ezek ellátására jogosult szakembereknek?

Az oktatási tematika fogalmát, valamint formai és tartalmi elemeire vonatkozó rendelkezéseket az Mvt. nem határozza meg. A munkavédelmi oktatás keretében a munkavállaló az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéshez szükséges elméleti és gyakorlati tudást, az ehhez szükséges szabályokat, utasításokat és információkat ismeri meg. Az oktatási tematikát a munkáltató tevékenysége, az alkalmazott technológia, a munkahely, a munkakörök sajátosságainak figyelembevételével kell elkészíteni. Az oktatási tematika az a dokumentum, amely azokat az általános és speciális elméleti és gyakorlati elemeket foglalja magába, amelyekről a munkavédelmi oktatás során a munkavállalókat oktatni kell.

A munkavédelmi képzéseket lebonyolító oktatási intézmények kompetenciájába tartozik, hogy a képzési és kimeneti követelmények, programkövetelmény alapján olyan képzési programot állítsanak össze, az oktatást olyan tematikával, óraszámban és oktatók bevonásával valósítsák meg, hogy a képzést elvégző, munkavédelmi szakmai képesítést megszerző személy képes legyen az Mvt.-ben meghatározott, munkabiztonsági szaktevékenységnek minősülő feladatok ellátására, így például az oktatási tematika elkészítésére is. Az oktatási tematika készítése évtizedek óta elterjedt a munkavédelmi szakterületen, már megjelenik például a munkavédelmi előadó programkövetelményében is.
 

Interneten megjelent téves jogértelmezés szerint a munkabiztonsági szaktevékenység ellátása során az adatkezelési felhatalmazást a törvény nem adja meg a munkáltató által foglalkoztatott saját munkavédelmi szakembernek, csak a külsősnek.
 
A személyes adatok kezelésének jogalapja a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2016. április 27-i 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (GDPR rendelet, hazánkban is hatályos, közvetlenül alkalmazandó) 6. cikk (1) bekezdés c) pontja alapján jogi kötelezettség teljesítéséhez szükséges adatkezelés.

A munkáltató saját foglalkoztatottja nem, mint magánszemély látja el a szaktevékenységet, hanem a munkáltatót képviseli. A munkáltató adatkezelése GDPR rendelet 6. cikk (1) bekezdés c) pontján alapul, így a munkáltatónál munkaviszonyban lévő munkavédelmi szakember már a korábbi szabályozás szerint is jogosult volt a feladatai ellátásához szükséges mértékben a munkabalesetek kivizsgálása és a szükséges munkavédelmi intézkedések megtétele céljából egészségügyi és személyazonosító adatkezelésre. A módosítás alapján ugyanez az adatkezelési jogosultság illeti meg a külsős szolgáltatót is.

Például az Mvt. 65. § (2) bekezdése alapján a munkabaleset kivizsgálása munkabiztonsági szaktevékenység, azaz a feladatot csak munkavédelmi szakképesítésű személy láthatja el. Ahhoz, hogy a szaktevékenységet ellátó személy teljesíteni tudja a jogszabályban előírt kötelezettségét a feladatellátáshoz szükséges mértékben megismerheti az adatokat.

A személyes és egészségügyi adatok kezelésének nem a soron kívüli ellenőrzés, vagy időszakos biztonsági felülvizsgálat esetén, hanem a munkabalesetek, foglalkozási megbetegedések, fokozott expozíciós esetek kivizsgálása kapcsán van jelentősége.

Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény (Eüak.) alapján az egészségügyi adatok kezelésére, nyilvántartására a munkahelyeken elsősorban a foglalkozás-egészségügyi szolgálat jogosult, de az egészségügyi ellátóhálózaton kívüli intézmény, illetve szerv vagy személy a feladatai ellátásához szükséges mértékben a munkabalesetek kivizsgálása és a szükséges munkavédelmi intézkedések megtétele céljából kezelhet egészségügyi és személyazonosító adatot [Eüak. tv. 4. § (2) bekezdés t) pontja és 33. § (1) bekezdés]"

(33. § (1) Az egészségügyi ellátóhálózaton kívüli intézmény, illetve szerv vagy személy (a továbbiakban: nem egészségügyi intézmény) a feladatai ellátásához szükséges mértékben a 4. § szerinti célból kezelhet egészségügyi és személyazonosító adatot.

4. § (2) Egészségügyi és személyazonosító adatot az (1) bekezdésben meghatározottakon túl - törvényben meghatározott esetekben - az alábbi célból lehet kezelni:

t) pont: a munkabalesetek, foglalkozási megbetegedések - ideértve a fokozott expozíciós eseteket is - kivizsgálása, nyilvántartása és a szükséges munkavédelmi intézkedések megtétele)

Adatkezelési felhatalmazást (hogy ki és milyen adatot kezelhet) csak törvény adhat, ezért kerültek az Mvt-be az eddig ágazati miniszteri rendeletekben előírt nyilvántartási és bejelentési kötelezettségek. Ezek adnak felhatalmazást arra, hogy a munkáltató, és a módosítást követően a külsős munkavédelmi szolgáltató milyen adatot és meddig kezelhet.
 

Az Mvt. módosítását követően a határértékkel nem szabályozott veszélyes anyagok esetén nem kell expozíciós nyilvántartást vezetni?

Téves az a jogértelmezés miszerint az Mvt. 63/A. § (2) bekezdés c) pontjának módosítása miatt a határértékkel nem szabályozott veszélyes anyagok esetén nem kell expozíciós nyilvántartást vezetni.

Az Mvt. 63/A. § (2) bekezdés c) pontjának pontosítása a ca) és cb) pontokkal egyértelművé teszi, hogy az expozíciós időt és az expozíciós koncentrációt csak határértékkel szabályozott veszélyes anyagok esetén kell  rögzíteni a nyilvántartásban. Ha nem áll fenn a kötelező mérés esete, akkor a ca) és cb) szerinti adatok (expozíciós idő és koncentráció) nyilvántartásban való rögzítésének indoka nem áll fenn.

Az expozíciós nyilvántartást minden munkavállaló esetében vezetni kell, akik az Mvt. 87. § 12. pontja szerinti veszélyes anyagok expozíciójának vannak vagy lehetnek kitéve.

Az Mvt. 63/A § (2) bekezdés b) pontja alapján a nyilvántartásnak tartalmaznia kell minden expozíciót okozó veszélyes anyag nevét. E joghely b) alpontjának foglaltak figyelembe vételével nemcsak azokról a veszélyes anyagokról kell expozíciós nyilvántartást vezetni, amelyek határértékkel rendelkeznek, hanem minden olyan vegyi anyagról, amely kockázatot jelent a munkavállalók biztonságára vagy egészségére.
 

A biológiai veszélyek besorolása alapján a vonatkozó jogszabály mellékletének 101. pontjában szereplő Súlyos akut légzőszervi szindrómát okozó koronavírus (SARS-CoV-2) 3-as besorolású, így gyakorlatilag minden munkahely minden munkavállalóját a fenti jegyzékbe be kell venni, hiszen ennek a kockázatnak mindenki ki van téve.

Téves jogértelmezés, miszerint gyakorlatilag minden munkahely minden munkavállalójáról jegyzéket kell vezetni a súlyos akut légzőszervi szindrómát okozó koronavírus (SARS-CoV-2) kockázata miatt.

Az Mvt. 63/E. §-a alapján a munkáltató annak érdekében, hogy a kockázatok minimálisra csökkentésével elősegítse a munkavállalók védelmét a biológiai tényezők okozta foglalkozási eredetű egészségkárosodásokkal szemben, jegyzéket készít azokról a munkavállalókról, akik a biológiai tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének védelméről szóló jogszabály alapján a 3. vagy 4. csoportba tartozó biológiai tényezők kockázatának vannak kitéve.

A munkájuk során biológiai anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló 2000/54/EK irányelv, az ezen irányelvnek való megfelelést szolgáló a  biológiai tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének védelméről szóló 61/1999. (XII. 1.) EüM rendelet (a továbbiakban: EüM rendelet) és az Mvt. előírásainak alkalmazási körét, illetve hatályát figyelembe véve a biológiai tényezők kockázatának kitett munkavállalók jegyzékét abban az esetben kell vezetni, ha a 3-4. csoportba sorolt fertőző mikroorganizmusokkal (ideértve a SARS-CoV-2 vírust is) történő munkavégzés, illetve kontamináció a tevékenység velejárója, amely magában foglal olyan határozott szándékot, hogy a munkát biológiai tényezővel vagy annak alkalmazásával végezzék (pl. mikrobiológiai diagnosztikai laboratóriumi munka, kórházak fertőző osztályain végzett tevékenység). Ezeken a munkahelyeken a COVID-19 pandémiát megelőzően is el kellett végezni a biológiai kockázatbecslést az EüM rendelet 3. §-a alapján, valamint jegyzéket kellett vezetni, ha a munkavállalók 3. vagy 4. csoportba tartozó biológiai tényezők kockázatának vannak vagy lehetnek kitéve.
 

Munkaegészségügyi szaktevékenység ellátásra vonatkozóan a feladatok delegálása miért történt alacsonyabb végzettségi szintre?

A 2024. január 1-jén hatályba lépő Mvt. módosítás nem tiltja, hogy a foglalkozás-egészségügyi orvos lássa el a munkaegészségügyi szaktevékenységet, csupán a kevésbé veszélyes tevékenységek esetén biztosítja annak a lehetőségét, hogy indokolt esetben munkaegészségügyi tudással rendelkező személy részt vegyen a feladatellátásban, hiszen minden esetben ott marad a szakmai kompetencia a foglalkozás-egészségügyi orvos jóváhagyásának szükségességével.  A munkaegészségügyi feladatok ellátásával kapcsolatos módosítások azt a célt szolgálják, hogy az eddig - munkavédelmi hatósági adatok és tapasztalatok szerint - nem ellátott, vagy esetenként csak formálisan ellátott tevékenységek ellátásába besegíthessenek munkaegészségügyi tudással rendelkező felügyelők, ellenőrök.

Vannak olyan kifejezetten orvosi feladatok (a munkahelyi elsősegélynyújtás tárgyi, személyi és szervezési feltételeinek meghatározása; a munkavállaló munkaköri alkalmasságának orvosi vizsgálata; fokozott expozíciós eset kivizsgálása; foglalkozási megbetegedés kivizsgálása), melyek továbbra sem delegálhatóak.
 

 

---

o SZEMÉLYI FELTÉTELEK  (orvosi alkalmasság, foglalkoztatási tilalmak, oktatás, stb.)

 

Hogyan kell értelmezni a biológiai tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének védelméről szóló 61/1999. (XII. 1.) EüM rendelet új 3/A. §-át, mely szerint a 3. § szerinti kockázatbecslés elvégzése munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősül?

Az Mvt.54. § (2) szerint „A munkáltatónak rendelkeznie kell kockázatértékeléssel, amelyben köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat, különös tekintettel az alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és keverékekre, a munkavállalókat érő terhelésekre, valamint a munkahelyek kialakítására”. A kockázatértékelés egy komplex, rendkívül összetett feladat, amelynek elkészítésekor figyelembe kell venni a munkáltatónál az összes szóba jöhető kockázatot.
A biológiai tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének védelméről szóló 61/1999. (XII. 1.) EüM rendelet (a továbbiakban: EüM rendelet) valóban azt írja elő, hogy „A 3. § szerinti kockázatbecslés elvégzése munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősül.” Ugyanakkor nem szabad összetéveszteni a kockázatértékelést a kockázatbecsléssel. A kockázatértékelés az Mvt. 54. § (8) pontja értelmében egy komplex munkabiztonsági és munkaegészségügyi szaktevékenység. Ennek során, ha felmerül a munkavállalók biológiai tényezőknek való kitettsége, akkor a kockázatbecslés során – amely a kockázatértékelés szerves része – figyelembe kell venni az EÜM rendeletet is, amelynek 3. §-a hangsúlyozza, hogy a kockázatbecslés ezen része munkaegészségügyi szaktevékenység.
Az Mvt. előírásai mellett tehát tekintettel kell lenni az összes vonatkozó munkavédelmi szabályra (rendeletek, szabványok, a munkáltató saját előírásai), a kockázatértékelést nem lehet csak egyetlen jogszabály alapján elkészíteni. Kockázatértékeléssel a munkáltatónak kell rendelkeznie. Ha az adott munkáltatónál biológiai kockázat fennáll, akkor a kockázatértékelésnek része kell, hogy legyen a biológiai kockázatbecslés.

 

Munkavédelmi oktatással kapcsolatos változások

Az állam működésének további egyszerűsítésével összefüggő rendelkezésekről szóló 2023. évi LXX. törvényben szereplő Mvt. módosítás átalakította egyes munkahelyek vonatkozásában a korábban egységesen kötelező oktatás módját (nem szüntette meg a kötelező munkavédelmi oktatást). Az Mvt. alapján a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter rendeletében meghatározott esetekben a munkába álláskor, vagy munkahely vagy munkakör megváltozásakor, valamint az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek változásakor a munkavédelmi oktatás a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter által rendeletben meghatározott általános oktatási tematikának a munkavállaló részére történő átadásával is teljesíthető lesz. Az átadás megtörténhet az oktatási tematikának a munkavállaló számára elérhető belső elektronikus hálózaton történő közzétételével is. Ez a rendelkezés (Mvt. 55. § új (2a) bekezdése) 2024. február 1-én lépett hatályba.

Az általános oktatási tematika, a munkavédelmi oktatásnak megfelelő általános oktatási tematika átadásának és az alkalmazhatóság feltételeinek meghatározásáról szóló 6/2024. GFM rendelet tartalmazza az ezzel kapcsolatos részletes szabályokat, valamint a munkavédelmi hatóság honlapján elérhető az általános oktatási tematika ismeretanyaga, (https://mvff.munka.hu/index.php?akt_menu=172&hir_reszlet=1052), melyet a munkáltatónak szükség szerint ki kell egészítenie a kockázatértékelésben szereplő kockázatokkal kapcsolatos információkra épülő ismeretanyaggal is.


Munkaköri orvosi alkalmassági vizsgálattal kapcsolatos változások

A hazai gazdasági szereplők versenyképességének erősítésével és a közigazgatás hatékonyságának növelésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2023. évi CIX. törvény módosította az orvosi alkalmassági vizsgálatokkal kapcsolatos előírásokat.

Nem szűnt meg a kötelező orvosi alkalmassági vizsgálat. A szabályozás lényegi eleme, hogy 2024. szeptember 1-től azon munkaköröket, feladatköröket (foglalkozásokat), amelyek esetében a munkavállaló alkalmasságról jogszabályban meghatározott orvosi vizsgálat alapján kell dönteni, ágazati rendeletekben kerülnek meghatározásra. A rendeleteket az egészségügyért felelős miniszterrel és a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben alkotja meg a feladatkörében érintett miniszter 2024. szeptember 1-ig.

 

Mikor kell a munkavállalókat munkavédelmi oktatásban részesítenie a munkáltatónak?

Válasz: Mvt.55.§ (1), (2) bekezdés.
55. § „(1) A munkáltatónak oktatás keretében gondoskodnia kell arról, hogy a munkavállaló
a) munkába álláskor,
b) munkahely vagy munkakör megváltozásakor, valamint az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek változásakor,
c) munkaeszköz átalakításakor vagy új munkaeszköz üzembe helyezésekor,
d) új technológia bevezetésekor
elsajátítsa és a foglalkoztatás teljes időtartama alatt rendelkezzen az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés elméleti és gyakorlati ismereteivel, megismerje a szükséges szabályokat, utasításokat és információkat. Az oktatást rendes munkaidőben kell megtartani, és szükség esetén időszakonként - a megváltozott vagy új kockázatokat, megelőzési intézkedéseket is figyelembe véve - meg kell ismételni. Az oktatás elvégzését a tematika megjelölésével és a résztvevők aláírásával ellátva írásban kell rögzíteni.”
(2) „Az (1) bekezdésben előírt ismeretek megszerzéséig a munkavállaló önállóan nem foglalkoztatható.”

Kell-e ismétlődő oktatásban részesíteni a hat hónap után korábbi munkahelyére visszatérő munkavállalót? 

A munkavédelmi oktatásról a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban Mvt.) rendelkezik.
Az Mvt. 55. §-a csupán négy esetben nevesíti a munkáltatók számára, hogy oktatás keretében gondoskodjon arról, hogy a munkavállaló
- a) munkába álláskor,
- b) munkahely vagy munkakör megváltozásakor, valamint az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megváltozásakor,
- c) munkaeszköz átalakításakor vagy új munkaeszköz üzembe helyezésekor,
- d) új technológia bevezetésekor
elsajátítsa és a foglalkoztatás teljes időtartama alatt rendelkezzen az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés elméleti és gyakorlati ismeretivel, megismerje a szükséges szabályokat, utasításokat és információkat.
Azon túlmenően, hogy ezeket az oktatásokat rendes munkaidőben kell megtartani és az oktatás elvégzését a tematika megjelölésével és a résztvevők aláírásával ellátva írásban kell rögzíteni, a munkavédelmi oktatás időszakonkénti ismétlését csak megváltozott vagy új kockázatok esetén teszi kötelezővé az Mvt.

Fentiekből adódik, hogy annak a munkavállalónak, aki hat hónap elteltével kerül ismét a korábbi munkahelyére, amennyiben nincs változás a környezetében, nem kötelező, csupán ajánlott ismétlődő munkavédelmi oktatást tartani, kivéve, ha azt egyéb jogszabály kötelezővé nem teszi (pl. a 47/1999. (VIII.4.) GM rendelet mellékleteként közzétett Emelőgép Biztonsági Szabályzat I. fejezet 6.1. pont)

 

Melyik munkavédelmi szabály írja elő, hogy a munkavállalóknak az előzetes és időszakos orvosi vizsgálatokon munkaidőben, vagy azon kívül kell-e részt venniük?

Magyarországon a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást legmagasabb szinten a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.), illetőleg az 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről szabályozza, ezen túlmenően a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről határozza meg az orvosi alkalmassági vizsgálatok rendjét. - A vizsgálatok elvégeztetése a munkáltató feladata. Mivel ennek megszervezése és végrehajtatása munkáltatói kötelezettség, a munkavállalót utasítania kell a szükséges vizsgálatokon való részvételre, és mivel ez kötelező jellegű, a munkavállaló nem károsodhat azáltal, hogy részt kell vennie az orvosi vizsgálatokon.

E gyakorlat jogszerűségét az Mvt. alapozza meg: A munkáltatói feladatok teljesítésével összefüggésben keletkező költségeket és egyéb terheket nem szabad a munkavállalóra hárítani (Mvt. 2. § (2 ) ).
A Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 55. § (1) bekezdés c) pont értelmében a munkavállaló mentesül a munkavégzési kötelezettség alól a kötelező orvosi vizsgálat teljes időtartamára, a 146. § (3) bekezdés b) pont értelmében erre az időszakra távolléti díj illeti meg.

Hol nem szabad egyedül munkát végezni?

Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) tartalmazza.
Az Mvt. 51. § (2) bekezdés előírja, hogy ahol veszély fenyeget, egyedül munkát végezni nem szabad. Ilyen helyre csak erre is kiterjedő oktatásban részesült munkavállalók léphetnek be.
Az egyedüli munkavégzés tilalmára vonatkozó munkaterületek kijelölése munkáltatói feladat, azonban az Mvt. ezt a tevékenységet nem minősíti munkabiztonsági, ill. munka egészségügyi szaktevékenységnek.
Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményei megvalósításának módját – a jogszabályok és szabványok keretein belül – a munkáltató határozza meg (Mvt. 2 § (3) bekezdés). Például veszélyes munkahelyek, technológiák, munkaeszközök köre.

A rendszeres ismétlődő munkavédelmi oktatások dokumentálására megfelelő-e az elektronikus rendszer (e-learning) alkalmazása, vagy továbbra is szükséges a papír alapú dokumentumok megtartása?  (munkavédelmi szakember kérdése)

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII tv. (továbbiakban: Mvt.) 55. § (1) bekezdése kimondja, hogy: „A munkáltatónak oktatás keretében gondoskodnia kell arról, hogy a munkavállaló ……………………elsajátítsa és a foglalkoztatás teljes időtartama alatt rendelkezzen az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés elméleti és gyakorlati ismereteivel, megismerje a szükséges szabályokat, utasításokat és információkat. Az oktatást rendes munkaidőben kell megtartani, és szükség esetén időszakonként - a megváltozott vagy új kockázatokat, megelőzési intézkedéseket is figyelembe véve - meg kell ismételni. Az oktatás elvégzését a tematika megjelölésével és a résztvevők aláírásával ellátva írásban kell rögzíteni.”
Az ismétlődő munkavédelmi oktatások során szerzett ismeretek elsajátítását biztosító számonkérés formájára az Mvt. nem tér ki, azonban az oktatás elvégzését bizonyító írásos dokumentáció meglétét (tematika megjelölésével, résztvevők aláírásával együtt) előírja. A tényleges oktatás elvégzését igazoló dokumentum megléte adott esetben (pl.: munkabaleset esetén) bizonyító erejű lehet.
Az ismétlődő munkavédelmi oktatás célja a megszerzett ismeretek felújítása, amely ha szükséges a gyakorlati oktatás keretében elsajátítandó tudnivalók felelevenítését is magába foglalja.  A munkáltató feladata meghatározni, hogy mely munkakörökben, milyen oktatási formát alkalmaz (pl.: fizikai munkakörökben dolgozóknál szükséges a gyakorlati oktatás, míg adminisztratív tevékenységet végző, termelési munkafolyamatban részt nem vevő munkavállalók esetén elegendő lehet az online tanulás is).
 

Mi a teendő, ha a munkavállaló nem részesült munka és balesetvédelmi oktatásban? Kell-e erről valamilyen általa aláírt dokumentumnak készülnie?
 
A munkavédelmi oktatással kapcsolatban a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Mvt.) a következőket írja elő:
„55. § (1) A munkáltatónak oktatás keretében gondoskodnia kell arról, hogy a munkavállaló
a) munkába álláskor,
b) munkahely vagy munkakör megváltozásakor, valamint az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek változásakor,
c) munkaeszköz átalakításakor vagy új munkaeszköz üzembe helyezésekor,
d) új technológia bevezetésekor
elsajátítsa és a foglalkoztatás teljes időtartama alatt rendelkezzen az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés elméleti és gyakorlati ismereteivel, megismerje a szükséges szabályokat, utasításokat és információkat. Az oktatást rendes munkaidőben kell megtartani, és szükség esetén időszakonként - a megváltozott vagy új kockázatokat, megelőzési intézkedéseket is figyelembe véve - meg kell ismételni. Az oktatás elvégzését a tematika megjelölésével és a résztvevők aláírásával ellátva írásban kell rögzíteni.
(2) Az (1) bekezdésben előírt ismeretek megszerzéséig a munkavállaló önállóan nem foglalkoztatható."

Fenti törvényi előírás értelmében munkába álláskor a munkavállalónak részesülnie kell munkavédelmi („balesetvédelmi") oktatásban, melynek megtörténtét az oktatott ismeretanyag tematikájának megjelölésével és a munkavállaló aláírásával írásban rögzíteni kell.
 

A munkavédelmi oktatásra vonatkozó szabályokat hogyan érinti a felnőttképzési szabályok változása? A munkavédelmi oktatás, mint képzés elvégzését követően kiállított tanúsítvány elegendő annak igazolására, hogy a munkavállaló munkavédelmi oktatásban részesült? Mit ellenőriz a munkavédelmi hatóság az oktatásokra vonatkozóan?
 
A munkavédelmi oktatás a felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény (Fktv.) szerint bejelentéshez kötött felnőttképzési tevékenység. A Fktv. 13/B. § (1) bekezdése értelmében bejelentéshez kötött felnőttképzési tevékenység esetén a felnőttképzőnek a képzésben részt vevő személy kérésére ki kell állítania egy tanúsítványt a felnőttképzés adatszolgáltatási rendszerében a képzés elvégzésének igazolására, és azt a képzésben részt vevő rendelkezésére kell bocsátania.

A felnőttképzési szabályok változásával a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 55. § (1) bekezdése nem módosult, melynek értelmében a munkavédelmi oktatás megtörténtét az oktatott ismeretanyag tematikájának megjelölésével és a munkavállaló aláírásával írásban rögzíteni kell.

Amennyiben a felnőttképzési tevékenység során tanúsítványt állítanak ki, az nem tartalmazza a munkavédelmi oktatás tematikáját, tehát önmagában a tanúsítvány aláírása az Mvt. szerinti kötelezettség teljesítésének igazolására nem alkalmas.

A munkavédelmi hatóság a korábbi gyakorlatnak megfelelően a munkavédelmi oktatások Mvt. szerinti megvalósulását vizsgálja, az oktatási naplókat és tematikákat ellenőrzi, és szükség esetén meghallgatással győződik meg arról, hogy a munkavállalók a végzett tevékenységükre vonatkozó veszélyforrásokat és ártalmakat ismerik-e, tisztában vannak-e a megelőző intézkedésekkel és ismerik illetve alkalmazzák-e technológia helyes lépéseit.
 

 

---

Ha egy munkavállaló látása korrekcióra szorul és emiatt szemüveget kénytelen viselni és ezzel egyidejűleg a munkavégzése során védőszemüveg viselésére kötelezi a munkáltató, akkor a munkáltató köteles-e dioptriás védőszemüveg biztosítására?

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban Mvt.) 42.§ b) pontja szerint „a veszélyforrások ellen védelmet nyújtó egyéni védőeszközöket meg kell határozni, azokkal a munkavállalókat el kell látni, rendeltetésszerű használatukra a munkavállalókat ki kell oktatni és az egyéni védőeszközök rendeltetésszerű használatát meg kell követelni.”

Az Mvt. 49.§ (1) bekezdés b) pontja szerint „a munkavállaló csak olyan munkára és akkor alkalmazható, ha foglalkoztatása az egészségét, testi épségét, illetve a fiatalkorú egészséges fejlődését károsan nem befolyásolja. A munkára való alkalmasságról külön jogszabályban meghatározott orvosi vizsgálat alapján kell dönteni.”

Ha a munkavégzése során szemsérülés veszélyének kitett munkavállaló alkalmassági vizsgálata során a vizsgálatot végző orvos megállapította, hogy a munkáját csak a látásának korrekcióját biztosító szemüveget viselve tudja ellátni részére a következők figyelembevételével kell az egyéni védőeszközt (védőszemüveget) biztosítani. A védőszemüveg lehet dioptriás szemüveggel egyidejűleg viselhető – erre kiterjedő vizsgálat alapján kiadott EU-megfelelőségi nyilatkozattal, illetve EU-típusvizsgálati tanúsítvánnyal rendelkező – egyéni védőeszköz, vagy dioptriás védőszemüveget kell a munkavállaló részére biztosítani. A dioptriás védőszemüveg csak szemészeti szakvizsgálat eredményeként meghatározott esetben adható.

Az Mvt. 2.§ (2) bekezdése szerint „a munkáltatói feladatok teljesítésével összefüggésben keletkező költségeket és egyéb terheket nem szabad a munkavállalóra hárítani.” A törvényi előírásból következően a védőszemüveg költsége ebben az esetben sem hárítható a munkavállalóra.

 

A munkáltató számára mely jogszabály határozza meg az egyéni védőeszköz juttatás belső rendjének tírásban történő szabályozását?

Válasz: 1993. évi XCIII tv. 56. §.és a 65/1999. (XII. 21.) EüM) rendelet 3.§
56. § „Az egyéni védőeszköz juttatásának belső rendjét a munkáltató írásban határozza meg. E feladat ellátása munkabiztonsági és munka-egészségügyi szaktevékenységnek minősül.”
3. § (1) „Amennyiben megelőző műszaki, illetve szervezési intézkedésekkel az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés nem valósítható meg, a kockázatok egészséget nem veszélyeztető mértékűre csökkentése érdekében a munkáltató a munkavállalókat a kockázatokkal szemben védelmet nyújtó védőeszközzel látja el és ellenőrzi azok rendeltetésszerű használatát. A különösen veszélyes, illetve gyakori kockázatok felsorolását az 1. számú melléklet tartalmazza.”

Milyen szakember készítheti el az egyéni védőeszköz-juttatás írásos belső rendjét?

Válasz: 1993. évi XCIII tv. 56. §.
56. § „…… E feladat ellátása munkabiztonsági és munka-egészségügyi szaktevékenységnek minősül.”
8. §. A munkáltató a munkabiztonsági szaktevékenységnek minősített feladatokat csak külön jogszabályban meghatározott munkavédelmi - a bányászat területén bányászati -, a munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősített feladatokat pedig munkaegészségügyi [foglalkozás-orvostan (üzemorvostan), munkahigiéne, közegészségtan-járványtan, megelőző orvostan és népegészségtan] szakképesítéssel rendelkező személlyel végeztetheti.

 

Mikor kell a légzésvédő eszközt, szűrőbetétet kicserélni?

Kétféle határidőre kell figyelni, a lejárati időre és a használhatóság időre.
A lejárati időt a csomagoláson, vagy az eszközön feltűntetik, év/hónap megjelölésével. A lejárati idő után az eszközt használni nem lehet, mert a védelmi képessége már nem megfelelő.
A használhatósági idő, a részecskeszűrő képesség a munkahelyi légtérben lévő veszélyes anyag, por koncentrációjától és a munkatérben töltött időtől függ. A légvétel során átáramló levegőből a légzésvédőben fennakad a kiszűrendő anyag. A légzésvédők portároló, anyag megkötő képessége különböző. A használati utasításban a gyártó megadja, milyen légtér koncentráció mellett, mennyi ideig lehet a légzésvédőt használni. Minél nagyobb mennyiségű port, veszélyes anyagot szűrt ki a légzésvédő a légtérből, annál nagyobb lesz a légzésellenállás. 
A szűrőbetétek használati idejét dokumentálni szükséges. A gyártó által meghatározott használati idő után a szűrőbetétet ki kell cserélni.
A respirátoroknál, porszűrőknél a belső oldalon kirakódott por jól látható. Amennyiben elpiszkolódott, ki kell cserélni.

 

Mikor és milyen védőeszközzel kell ellátni a dolgozókat?

A védőeszköz szabályozás alapja a munkatevékenységenként elkészített kockázatértékelés, melyben a dolgozókat érő expozíciókat pontosan meghatározták. A védőeszköz használatról szóló 65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet 1. és 2. számú mellékletében a veszélyeket és a védelmet nyújtó védőeszközöket sorolták fel. A 3. sz. mellékletben a védőeszközök alkalmazásának területeit tevékenységcsoport szerinti megoszlásban adták meg. A melléklet útmutatásul szolgál, nem teljes jegyzék.
A dolgozók részére a feltárt expozíciónak megfelelő védőeszközt szükséges biztosítani. A magasabb védőképességű eszköz nem védi jobban a dolgozót.
Vegyi anyagokkal végzett munka során a veszélyes anyaghoz mellékelt Biztonsági Adatlap alapján szükséges meghatározni pl. a védőkesztyűket. Sok esetben fontos szempont a kiválasztásnál, hogy a védőkesztyű milyen anyagból (gumi, latex, neoprén) készül.
A zajvédő eszközöknél elsődleges szempont az SNR (hangcsillapítás) megállapítása. A munkakörülmények alapján, a munkafolyamatnak, a dolgozók fizikai megterhelésének és a munkakörülményeknek legjobban megfelelő védőeszközt (fültok, füldugó) érdemes kiválasztani.
A légzésvédőknél a munkahelyi légtérben végzett szennyezőanyag koncentráció méréssel, vagy számítással, valamint az adott szennyezőanyag fizikai, kémiai tulajdonságai alapján szükséges meghatározni a légzésvédő típusát és védelmi képességét.
A védőeszközök használatát befolyásolják a kényelmi tényezők is, ezért kiválasztásuknál a hordhatóságot érdemes a munkavállalókkal is egyeztetni.

 

Kell-e oktatni a dolgozókat a védőeszközök használatára? légzésvédő, zaj ellen védő eszközök)

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 42. § b) pontja szerint a veszélyforrások ellen védelmet nyújtó egyéni védőeszközöket meg kell határozni, azokkal a munkavállalókat el kell látni, használatukra ki kell oktatni és használatukat meg kell követelni.

Rendkívül fontos, hogy az izolációs légzőkészülék, frisslevegős készülék, felvételének sorrendjét készség szinten sajátítsák el a dolgozók. A készülék gyors felvétele életet menthet. A gyakoroltatás megfelelő időközönként nagyon fontos.
A légzésvédők használata során a légutak megfelelő védelmét biztosítani szükséges. Szakáll, egyéb nagy arcszőrzet a megfelelő illeszkedést megakadályozza. Az alászívás mértéke nagyobb lesz a megengedettnél, foglalkozási fokozott expozíció, mérgezés, vagy súlyosabb egészségkárosodás lehet a következménye. A rögzítő pántok megfelelő beállítására is fokozott figyelmet szükséges fordítani.
A légzésvédő eszközök használatánál figyelembe kell venni a dolgozó fizikai megterhelését is. Az előzetes és időszakos orvosi vizsgálatnál a foglalkozás-egészségügyi orvos a tájékoztatás alapján speciális vizsgálatokat, pl. légzésfunkciós vizsgálatot is végezhet.
A füldugók helyes behelyezésére is nagy hangsúlyt kell fektetni. A helytelenül behelyezett füldugó védelmi képessége, hangcsillapítása nem megfelelő, és hamis védelmi érzést ad a használójának. A füldugó megszokásához a fokozatosság elvét is figyelembe kell venni. A dolgozó az első napon nem fogja tudni napi 8 órán keresztül hordani a füldugót. A hozzászoktatás több napot igényelhet.

 

Nem EGK országból származó védőeszközöket milyen feltételekkel lehet használni?

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 18. § (4) bekezdés kimondja, hogy: Egyéni védőeszközt forgalomba hozni, használatba venni akkor szabad, ha az rendelkezik EK-megfelelőségi nyilatkozattal, illetve EK-típustanúsítvánnyal.
Az egyéni védőeszközök követelményeiről és megfelelőségének tanúsításáról rendelkező 18/2008. (XII. 3.) SZMM rendelet alapján a 2. és 3. kategóriába, valamint az EGK-n kívüli országból érkezett 1. kategóriába tartozó védőeszközöket EK típusvizsgálatnak kell alávetni, amelynek eredménye a vizsgálati jegyzőkönyv.
Az 1. kategóriába tartozó EGK-n kívülről behozott védőeszköznél a gyártó által kiadott EK megfelelőségi nyilatkozat a típusvizsgálatról készült vizsgálati jegyzőkönyvvel egyenértékű (típusvizsgálatot nem kell végeztetni).
A vizsgálati jegyzőkönyvet, a védőeszköz tájékoztatóját, és a védőeszközt – erre a tevékenységre engedéllyel rendelkező - tanúsító szervezethez kell benyújtani, aki a megfelelő vizsgálatok után kiállítja az EK típustanúsítványt, jóváhagyja a védőeszköz tájékoztatóját, hozzájárul az EK jelölés, jelkép védőeszközön történő elhelyezéséhez. A típustanúsítvány egy magyar nyelvű másolati példányát megküldi a Nemzeti Munkaügyi Hivatal munkavédelmi és munkaügyi igazgatóságának.
A tanúsítást végző szervezetek a www.nat.hu oldalon megtalálhatók.
A www.munka.hu / Munkavédelmi és munkaügyi tevékenység / Egyéni védőeszköz / 7. EK típustanúsítvány kiadására jogosult szervezetek / Bejelentett szervek oldalon az EK  tanúsítvánnyal rendelkező védőeszközök és azokat tanúsító szervezetek jegyzéke megtalálható.  
 

Mikortól jár a védőruha és védőcipő?
 
Az Mvt. előírása szerint:
„56. § Az egyéni védőeszköz juttatásának belső rendjét a munkáltató írásban határozza meg...."

A munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz használatának minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről szóló 65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet a védőeszköz biztosításával kapcsolatban a következőket írja elő:
„5. § (1) A munkáltató - az Mvt. 56. §-a alapján - munkahelyenként és munkakörönként írásban meghatározza
a) azokat a munkafolyamatokat, technológiákat - ideértve a munkaeszközöket és anyagokat, valamint a kockázatot is -, amelyek védőeszköz használatát indokolják, valamint a juttatott védőeszköz típusát és a védőeszköz használatával járó egyéb előírásokat, pl. a védőeszköz ellenőrzése, tárolása, cseréje, karbantartása, az elhasználódott védőeszköz veszélyes hulladékként történő kezelése (a továbbiakban: a védőeszköz juttatásának rendje), továbbá
b) a védőeszköz használatának feltételeit, beleértve a használat időtartamát is."

Az előírások alapján az egyéni védőeszközt („védőruha és védőcipő") a munkáltatónak munkahelyenként és munkakörönként meg kell határoznia azokat a munkafolyamatokat, technológiákat, ahol a felmerülő kockázatok miatt szükséges egyéni védőeszköz használata. A kockázatok fennállása esetén az egyéni védőeszközt azonnal biztosítani kell.
 

A védőruha, mint védőeszköz házilag nem javítható, egy leszakadt gomb visszavarrása vagy egy felfeslett gomblyuk házilag történő elvarrása valóban tilos?
 
A munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz használatának minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről szóló 65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet a következőket írja elő:
„4. § ... (5) A védőeszközt a munkáltató ingyenesen biztosítja, továbbá karbantartás, tisztítás, javítás vagy csere útján gondoskodik arról, hogy a védőeszköz használható, valamint megfelelő higiénés állapotban legyen."

Az egyéni védőeszközök követelményeiről és megfelelőségének tanúsításáról szóló 18/2008. (XII. 3.) SZMM rendelet 3. számú mellékletének, a gyártó által adott „Tájékoztató" vonatkozó előírásai:
„A gyártó által a forgalmazott védőeszközzel együtt kötelezően adott tájékoztatónak a gyártó, illetve az EGT-államokban letelepedett képviselője nevén és címén kívül minden hasznos adatot tartalmaznia kell az alábbiakra vonatkozóan:
a) a tárolási, használati, tisztítási, karbantartási, ellenőrzési és fertőtlenítési utasítások. A gyártó által ajánlott tisztító-, karbantartó vagy fertőtlenítőszerek a használatuk során nem lehetnek semmilyen káros hatással sem a védőeszközre, sem a felhasználóra;....."

Amennyiben a gyártó az általa adott védőeszköz „Tájékoztató"-ban a javítással kapcsolatban eltérően nem rendelkezik és a javítás a védőruha védelmi képességét nem csökkenti, úgy a fenti jogszabályi előírások alapján a védőruha munkáltató által „házilag" történő javítása nem tilos.
 

Védőcipőt három hónapos „próbaidő" letelte után kell biztosítania a munkáltatónak, addig a munkavállalónak saját magának kell gondoskodni a védőfelszerelésekről?
 
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény előírásai:
„2. § (2) bekezdés: A munkáltató felelős az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáért. A munkavállalók munkavédelmi kötelezettségei nem érintik a munkáltató felelősségét. A munkáltatói feladatok teljesítésével összefüggésben keletkező költségeket és egyéb terheket nem szabad a munkavállalóra hárítani.
44. § (1) bekezdés: Azoknál a munkafolyamatoknál, amelyeknél a munkavállaló veszélyforrás hatásának lehet kitéve, a hatásos védelmet - amennyiben külön jogszabály eltérően nem rendelkezik - zárt technológia alkalmazásával, ha ez nem oldható meg, akkor kollektív műszaki védelem, szervezési intézkedések, egyéni védőeszközök - szükség szerinti együttes - alkalmazásával kell megvalósítani.
56. §: „Az egyéni védőeszköz juttatásának belső rendjét a munkáltató írásban határozza meg."

Az egyéni védőeszközöket „a munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz használatának minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről szóló 65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet" (továbbiakban: EüM rendelet) előírásai szerint lehet használni.
3. § (1) bekezdés: „... a kockázatok egészséget nem veszélyeztető mértékűre csökkentése érdekében a munkáltató a munkavállalókat a kockázatokkal szemben védelmet nyújtó védőeszközzel látja el és ellenőrzi azok rendeltetésszerű használatát."
4. § (5) bekezdés: A védőeszközt a munkáltató ingyenesen biztosítja, továbbá karbantartás, tisztítás, javítás vagy csere útján gondoskodik arról, hogy a védőeszköz használható, valamint megfelelő higiénés állapotban legyen."

A fentiek alapján, amennyiben a munkáltató az egyéni védőeszköz juttatási rendben az adott munkatevékenységhez egyéni védőeszköz használatát írja elő, azt a munkavállaló részére a munkába álláskor, tehát „próbaidő" esetén is ingyenesen biztosítani kell.
 

Egy hónapon belül kilépő munkavállalók esetében a védőbakancs időarányos ára kifizettethető- e a munkavállalóval, ha meg kívánja vásárolni?

A munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz használatának minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről szóló 65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet (továbbiakban: EüM rendelet) előírásai:
4. § (4) bekezdés: A védőeszköz személyes használatra szolgál, kihordási ideje nincs. Amennyiben a munkavégzés körülményei megkívánják, hogy valamely védőeszközt ne csak egy személy, hanem többen is használjanak, megfelelő intézkedéseket kell tenni annak biztosítására, hogy az ilyen használat ne jelentsen egészségügyi vagy higiénés kockázatot a használók számára.
4. § (5) bekezdés: A védőeszközt a munkáltató ingyenesen biztosítja, továbbá karbantartás, tisztítás, javítás vagy csere útján gondoskodik arról, hogy a védőeszköz használható, valamint megfelelő higiénés állapotban legyen.
8. § (2) bekezdés: A munkavállaló a védőeszközt nem viheti el a munkahelyéről, kivéve, ha a munkáltató engedélyezte annak elvitelét, amennyiben
  a) a munkavégzés helye változó és a munkáltató más módon nem tudja biztosítani a védőeszközt a munkavállaló számára,
  b) a védőeszköz elvitele közegészségügyi szabályokba nem ütközik.

A jogszabály alapján, a munkavállalók részére a munkavégzéshez ingyenesen kell biztosítani a védőeszközöket, amelyek személyes használatra szolgálnak, kihordási idejük nincs, és a munkáltató tulajdonát képezik.

Abban az esetben, ha a munkavállaló kilép a munkáltatótól, a részére biztosított védőeszközöket vissza kell szolgáltatnia. A munkáltató a megfelelő védelmi képességű visszavett védőeszközöket megfelelő higiénés állapot biztosítása (tisztítás) után ismét kiadhatja más dolgozó részére.

A munkáltató a munkaviszony megszűnésekor a munkavállalónak felajánlhatja megvételre a kiadott védőcipőt, de önkényesen nem fizettetheti ki vele.
 

Az építőiparban a munkavállalók nyári hónapokban hordhatnak-e rövid munkanadrágot?

A munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz használatának minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről szóló 65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet (a továbbiakban: EüM rendelet) 2. § (1) bekezdés szerint:
„E rendelet alkalmazásában a) egyéni védőeszköz: aa) minden olyan eszköz, amelyet a munkavállaló azért visel vagy tart magánál, hogy az a munkavégzésből, a munkafolyamatból, illetve a technológiából eredő kockázatokat az egészséget nem veszélyeztető mértékűre csökkentse, továbbá ab) az eszköz bármely kiegészítése vagy egyéb segédeszköz, amelynek a feladata az aa) pont szerinti cél elérése (a továbbiakban aa) és ab) pontok együtt: védőeszköz); ... ."
A 2. § (2) bekezdése szerint: „Nem minősül védőeszköznek: a) a közönséges munkaruha és az olyan egyenruha, illetve formaruha, amelyet nem a munkavállaló biztonságának és egészségének védelmére terveztek, illetve vizsgáltak; ... ."

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 54. § (2) bekezdése szerint: „A munkáltatónak rendelkeznie kell kockázatértékeléssel, amelyben köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat, különös tekintettel az alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és keverékekre, a munkavállalókat érő terhelésekre, valamint a munkahelyek kialakítására. A kockázatértékelés során a munkáltató azonosítja a várható veszélyeket (veszélyforrásokat, veszélyhelyzeteket), valamint a veszélyeztetettek körét, felbecsüli a veszély jellege (baleset, egészségkárosodás) szerint a veszélyeztetettség mértékét. ... ."
Az Mvt. 54. § (9) bekezdése alapján: „A munkáltató a kockázatértékelést követően, annak megállapításait figyelembe véve, a feltárt kockázatok kezelése során határozza meg a védekezés leghatékonyabb módját, a kollektív, műszaki egyéni védelem módozatait, illetve az alkalmazandó szervezési és egészségügyi megelőzési intézkedéseket."
Az Mvt. 56. §-a előírja, hogy: „Az egyéni védőeszköz juttatásának belső rendjét a munkáltató írásban határozza meg. E feladat ellátása munkabiztonsági és munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősül."

Az EüM rendelet 5. §-a szerint: „(1) A munkáltató - az Mvt. 56. §-a alapján - munkahelyenként és munkakörönként - a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - írásban meghatározza a) azokat a munkafolyamatokat, technológiákat - ideértve a munkaeszközöket és anyagokat, valamint a kockázatot is -, amelyek védőeszköz használatát indokolják, valamint a juttatott védőeszköz típusát és a védőeszköz használatával járó egyéb előírásokat, pl. a védőeszköz ellenőrzése, tárolása, cseréje, karbantartása, az elhasználódott védőeszköz veszélyes hulladékként történő kezelése (a továbbiakban: a védőeszköz juttatásának rendje), továbbá b) a védőeszköz használatának feltételeit, beleértve a használat időtartamát is. (2) A munkáltató a védőeszköz juttatásának rendje kialakítása során a) meghatározza az (1) bekezdés szerinti esetekben a kockázatok jellegét és mértékét, b) az a) pont szerint jár el az (1) bekezdés szerinti tényezők bármelyikének megváltozása esetén, c) biztosítja ca) a kockázatok jellegének és mértékének megfelelő védelmi képességgel rendelkező, továbbá cb) a munkavállaló által végzett fizikai munka mértékének és a klimatikus környezetnek megfelelő védőeszközt, amelyet a védőeszközre meghatározott felhasználási határok (védelmi képesség, fokozat vagy osztály) figyelembevételével választ ki, d) figyelembe veszi a védőeszköz használatának egészségi (egyéni) alkalmassági feltételeit, illetve annak egészségi korlátjait. (3) Az egyes alkalmazható védőeszközök típusait a 2. számú melléklet, a védőeszköz használatával végezhető tevékenységeket a 3. számú melléklet tartalmazza."

Az EüM rendelet 3. számú melléklete meghatározza azon tevékenységek és tevékenységcsoportok útmutatásul szolgáló, nem teljes jegyzékét, amelyek az egyéni védőeszközzel való ellátást igényelhetik: „ ... 11. A bőr védelme ... - Építőipari munkák."

Fentiek alapján a munkáltatónak értékelni kell az építőipari tevékenységek során a munkavállalókat érő különböző kóroki tényezőket, kockázatokat, majd ezt követően munkahelyenként és munkakörönként meg kell határoznia azokat a munkafolyamatokat, technológiákat, ahol a felmerülő kockázatok miatt szükséges egyéni védőeszköz használata. Amennyiben szükséges, úgy a munkavállalók számára a munkafolyamatokhoz a kockázatok csökkentése érdekében a szükséges egyéni védőeszközöket biztosítani kell.

Az Mvt. 54. § (8) bekezdése és az Mvt. 56. §-a szerint a kockázatértékelés és az egyéni védőeszköz juttatás rendjének elkészítése munkabiztonsági, illetve munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősül.

Szükséges kihangsúlyozni, hogy az egyéni védőeszköz és a munkaruha külön megítélés alá esik.

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) munkaruhával kapcsolatos konkrét rendelkezést nem tartalmaz. Az Mt. 51. § (1) bekezdése az alábbiakat írja elő: „A munkáltató köteles a munkavállalót a munkaszerződés és a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint foglalkoztatni, továbbá - a felek eltérő megállapodása hiányában - a munkavégzéshez szükséges feltételeket biztosítani." A munkavégzéshez szükséges feltételek biztosítása közé tartozik a munkaruha biztosítása is.

Összegezve tehát, azt hogy a munkáltatónak a munkavállalók számára egyéni védőeszközt (pl.: védőruhát) vagy munkaruhát kell-e biztosítani azt a kockázatértékelést követően, annak megállapításait figyelembe véve, a feltárt kockázatok kezelése során kell meghatározni.

Megítélésünk szerint az építőipari munkák többségében indokolt a teljes testfelület védelme, mivel a különböző tevékenységek során a munkavállalók fedetlen bőre ki van téve többek között a mechanikai sérülések, a vegyi anyagok valamint a napsugárzás káros hatásainak.
 

 

---

Válasz: 1993. évi XCIII tv. 21.§ és a 3/2002. (II. 8.) SzCsM-EüM együttes rendelet 2.§ (2) bekezdés.

Mvt. 21. § (1) „Az üzemeltető munkáltató a veszélyes létesítmény, munkahely, munkaeszköz, technológia üzemeltetését írásban elrendeli (a továbbiakban: munkavédelmi üzembe-helyezés)”.
2) „A 21. § alkalmazásában veszélyes munkaeszköznek minősül a 87. § 11. pontja alapján, illetve a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter rendeletében meghatározott, valamint a hatósági felügyelet alá tartozó munkaeszköz.”
(3) „A munkavédelmi üzembe helyezés feltétele a munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálat. E vizsgálat célja annak megállapítása, hogy a létesítmény, a munkahely, a munkaeszköz, a technológia megfelel az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéshez szükséges tárgyi, személyi, szervezési, munkakörnyezeti feltételeknek, illetőleg teljesíti a 18. § (1) bekezdése szerinti követelményeket. A vizsgálat elvégzése munkabiztonsági és munka-egészségügyi szaktevékenységnek minősül.”
(4) „Az előzetes vizsgálat során különösen vizsgálni kell, hogy rendelkezésre állnak-e a létesítést végzők (tervező, kivitelező) nyilatkozatai, a munkavédelmi követelmények kielégítését bizonyító mérési eredmények, a munkaeszközre vonatkozó megfelelőségi nyilatkozatok, tanúsítványok, a szükséges hatósági engedélyek, az üzemeltetéshez szükséges utasítások.”
(5) „A foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter rendeletében meghatározott egyes veszélyes munkaeszközök üzembe helyezésének feltétele továbbá az adott munkaeszköz megfelelőség-vizsgálatán alapuló, a vizsgálat eredményét is tartalmazó, akkreditált szervezet által kiadott vizsgálati jegyzőkönyv.”
3/2002. (II. 8.) SzCsM-EüM 2. § (2) A munkáltató az Mvt. 21. § (2) bekezdésében megjelölt munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálatok során a létesítmény, a munkahely és a technológia esetében munkabiztonsági és munkaegészségügyi szempontból egyaránt köteles azonosítani a várható veszélyeket (veszélyforrásokat, veszélyhelyzeteket), valamint a veszélyeztetettek körét. Köteles felbecsülni a veszély jellege (baleset, egészségkárosodás) szerint a veszélyeztetettség mértékét. Meg kell határoznia a védekezés leghatékonyabb módját, a műszaki és egyéni védelem módozatait, illetve az alkalmazandó szervezési és egészségügyi megelőzési intézkedéseket.

Irodai munkahelyen szükséges-e érintésvédelmi felülvizsgálat?

Az irodai munkahelyek a 8/1981. (XII. 27.) IpM rendelet (Kommunális és Lakóépületek Érintésvédelmi Szabályzata, továbbiakban: KLÉSZ) hatálya alá tartoznak. A KLÉSZ szerint kommunális épület az igazgatási és irodaépület. A létesítéskor, bővítéskor, átalakításkor érintésvédelmi szabványossági felülvizsgálatot kell végeztetni. Ha a villamos hálózaton változtatás nem történt, a KLÉSZ hatévenként érintésvédelmi szerelői ellenőrzést ír elő.
Ugyancsak hatévenként határozza meg a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről szóló 14/2004. (IV. 19.) FMM rendelet a
KLÉSZ alkalmazási körébe tartozó villamos berendezések időszakos ellenőrző felülvizsgálatát szerelői ellenőrzéssel.
Ha a szerelői ellenőrzés hibákat állapít meg, vagy a megengedettet meghaladó átalakítást észlel, az ellenőrzést szabványossági felülvizsgálatnak kell követnie.
Az érintésvédelmi szerelői ellenőrzést az MSZ 1585:2001 szabvány 4.2.101. pontja szerint legalább IV/c. besorolású villamos szakképzettségű, az érintésvédelmi szabványossági felülvizsgálatot pedig csak a IV/e. besorolású villamos biztonságtechnikai felülvizsgálatok elvégzésére szakvizsga alapján jogosult személy végezheti.

 

Hogyan kell értelmezni az effektív, illetve a korrigált effektív hőmérsékletet?

Az effektív (a továbbiakban: EH), ill. a korrigált effektív (KEH) hőmérséklet hőérzetet jelent. Az EH a munkahelyi levegőkörnyezet olyan komplex mutatószáma, (klímaindexe), amely az adott hely léghőmérsékletét, a levegő relatív nedvességtartalmát és a légsebességet veszi figyelembe. A KEH a munkahelyi levegőkörnyezet olyan komplex mutatószáma, amely az EH-n kívül a hősugárzást is figyelembe veszi. Mindkét hőérzet mértékegysége ^oC.

A KEH-t akkor kell figyelembe venni (száraz hőmérő helyett glóbusz-hőmérővel kell mérni), ha a munkahelyen jelentős hősugárzás van (ha a glóbuszhőmérséklet legalább 5^oC-kal meghaladja a száraz hőmérséklet értékét).

A zárt térben lévő munkahelyeken biztosítandó léghőmérséklet, EH és KEH értékeket a munka-energiaforgalom figyelembe vételével (szellemi munka, könnyű fizikai munka, közepesen nehéz fizikai munka, nehéz fizikai munka) az MSZ 21875:1979 szabvány, ill. a munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről szóló 3/2002. (II.8.) SzCsM-EüM együttes rendelet tartalmazza. Ennek megfelelően a zárt térben lévő munkahelyeken hideg évszakban biztosítandó léghőmérséklet pl. szellemi munkánál 20 – 22 ^oC, nehéz fizikai munkánál 12 – 14 ^oC. Ha a meleg évszakban biztosítandó EH, ill. a KEH értékek (20, ill. 13 ^oC) biztosítását a gyártástechnológia nem teszi lehetővé, akkor a 31^oC, ill. 27^oC effektív hőmérsékletet, illetve a korrigált effektív hőmérséklet felső határértékét kell figyelembe venni.

A felső határértéket elérő vagy azt 1^oC-kal megközelítő levegőkörnyezet esetében a dolgozók teljes műszakos terhelése csak egy hetes, fokozatos akklimatizáció után engedhető meg. 

Fogalom meghatározások.

• Léghőmérséklet: A levegő hősugárzás ellen árnyékolt, száraz érzékelőjű hőmérővel mért hőmérséklete.
• Nedves hőmérséklet: Az az egyensúlyi hőmérséklet, amely nedvesített érzékelőjű hőmérőn mérhető a hő- és nedvességcsere egyensúlyának beállása után (aspirációs rendszerű műszerrel mérve).
• Glóbusz-hőmérséklet: Vernon-féle glóbusz-hőmérővel, vagy Vernon-féle műszerrel előzetesen kalibrált, a hősugárzást is érzékelő, más típusú glóbusz-hőmérővel mért hőmérséklet.

A képen látható MSZ EN 812 vizsgálati szabvány jelöléssel ellátott fejvédő használható-e az építési munkahelyeken, ezen belül is kiemelten az ács munkakörben tevékenykedők részére?

Az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális munkavédelmi követelményekről szóló 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet (továbbiakban: rendelet) 4. számú melléklet I. fejezet 19.1. pontja az alábbiakat írja elő:

„19. Egyéni védőeszközök biztosítása

19.1. Építési munkahelyen fejvédő sisak viselése kötelező. Kivételt képeznek a tárgyak leesésétől nem veszélyeztetett, belső munkahelyen végzett szakipari és irodai munkák."

Az MSZ EN 812:2003 „Ütés elleni fejvédő ipari célra" szabvány meghatározása alapján az „ipari fejvédő" elnevezésű sisak (amely szabványjelöléssel ellátott a képen látható fejvédő is) nem véd eső, zuhanó tárgyak ütőhatása ellen, nincs benne kellő viselési magasság kialakítva.

Ez az ipari fejvédő nem helyettesíti az MSZ EN 397:1997 „Ipari védősisakok" szabvány szerinti kialakítású ipari védősisakot, amely elsősorban viselője fejének felső részét védik a leeső tárgyak által okozott sérülések ellen, a fejet érő 5,0 kN értékű erőhatásig. Az ipari védősisak kialakítása olyan, hogy a sisakhéj nem érhet a fejhez a legfeljebb 5,0 kN erő hatására.

Építési munkahelyeken a leeső tárgyak kockázatával szinte minden munkaterület és munkakörben számolni kell. Az ács által végzett tevékenység sem mentes a leeső tárgyaktól még az építési munkahely legmagasabb pontján sem. A munkavégzéshez hozzátartozik a munkahely megközelítése, elhagyása is, melynek során más személyek által használt munkaeszközök, tárgyak (pl.: cserép, szerszám) lehullásával is számolni kell.

A munkavállaló magasból történő leesése során szintén szenvedhet olyan fejsérülést, amely ellen az MSZ EN 397:1997 szabványnak megfelelő ipari védősisak nyújt védelmet, az MSZ EN 812:2003 szabvány szerinti ipari fejvédő nem!

A rendelet előírása a fejvédő sisak típusára, vagy védelmi képességére ugyan nem tér ki, azonban az adott építőipari munkaterületen szükséges egyéni védőeszközök - így a fejvédő sisak meghatározását is - a munkáltatónak a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII törvény 54. § (2) bekezdése értelmében elvégzendő kockázatértékelés eredményének ismeretében kell meghatározni. Abban a rendkívüli esetben, ha a munkáltató kockázatértékelése alapján minden kétséget kizáróan bizonyítani tudja, hogy az ács tevékenység végzésekor nem kell számítani a munkavégzés helyén (tetőszerkezeten) leeső tárgyak veszélyétől, a munkahely megközelítése, illetve leesés veszélye miatt az ipari védősisak használatától nem lehet eltekinteni.

Fontos hangsúlyozni, hogy a rendelet a tárgyak leesésétől nem veszélyeztetett, belső munkahelyen végzett szakipari és irodai munkák esetében oldja csak fel a fejvédő sisak viselését, azaz külső munkahelyeken és a leeső tárgyakkal veszélyeztetett belső munkahelyeken is az MSZ EN 397:1997 szerinti ipari védősisak viselése kötelező.

ÖSSZEGEZVE: A képen látható, a kérdésben megjelölt fejvédő nem elégíti ki az MSZ EN 397:1997 szabvány szerinti ipari védősisak követelményeit, így építőipari munkaterületen (kivéve a tárgyak leesésétől nem veszélyeztetett, belső munkahelyen végzett szakipari és irodai munkáknál) használata nem nyújt kellő védelmet - az ács tevékenységet végzőknek sem - az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéshez.

Mi az a dokumentáció, melyet a koordinátornak a biztonsági és egészségvédelmi terven kívül kell elkészíteni? (munkavédelmi szakember kérdése)

Az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális munkavédelmi követelményekről szóló 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendeletének 7.-8. §-a határozza meg a koordinátor feladatait.
A rendelet 7. § c) bekezdése szerint a koordinátor feladata többek között a kiviteli terv készítésével összefüggésben, összeállítani azt a dokumentációt, amelyben az építmény és az építési technológia jellemzői alapján az egészség és biztonság célszerű követelményeit rögzítik az esetleges későbbi munkák biztonsága érdekében.
Az összeállítandó dokumentáció tekintetében a "későbbi munkák"-on van a hangsúly. 
A kivitelezési tervdokumentációnak tartalmaznia kell az építmény későbbi használatára (pl. karbantartásra, átépítésre, és lebontásra) vonatkozó tervet, ami egyértelműen magába foglalja a vonatkozó intézkedéseket és rendelkezéseket.
A dokumentációnak adatokat kell tartalmaznia többek között a felhasznált építőanyagokról, amelyek az épületen végzett későbbi munkák során veszélyt jelenthetnek a biztonságra és egészségre, a felhasznált előre gyártott elemek összekapcsolásáról és szétválasztásáról, a karbantartási munkákról (pl. az üvegtető, ablak megtisztításáról), az építmény külső munkahelyeinek elérési útjáról, az elektromos és gázvezetékek helyzetéről.
Az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009. (IX. 15.) Kormány rendelet 33. § (3) bekezdés ch) pontja szerint a birtokbaadás (használatba vételi eljárás) során a fővállalkozó kivitelezőnek többek között ezt a dokumentációt is át kell adnia az építtetőnek.
 

Mit kell tennie a munkáltatónak telepített hegesztő munkaterületen ahol nagyon meleg van plusz védőruha, sem klíma sem elszívó befúvó berendezés nincs kiépítve?
 
A munkáltatónak az egészséges és biztonságos munkakörnyezetet a Magyarországon hatályos jogszabályok előírásainak megfelelően kell biztosítania.

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 33. § előírásai:
(1) bekezdés: A munkahelyiségben a munkavállalók létszámát, a tevékenység jellegét és a veszélyforrásokat figyelembe véve elegendő mennyiségű és minőségű, egészséget nem károsító levegőt és klímát kell biztosítani.
(2) bekezdés: Ha az (1) bekezdésben előírt levegő vagy klíma biztosítása műszakilag megoldhatatlan, a munkavállalók egészségének megóvása érdekében szervezési intézkedéseket kell tenni, egyéni védőeszközt alkalmazni, illetőleg védőitalt juttatni."

A munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről szóló 3/2002. (II. 8.) SzCsM-EüM együttes rendelet 7. § előírásai: 
(1) bekezdés: „A munkaterületeket befogadó helyiségek hőmérsékletének a munkavégzés teljes időtartama alatt, az emberi szervezet számára megfelelőnek kell lennie, figyelembe véve a munka jellegét és az ott dolgozó munkavállalók fizikai megterhelését."
(5) bekezdés: „A munkahelyek klímájának mérését és értékelését a 2. számú mellékletben szereplő fogalmi meghatározások, mérési és értékelési szempontok használatával kell végezni." 

1.	2.	3.	4.	5.
		Meleg évszakban biztosítandó
A munka jellege	Hideg évszakban biztosítandó léghőmérséklet °C	léghőmérséklet °C	effektív, illetve korrigált effektív hőmérséklet °C	maximálisan megengedhető effektív, illetve korrigált effektív hőmérséklet °C
közepesen nehéz fizikai munka	14-18	17-19	15	29

Az effektív (EH), és a korrigált effektív (KEH) hőmérsékletet több klímaparaméter (száraz és nedves hőmérséklet, légsebesség) mérésével határozzák meg. A mért értékek alapján un. nomogram segítségével állapítják meg a KEH és EH értékeket.
Ha a munkahelyen 24 EH vagy KEH °C értéket meghaladja a hőmérséklet, az előző válaszunkban leírt pihenő időt és megfelelő hőmérsékletű védőitalt kell biztosítani a munkavállalók részére.
(8) bekezdés: „A klímakörnyezet kedvezőtlen hatásainak megelőzése céljából munkaszervezési intézkedéseket kell tenni. Óránként legalább 5, de legfeljebb 10 perces pihenőidőt kell közbeiktatni, ha a munkahelyi klíma zárttéri munkahelyen a 24 °C (K) EH értéket meghaladja, valamint a hidegnek minősülő munkahelyeken."
(10) bekezdés: „Ha a munkahelyi klíma zárttéri és szabadtéri munkahelyen a 24 °C (K) EH értéket meghaladja, a munkavállalók részére igény szerint, de legalább félóránként védőitalt kell biztosítani. A folyadékveszteséget általában 14-16 °C hőmérsékletű ivóvízzel kell pótolni. E célra alkalmas azonos hőmérsékletű ízesített, alkoholmentes ital is, amelynek cukortartalma az ital 4 súlyszázalékát nem haladja meg, vagy amely mesterséges édesítőszerrel ízesített."

Jogszabály nem határoz meg olyan hőmérsékletet, amely elérése esetén a munkavégzést be kell szűntetni. Klíma berendezés üzemeltetését sem teszi kötelezővé.

A munkáltatónak szervezési intézkedéseket kell tennie: óránként minimum 5 perc, maximum 10 perc pihenőidőt, valamint a jogszabályban előírt megfelelő hőmérsékletű védőitalt (14-16 °C hőmérsékletű ivóvíz minőségű víz) kell biztosítani a dolgozók részére.
A munkáltatónak egyéb, jogszabályban előírt kötelezettsége nincs. Azonban egyéb, a kellemetlen klímahatást csökkentő intézkedéseket lehet tenni, pl.: ventilátorok használata, több folyadék fogyasztása, munkaszervezési intézkedés: reggeli és délutáni-esti időszakban végzett munka, stb.

A Hegesztési Biztonsági Szabályzat (továbbiakban: HBSz) kiadásáról rendelkező 143/2004. (XII. 22.) GKM rendelet előírásai:
3.3. pont: „E szabályzat előírásainak figyelembevételével a munkáltatónak gondoskodnia kell különösen:
   - a hegesztőmunkahely biztonságos üzemeltetéséről,
   - a munkavállalók egészségvédelméről,
   - a hegesztés során keletkező mérgező gázok, gőzök, füst és por részecskék elleni védelemről."
5.3.1. pont: Ha az előírt levegőtisztasági értékek a hegesztő légző zónájában természetes szellőztetéssel nem biztosíthatók, akkor mesterséges szellőztetést (pl. helyi elszívást) kell alkalmazni.
5.3.1.2. pont: Nagyobb méretű munkadaraboknál vagy változó hegesztői munkahelyek esetében az elektródafogóval együttmozgó vagy a hegesztési hely mellett felállított - erre a célra gyártott - mozgatható füstelszívó használata indokolt.
5.3.2. pont: A hegesztőanyagok felhasználása során képződő füst és gázemisszió megítéléséhez az adott anyagra vonatkozó Biztonsági Adatlapot kell alapul venni.
5.3.3. pont: Nyitott rendszerű vagy visszatápláló (recirkulációs) elszívóberendezés csak akkor használható, ha a berendezésben az elszívott gáz előírt kellő mértékű megtisztítása biztosított, vagy ha a kifúvott levegőt olyan helyre vagy úgy vezetik el, ahol az a környezetet nem károsíthatja.
5.3.4. pont: Ha a technológia és/vagy a körülmények indokolják, akkor a folyamatos - szükség esetén melegített - friss levegő pótlását biztosítani kell."

A HBSz előírásainak megfelelően a hegesztési tevékenység során keletkezett mérgező gázok, gőzök, füst és por részecskék megfelelő eltávolításáról (elszívó berendezés), valamint a helyiség megfelelő természetes vagy mesterséges szellőztetéséről gondoskodni kell. 

A védőruha kiválasztásánál figyelembe kell venni, a védőruha viselésének a szervezetre gyakorolt hatását, a dolgozó ebből adódó többletterhelését. Az egyéni védőeszközök meghatározása munkabiztonsági és munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősül.
 

 

---

 

Áramkimaradást követő feszültség visszatérés esetére kötelező-e biztosítani a váratlan újraindulás elleni védelmet abban az esetben is, ha a gép erre alkalmas beépített védelemmel már a gyártásakor sem rendelkezett?

A munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről szóló 10/2016. (IV. 5.) NGM rendelet 5.§ (1) bekezdése szerint „a munkaeszközt indítani az indító berendezés szándékos működtetésével lehet. Ez vonatkozik:

          a) az üzemszünet utáni újraindítás műveletére, függetlenül attól, hogy az üzemszünet milyen okból következett be”

Áramkimaradást követően a feszültség előzmény nélküli visszatérése bekapcsolt gép esetében veszélyhelyzetet idézhet elő a gép váratlanul történő működésbe lépése miatt. Ezért az ezzel szembeni védelmet minden esetben biztosítani kell a fent idézett jogszabály alapján. Erre a célra alkalmas a gépbe gyárilag beépített védelmi rendszer. Régebben gyártott gépek esetében előfordul, hogy az áramkimaradást követő akaratlan újraindítás elleni védelemmel nem rendelkeznek. Ezeknél a munkaeszközöknél utólagosan kialakított védelmi megoldással kell a védelmet biztosítani, melynek elkészítéséhez villamos szakember közreműködése szükséges.

 

Melyek a munkavédelmi üzembe helyezésre kötelezett gépek?

Válasz: 1993. évi XCIII. tv a munkavédelemről 21.§ (2) bekezdése alá tartozó munkaeszközök:

„Az Mvt. 21. §-ának (2) bekezdése alá tartozó egyes veszélyes munkaeszközök jegyzékét az 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet 1/a. számú melléklet tartalmazza

1. A famegmunkálásra vagy a fához hasonló fizikai tulajdonsággal rendelkező anyagok megmunkálására, húsfeldolgozásra vagy a húshoz hasonló fizikai tulajdonságokkal rendelke-ző anyagok feldolgozására szolgáló (egy- vagy többélű), következő típusú körfűrészek:
1.1. működés közben rögzített fűrészéllel/fűrészélekkel dolgozó fűrészgép, amely rögzített gépággyal rendelkezik, és a munkadarabot kézi előtolással vagy leszerelhető gépi előtolással mozgatja;
1.2. működés közben rögzített fűrészlappal dolgozó fűrészgép, kézzel működtetett váltakozó mozgású fűrészpaddal vagy kocsival;
1.3. működés közben rögzített fűrészlappal dolgozó fűrészgép, amely a munkadarabot be-épített mechanikus előtolással, kézi behelyezéssel és/vagy kivétellel mozgatja;
1.4. mozgó élű fűrészgép, amely a munkadarabot mechanikus előtolással, kézi behelyezés-sel és/vagy kivétellel mozgatja.
2. Faipari gyalugép kézi előtolással.
3. Faipari vastagsági gyalugép egyoldali megmunkálásra, amely beépített mechanikus elő-tolással rendelkezik, a munkadarab kézi behelyezésével és/vagy kivételével.
4. A következő típusú szalagfűrészek kézi behelyezéssel és/vagy kivétellel, famegmunkálásra és a fához hasonló fizikai tulajdonságokkal rendelkező anyagok megmunkálására, vagy hús-feldolgozásra és a húshoz hasonló fizikai tulajdonságokkal rendelkező anyagok feldolgozásá-ra:
4.1. működés közben rögzített éllel/élekkel dolgozó fűrészgép, rögzített vagy váltakozó mozgású fűrészpaddal vagy gépággyal;
4.2. váltakozó mozgású kocsira szerelt éllel rendelkező fűrészgép.
5. Az 1-4. és a 7. pont szerinti gépek kombinált kivitelben famegmunkálásra és a fához ha-sonló fizikai tulajdonságokkal rendelkező anyag megmunkálására.
6. Faipari csapmarógép több szerszámtartóval, kézi előtolással.
7. Függőleges marógép kézi előtolással famegmunkálásra és a fához hasonló fizikai tulaj-donságokkal rendelkező anyagok megmunkálására.
8. Faipari kézi láncfűrészgép.
9. Kézzel adagolt és ürített, fémek hidegátalakítására való sajtó, beleértve azt az élhajlítógépet is, amely mozgó elemeinek elmozdulása meghaladhatja a 6 mm-t, és a sebessé-ge meghaladhatja a 30 mm/s értéket.
10. Műanyag-feldolgozó fröccsöntőgép vagy formázóprés a munkadarab kézi behelyezésé-vel és/vagy kivételével.
11. Gumiipari fröccsöntőgép vagy formázóprés a munkadarab kézi behelyezésével és/vagy kivételével.
12. A következő föld alatti munkára szolgáló gépek:
12.1. mozdony és fékezőkocsi,
12.2. hidraulikus energiával működtetett alátámasztó biztosító berendezés.
13. Kézi adagolású háztartási hulladékgyűjtő teherjármű, amely présmechanizmussal van felszerelve.
14. Járműemelők.
15. Személyek vagy személyek és terhek emelésére szolgáló szerkezetek, amelyeknél fennáll a leesés veszélye több mint három méter magasságból.
16. Hordozható patronos rögzítő- és egyéb összekapcsoló gép.
További munkaeszközök:
17. Daruk és futómacskák gépi meghajtással.
18. Gépi hajtású emelőtargoncák.
19. Villamos emelődobok.
20. Rakodógépek, jövesztő-rakodógépek.
21. Mezőgazdasági és erdészeti traktorok.
22. Járműürítés és -mozgatás különleges berendezései.
23. Személyszállításra használt folyamatos szállítóberendezések.”

Kötelező-e az üzemorvos részvétele a veszélyes gép munkavédelmi üzembe helyezését megelőző előzetes munkavédelmi vizsgálatban?

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (továbbiakban Mvt.) 21. § (3) bek. szerint a munkavédelmi üzembe helyezés feltétele a munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálat. E vizsgálat célja annak megállapítása, hogy a létesítmény, a munkahely, munkaeszköz, a technológia megfelel az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéshez szükséges tárgyi, személyi, szervezési, munkakörnyezeti feltételeknek, illetőleg teljesíti a vonatkozó szabályok szerinti követelményeket. - A vizsgálat elvégzése munkabiztonsági és munka-egészségügyi szaktevékenységnek minősül. E bekezdés értelmében a munkaeszköz esetében is szükségeltetik a Mvt. 8. §-ában meghatározott munka-egészségügyi szaktevékenység!

Mégsem egészen így van!

A Mvt. 58. § (1) bekezdése szerint a 21. § (3) bekezdésében – ide nem értve a munkaeszközöket - a munkáltató az előirt feladatainak ellátásához szakképesítéssel rendelkező személyeket (foglalkozás-egészségügyi szolgálat) köteles biztosítani. A két jogszabályhely összevetése alapján megállapítható, hogy „munkaeszköz” esetében nem kötelező a munka-egészségügyi szaktevékenység igénybevétele!  

Milyen időközönként kell és kik végezhetik az emelőgépek és a gépi hajtású targoncák jogszabályokban, illetve szabványokban előírt különböző vizsgálatait?

Emelőgépek és gépi hajtású targoncák időszakos felülvizsgálatai

Az emelőgépeket üzembe helyezés után meghatározott időközönként időszakos vizsgálatoknak (szerkezeti vizsgálat, fővizsgálat és biztonsági felülvizsgálat) kell alávetni. Az időszakos biztonsági felülvizsgálat alkalmával vizsgálni kell, hogy az emelőgép szerkezeti kialakítása gépészeti és villamos berendezése, valamint az emelőgép biztonsági berendezései eredeti funkciójuknak megfelelően üzemelnek-e, környezetének jellemzői azonosak-e a tervezéskor és a gyártáskor figyelembevettekkel.
A fővizsgálat tartalmazza a szerkezeti vizsgálatot is, ezért a fővizsgálat egyben szerkezeti vizsgálat is. A biztonsági felülvizsgálat nem egyenértékű sem a fővizsgálattal, sem a szerkezeti vizsgálattal, de összevonható, azaz egy időben elvégezhető.

A szerkezeti és a fővizsgálatot - az emelőgép üzemi csoportszámának függvényében- legalább az alábbi táblázat szerinti időközönként el kell végezni. Különleges kialakítású és rendeltetésű emelőgép esetén a táblázatban feltüntetettnél rövidebb időköz is előírható.

[Vonatkozó szabványok: MSZ 9721-1:2009 Emelőgépek időszakos vizsgálata

                                      MSZ 16225:1985 Gépi hajtású targoncák időszakos vizsgálata]

 
       Üzemi csoportszám    Szerkezeti vizsgálat időköze   Fővizsgálat időköze

                                                óra^*                   hónap            óra            hónap

                       1                      1600                     8                4800             24

                       2                      1400                     7                4200             21

                       3                      1200                     6                3600             18

                       4                        800                     4                2400             12

                       5                        600                     3                1800               9

*Működési idő; ha pontos vezetésére nincs mód, a táblázat szerinti naptári időközök a mérvadók

Az időszakos biztonsági felülvizsgálatot az üzemi csoportszámtól függetlenül legalább öt évenként vagy az emelőgép környezetének megváltozásakor (pl. a kiszolgált technológia megváltozásakor) kell elvégezni, kivéve, ha a gyártó ennél rövidebb gyakoriságot ír elő. [Vonatkozó jogszabály: 47/1999. (VIII.4.) GM rendelet Emelőgép Biztonsági Szabályzat kiadásáról 7.2.2.]

A vizsgálatok elvégzéséhez szükséges jogosultságok

Időszakos biztonsági felülvizsgálat

Az Mvt. 23. § (1) bek. előírása szerint: „...Az időszakos biztonsági felülvizsgálatot - kivéve a veszélyes technológia esetét - szakirányú képzettséggel és munkavédelmi szakképzettséggel rendelkező személy (munkabiztonsági szaktevékenység) vagy külön jogszabályban erre feljogosított személy, illetve erre akkreditált intézmény végezheti..."

Az Emelőgép Biztonsági Szabályzat kiadásáról szóló 47/1999. (VIII.4.) GM rendelet (továbbiakban: EBSZ) - mint külön jogszabály - az I. fejezet 7.2.10. pontjában az emelőgép szakértőt is feljogosítja az EBSZ hatálya alá tartozó emelőgépek időszakos biztonsági vizsgálatának elvégzésére.

Fővizsgálat

Az EBSZ I. fejezet 7.2.10. pontja alapján végezheti:

-         emelőgép szakértő;

-         emelőgép ügyintéző, kivéve az 1000 kg-nál nagyobb megengedett teherbírású emelőgépet és az olyan emelőgépet, amelynél a kezelői munkahely az emelőkocsin van és a kocsi 1,5 m-nél magasabbra emelhető.

Szerkezeti vizsgálat

Az EBSZ I. fejezet 7.2.10. pontja alapján végezheti:

-         emelőgép szakértő;

-         emelőgép ügyintéző;

-         emelőgép vizsgáló.

 

Szükséges-e a munkahelyen használt kávéfőző, mikrohullámú sütő, hűtő, számítógép, asztali lámpa, hosszabbító stb. érintésvédelmi szabványossági felülvizsgálta? Amennyiben igen, az új, garanciális eszközöket is érintésvédelmi szabványossági felülvizsgálat alá kell vonni a használatba vétel során?

Az MSZ 1585:2016 szabvány 3.1. pontja szerint villamos berendezés minden olyan villamos szerkezet, amely a villamos energia termelésére, szállítására, átalakítására, elosztására és felhasználására szolgál. A szabvány meghatározás alapján a kérdésben nevesített eszközök villamos berendezésnek minősülnek. A munkavégzés során vagy azzal összefüggésben használt kisfeszültségű villamos berendezések érintésvédelmi szabványossági felülvizsgálatával kapcsolatos előírásokat a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről szóló 10/2016. (IV. 5.) NGM rendelet (a továbbiakban: NGM rendelet) 19. § tartalmazza.

Az NGM rendelet 19. § (3) bekezdés szerint: „Szabványossági felülvizsgálat elvégzése szükséges
a) új villamos berendezés létesítésekor az üzemszerű használatbavétel előtt; ...”

Álláspontunk szerint abban az esetben, ha egy új kisfeszültségű villamos berendezés gyári állapotában rendeltetésszerű használatra kész, azaz üzembe helyezése szerelést nem igényel (hálózati táplálásához például a berendezés dugaszoló villájának a villamos hálózat dugaszoló aljzatához csatlakozás szükséges), a berendezés használatba vételét megelőzően nem indokolt szabványossági felülvizsgálatot végezni, feltéve, hogy a berendezés a vonatkozó termékszabványok követelményeit teljesíti.

Az Mvt. 18. § (3) bekezdése értelmében munkaeszközt üzembe helyezni, valamint használatba venni csak abban az esetben szabad, ha az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit kielégíti, és rendelkezik az adott munkaeszközre, mint termékre, külön jogszabályban meghatározott EK-megfelelőségi nyilatkozattal, illetve a megfelelőséget tanúsító egyéb dokumentummal (pl. tanúsítvány).

 

---

o MUNKABALESETEK, FOGLALKOZÁSI MEGBETEGEDÉSEK, FOKOZOTT EXPOZÍCIÓ, JEGYZŐKÖNYV

 

Hol érhető el a munkabaleseti jegyzőkönyv és a kitöltési útmutató, mert az 5/1993. MüM rendeletből ezek a mellékletek törlésre kerültek?

Az 5/1993. MüM rendelet 8. § (1) bekezdése kimondja, hogy a kivizsgálás során nyert adatokat, tényeket – ideértve a munkabalesetből eredő munkaképtelenségnek a későbbiekben megállapított időtartamát is – a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium honlapján közzétett munkabaleseti jegyzőkönyv minta szerint (a továbbiakban: jegyzőkönyv) kell rögzíteni.
A munkabaleseti jegyzőkönyv és kitöltési útmutatója a munkavédelmi hatóság honlapján kerül közzétételre. A módosítás munkáltatói adatszolgáltatási kötelezettség változással nem jár.

A munkabaleseti jegyzőkönyv és a kitöltési útmutató az alábbi linken érhető el:
https://mvff.munka.hu/index.php?akt_menu=220

 

A munkáltatónak a székhelyén és a telephelyein is minden évben 1-es sorszámmal kezdődően kell a munkabaleseti nyilvántartást vezetni?

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet (a továbbiakban MüM rendelet) 5. § (2) bekezdése szerint „a munkabaleseti nyilvántartás tartalmazza a munkabaleset – minden évben 1-es sorszámmal kezdődő – számát”.

A MüM rendelet 5. § (3) bekezdése szerint „a munkabaleseti nyilvántartást a munkáltató székhelyén vagy a munkáltató nyilvántartását vezető szervezetnél (irodánál) összesítve, és minden területileg elkülönült szervezeti egységnél külön-külön vezetni kell. A munkáltató azon szervezeti egységénél, ahol időszakosan és rövid időtartamban történik a munkavégzés, így különösen a kizárólag irattárolásra, műszeres vagy egyéb ellenőrzésre szolgáló egységnél, telephelyen, nem kötelező munkabaleseti nyilvántartást vezetni.”

Fenti jogszabályi előírásokból következően a munkabaleseti nyilvántartás minden évben 1-es sorszámmal kezdődően történő vezetési kötelezettsége a munkáltatónál bekövetkezett munkabaleseteket összesítve tartalmazó nyilvántartásra vonatkozik.
Ettől eltérő esetben ugyanis az összesített és a területileg elkülönült szervezeti egységnél vezetett nyilvántartásokban ugyanaz a munkabaleset két különböző sorszámot, vagy két különböző munkabaleset azonos sorszámot is kaphatna, amelynek következtében a munkabalesetek nem lennének a sorszám alapján egyértelműen azonosíthatóak. Különböző sorszámoknak továbbá a vizsgálati dokumentáción és a munkabaleseti jegyzőkönyvön történő feltüntetésére nincs lehetőség.

Mit nevezünk munkabalesetnek?

Válasz: 1993. évi XCIII tv. 87. § (3) bekezdése

87.§ (3) „Munkabaleset: az a baleset, amely a munkavállalót a szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétől és időpontjától és a munkavállaló (sérült) közrehatásának mértékétől függetlenül.
A munkavégzéssel összefüggésben következik be a baleset, ha a munkavállalót a foglalkozás körében végzett munkához kapcsolódó közlekedés, anyagvételezés, anyagmozgatás, tisztálkodás, szervezett üzemi étkeztetés, foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás és a munkáltató által nyújtott egyéb szolgáltatás stb. igénybevétele során éri.
Nem tekinthető munkavégzéssel összefüggésben bekövetkező balesetnek (munkabalesetnek) az a baleset, amely a sérültet a lakásáról (szállásáról) a munkahelyére, illetve a munkahelyéről a lakására (szállására) menet közben éri, kivéve, ha a baleset a munkáltató saját vagy bérelt járművével történt.”

Mit nevezünk üzemi balesetnek?

Az üzemi baleset fogalmát a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény az alábbiakban határozza meg.

52. § (1) Üzemi baleset az a baleset, amely a biztosítottat a foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben, illetőleg munkába vagy onnan lakására (szállására) menet közben éri. Üzemi baleset az is, amely a biztosítottat közcélú munka végzése vagy egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során éri.
(2) A társadalombiztosítási ellátás igénybevétele során bekövetkezett balesetek közül üzeminek az számít, amely a biztosítottat keresőképtelenségének vagy rokkantságának, továbbá az egészségkárosodás mértékének, rehabilitálhatóságának az elbírálása céljából elrendelt, illetőleg a keresőképessé váláshoz szükséges egyéb vizsgálaton vagy kezelésen történt megjelenésével összefüggésben érte.

53. § (1) Nem üzemi baleset az a baleset, amely
a) kizárólag a sérült ittassága miatt, vagy
b) munkahelyi feladatokhoz nem tartozó, engedély nélkül végzett munka, engedély nélküli járműhasználat, munkahelyi rendbontás során, vagy
c) a lakásról (szállásról) munkába, illetőleg a munkából lakásra (szállásra) menet közben, indokolatlanul nem a legrövidebb útvonalon közlekedve, vagy az utazás indokolatlan megszakítása során
történt.
(2) Az, aki sérülését szándékosan okozta, vagy az orvosi segítség igénybevételével, illetőleg a baleset bejelentésével szándékosan késlekedett, az egészségbiztosítás baleseti ellátásaira nem jogosult.

Az üzemi baleset kivizsgálásában a munkáltató nem vesz részt.

Nem keverendő össze a munkabalesettel, amelyet az Mvt. – a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény – fogalmaz meg.

87. § E törvény alkalmazásában

1/A. Baleset: az emberi szervezetet ért olyan egyszeri külső hatás, amely a sérült akaratától függetlenül, hirtelen vagy aránylag rövid idő alatt következik be és sérülést, mérgezést vagy más (testi, lelki) egészségkárosodást, illetőleg halált okoz.

3. Munkabaleset: az a baleset, amely a munkavállalót a szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétől és időpontjától és a munkavállaló (sérült) közrehatásának mértékétől függetlenül.
A munkavégzéssel összefüggésben következik be a baleset, ha a munkavállalót a foglalkozás körében végzett munkához kapcsolódó közlekedés, anyagvételezés, anyagmozgatás, tisztálkodás, szervezett üzemi étkeztetés, foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás és a munkáltató által nyújtott egyéb szolgáltatás stb. igénybevétele során éri.
Nem tekinthető munkavégzéssel összefüggésben bekövetkező balesetnek (munkabalesetnek) az a baleset, amely a sérültet a lakásáról (szállásáról) a munkahelyére, illetve a munkahelyéről a lakására (szállására) menet közben éri, kivéve, ha a baleset a munkáltató saját vagy bérelt járművével történt.

Konkrét példára vonatkozóan: Ha a dolgozó a bejárati küszöbben megbotlik, elesik (akár munkába menet, akár onnan hazafelé, és akkor szenved sérülést)
akkor:

a) munkabaleset: ha a dolgozó a munkáltató területére esik
b) üzemi baleset ha a dolgozó a közterületre esik
c) magán baleset: ha magán területre esik.

 

A kölcsönzött munkavállaló, ha munkabalesetet szenved, melyik munkáltató kötelessége a kivizsgálás, bejelentés?

A Munka Törvénykönyve (2012. évi I. törvény, a (továbbiakban: Mt.) 218. § (4) bekezdése szerint „a kölcsönzés időtartama alatt a munkavállaló munkavédelmével kapcsolatos kötelezettségeket a kölcsönvevő gyakorolja és teljesíti.”
A Munkavédelemről szóló törvény (1993. évi XCIII. törvény a továbbiakban: Mvt.) 87. § 8. pontja szerint: ”Munkáltatónak kell tekinteni a munkaerő-kölcsönzés keretében átengedett munkavállalót kölcsönvevőként foglalkoztatót”.
A Mvt. végrehajtására kiadott 5/1993. (XII.26.) MüM rendelet 10. § (3) bekezdés szerint „belföldön más munkáltatóhoz történt kirendelés (kiküldetés), munkaerő-kölcsönzés, illetve a nem magyarországi székhelyű munkáltató által foglalkoztatott munkavállalót magyarországi székhelyű munkáltatónál ért munkabaleset esetén a munkabaleset kivizsgálásával, bejelentésével és nyilvántartásával kapcsolatos kötelezettségek teljesítéséért – a kirendelő (kiküldő) munkáltató, a kölcsönbeadó, illetve a foglalkoztató munkáltató egyidejű értesítése mellett - a sérült munkáját közvetlenül irányító munkáltató a felelős.”
Mind a három hivatkozott jogszabályhely összhangban, de önmagában is egyértelműen meghatározza az átengedett dolgozóval kapcsolatos, a munkabalesettel összefüggő feladatokat, ezért minden esetben azt kell vizsgálni, hogy ki tekinthető a munkáltatónak.

Munkabaleset bekövetkezte esetén milyen bejelentési és vizsgálati kötelezettségei vannak a munkáltatónak?

Válasz: 1993. évi XCIII tv. 64. § (1) bekezdés, 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet. 6. § (1), (2), 7. §, 8. §, 9. §.

64.§ (1) „ A munkabalesetet és a foglalkozási megbetegedést - ideértve a fokozott expozíciós eseteket - be kell jelenteni, ki kell vizsgálni, és nyilvántartásba kell venni.”

5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet 5. § (1), (2), (3) bekezdés;
(1) „A munkáltató minden munkabalesetet, ideértve a bányászati munkabalesetet is (a továbbiakban együttesen: munkabaleset), a bekövetkezését követően köteles haladéktalanul nyilvántartásba (a továbbiakban: munkabaleseti nyilvántartás) venni.”
(2) „A munkabaleseti nyilvántartás - az Mvt. 64. § (3) bekezdésében megjelölteken túlmenően - az alábbi adatokat tartalmazza:
a) a munkabaleset - minden évben 1-es sorszámmal kezdődő - számát;
b) a sérült munkakörét;
c) a sérülés időpontját, helyszínét, jellegét, rövid tényállását;
d) a sérült ellátására tett intézkedést;
e) annak tényét, hogy a sérült folytatta-e a munkáját.”
(3) „A munkabaleseti nyilvántartást a munkáltató székhelyén vagy a munkáltató nyilvántartását vezető szervezeténél (irodánál) összesítve, és minden területileg elkülönült szervezeti egységénél külön-külön vezetni kell. A munkáltató azon szervezeti egységénél, ahol időszakosan és rövid időtartamban történik a munkavégzés, így különösen a kizárólag irattárolásra, műszeres vagy egyéb ellenőrzésre szolgáló egységnél, telephelyen, nem kötelező munkabaleseti nyilvántartást vezetni.”

5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet. 6. § (1), „A munkáltatónak a munkaképtelenséget okozó munkabalesetet - az arról történő tudomásszerzését követően - haladéktalanul ki kell vizsgálnia. A vizsgálat megállapításait olyan részletesen kell rögzíteni - tanúk meghallgatásáról készült jegyzőkönyvvel, helyszínrajzzal, fényképpel stb. -, hogy az alkalmas legyen a munkabaleset okainak felderítésére és vita esetén a tényállás tisztázására.”
(2) Az (1) bekezdésben leírt vizsgálat dokumentációját a munkabaleseti nyilvántartásban szereplő sorszámmal kell ellátni. Ezt a sorszámot a munkabaleseti jegyzőkönyvön is fel kell tüntetni.

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet. 7. §-a (1) bekezdés szerint: „A súlyos munkabalesetet a munkáltatónak - telefonon, telefaxon, e-mailben vagy személyesen - haladéktalanul be kell jelentenie a rendelkezésre álló adatok közlésével a munkabaleset helyszíne szerint illetékes fővárosi és megyei kormányhivatal munkavédelmi és munkaügyi szakigazgatási szerve munkavédelmi felügyelősége (a továbbiakban: munkavédelmi felügyelőség) felé, amely a bejelentést azonnal továbbítja a Nemzeti Munkaügyi Hivatal munkavédelmi és munkaügyi igazgatóságának.”
(2) bekezdés: „Olyan munkahelyen, ahol különböző munkáltatók munkavállalókat egyidejűleg foglalkoztatnak és a sérült munkáltatója a munkabaleset bekövetkezésekor nem azonosítható, a súlyos munkabaleset bejelentési kötelezettsége tekintetében az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a sérült munkavállaló munkáltatója „
(3) bekezdés: „Súlyos munkabaleset esetén a munkáltató a munkavédelmi felügyelőség megérkezéséig köteles a baleseti helyszínt a mentést követően balesetkori állapotában megőrizni. Ha a balesetkori állapot megőrzése további súlyos veszélyhelyzetet idézne elő vagy jelentős anyagi kárral járna, akkor a baleseti helyszínről fényképet, videofelvételt vagy egyéb, a munkabaleset kivizsgálását elősegítő dokumentumot kell készíteni.”

5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet. 8. § „A kivizsgálás során nyert adatokat, tényeket a 4/a. számú melléklet szerinti „munkabaleseti jegyzőkönyv”-ben, a munkabalesetből eredő munkaképtelenségnek a beküldési határidőt követően megállapított időtartamát a 4/b. számú melléklet szerinti „módosító munkabaleseti jegyzőkönyv”-ben (a továbbiakban együtt: jegyzőkönyv) kell rögzíteni. Ha a sérült állapota vagy a baleset jellege miatt a vizsgálatot az adatszolgáltatás időpontjáig nem lehet befejezni, akkor azt a jegyzőkönyvben meg kell indokolni.”
(2) A jegyzőkönyvet minden sérültről külön-külön, az 5. számú mellékletben foglaltak alapján kell kiállítani.

5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet 9. § „(1) A munkáltató köteles a kivizsgálás befejezésekor, de legkésőbb a tárgyhót követő hónap 8. napjáig megküldeni a jegyzőkönyvet
a) a sérültnek, halála esetén hozzátartozójának;
b) a halált, illetve a három napot meghaladó munkaképtelenséget okozó munkabalesetről a munkabaleset helyszíne szerint illetékes munkavédelmi felügyelőségnek, illetve a Magyar Bá-nyászati és Földtani Hivatal (a továbbiakban: MBFH) munkabaleset helyszíne szerint illeté-kes területi szervének;
c) külföldi kiküldetés, külszolgálat, munkaerő-kölcsönzés esetén a magyarországi székhelyű munkáltató magyar munkavállalójának a b) pont szerinti munkabalesetéről a munkáltató székhelye szerint illetékes munkavédelmi felügyelőségnek, illetve az MBFH munkáltató szék-helye szerint illetékes területi szervének;
d) a társadalombiztosítási kifizetőhelynek, ennek hiányában az illetékes regionális egész-ségbiztosítási pénztárnak (kirendeltségnek);
e) munkaerő-kölcsönzés, kirendelés esetén a kölcsönbeadó, kirendelő munkáltatónak.
(2) Súlyos munkabaleset esetén az (1) bekezdés szerinti határidő indokolt esetben 30 nappal meghosszabbítható.
(3) A súlyos munkabalesetről készített jegyzőkönyvnek a munkavédelmi felügyelőséghez törté-nő megküldésekor másolatban mellékelni kell a munkáltatói balesetvizsgálat teljes dokumen-tációját így különösen:
a) a meghallgatási jegyzőkönyveket,
b) a szakmai képzettséget igazoló dokumentumot,
c) a kezelési jogosultságot igazoló dokumentumot,
d) az egészségügyi alkalmasságot igazoló dokumentumot,
e) az üzembe helyezést dokumentáló iratot,
f) időszakos biztonsági felülvizsgálatot dokumentáló iratot,
g) a kockázatértékelést dokumentáló iratot,
h) fényképfelvételeket, videófelvételeket,
i) a belső szabályzatok vonatkozó részeit.”

Ha a baleseti táppénzen lévő dolgozó más okból is munkaképtelen lesz, milyen táppénzre jogosult?

A munkabalesetet („üzemi baleset” az egészségbiztosítási fogalom szerint) szenvedett munkavállaló a munkaképtelensége idejére baleseti táppénzre jogosult. Az egyéni és a társas vállalkozó baleseti táppénzének alapját a táppénzre vonatkozó rendelkezések szerint kell megállapítani, amely a táppénz alapját képező átlagjövedelem 100 százaléka, úti baleset esetén annak 90 százaléka. (A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII törvény - továbbiakban Ebtv. - 55. §.)

 Előfordulhat olyan eset, hogy a baleseti ellátás ideje alatt, a munkavállaló egyéb, a balesettel nem összefüggő egészségügyi okból szintén munkaképtelenné válik.

Ugyanazon biztosítási jogviszony alapján egyidejűleg nem jár táppénz és baleseti táppénz, csak egyiket lehet igénybe venni. Az egészségbiztosítási törvény lehetőséget nyújt, hogy a biztosított választhat az ellátások között. (Ebtv. 39. §) Ha a baleseti táppénz a kedvezőbb a munkavállaló részére, akkor addig kapja a baleseti ellátást, amíg balesetével összefüggésben fennáll a munkaképtelensége. Ha ebben változás történik, a baleseti táppénzt meg kell szüntetni és újabb ellátást kell megállapítani.

 

Jogosult-e az OEP a munkabalesettel kapcsolatban a munkáltatót megtérítésre kötelezni?

A munkabalesetek – amit a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (továbbiakban Ebtv.) az 52. § (1) bek. szerint üzemi balesetként definiál - jelentős részében az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a sérüléssel kapcsolatos baleseti ellátási költségeinek megtérítésére kötelezi a munkáltatót. Kérdésként merül fel, hogy jogszerű-e ez az eljárás?

Az Ebtv. 67. § (1)-(2) bek. szerint a foglalkoztató köteles megtéríteni az üzemi baleset miatt felmerült egészségbiztosítási ellátást, ha a baleset annak a következménye, hogy ő vagy megbízottja a reá nézve kötelező munkavédelmi szabályokban foglalt kötelezettségének nem tett eleget, illetőleg ő vagy alkalmazottja a balesetet szándékosan idézte elő.

Munkaerő-kölcsönzés esetén foglalkoztató alatt a Munka Törvénykönyve 217. § alapján a munkáltatói jogkör megosztására vonatkozó megállapodás alapján a kölcsönzőt és a kölcsönbe adót is érteni kell.
A foglalkoztatóknak a baleseti ellátás megállapításához bejelentési, nyilvántartási, adatszolgáltatási kötelezettségük van az egészségbiztosítási igazgatási szervek felé.
A megtérítési követelést az egészségbiztosító határozatban közli a munkáltatóval. A kibocsátott fizetési meghagyással szemben bírósághoz fordulhat a kötelezett.

Munkabaleset esetén jár-e a sérült dolgozónak kártérítés?

Az 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről a 87. § 3. pontjában azt a balesetet minősíti munkabalesetnek, amely a munkavállalót a szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben, ill. a foglalkozás körében végzett munkához kapcsolódóan éri. Ennek megfelelően a munkabaleset a munkaviszonnyal összefüggésben van, és a balesettel kapcsolatos kár, kárigény érvényesítésére ad okot.

A Munka Törvénykönyve (2012. évi I. törvény, a továbbiakban Mt.)
166. § (1) A munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt.
(2) Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy
a) a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje vagy a kárt elhárítsa, vagy
b) a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.
(3) A munkavállaló 53. §-ban foglaltak szerinti más munkáltatónál történő foglalkoztatása esetén a munkáltatók egyetemlegesen felelnek.
A munkáltató nem köteles a károsultat (sérültet) felhívni kárigénye előterjesztésére.

A másodállásban munkabalesetet szenvedett milyen baleseti ellátásra jogosult?

Ha a munkáltató a főállású munkaviszonya mellett mellékállású munkaviszonyban dolgozik, akkor a foglalkoztatásával kapcsolatban a mellékállásában ugyanazok a munkaügyi szabályok érvényesek, mint a főállásában.

A mellékállás is szervezett munkavégzés és érvényes a Munkavédelmi törvény! (1993. évi XCIII. tv.) Az ezen jogviszonyban bekövetkezett munkabalesetet a munkáltató (a mellékállású) köteles kivizsgáltatni, a munkabaleseti jegyzőkönyvet felvenni és az illetékesek felé továbbítani! A munkavállaló biztosított, a munkaképtelenség idejére baleseti ellátásra jogosult. A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban Ebtv.) 56. § (1) bekezdés szerint a biztosított baleseti táppénzre abban a jogviszonyban jogosult, amelyben az üzemi baleset éri.

Természetesen a baleset következtében a főállásában is munkaképtelen a munkavállaló. Az Ebtv.-nek megfelelően a mellékállásában baleseti táppénzre, a főállásában ezen időtartamra táppénzre jogosult.

A keresőképtelenségről szóló háziorvosi igazolás nem tehet különbséget főállás és másodállás között, és a keresőképtelenségi táppénz jellegére utaló kód is „4” (egyéb baleset) illetve a kifizetőhely (vagy MEP) határozata után „1” (üzemi baleset) lehet. Ebből következik, hogy a főállású munkáltató is értesül a táppénzes állomány baleseti jellegéről és az Ebtv. végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Kormányrendelet 47. § (1) bekezdése szerint nyilatkoztatni fogja a biztosítottat a részéről üzemi balesetnek nem minősülő balesetről. A két egymástól eltérő táppénz érvényesítése külön-külön eljárást igényel.
 

A három munkanapot meg nem haladó munkaképtelenséggel járó munkabalesetet is ki kell vizsgálni a Vhr. 5. § első mondata alapján?
 
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 64. § (4) bekezdése szerint: „A munkáltatónak a munkaképtelenséggel járó munkabalesetet haladéktalanul ki kell vizsgálnia, és a kivizsgálás eredményét munkabaleseti jegyzőkönyvben kell rögzítenie. …”

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet (a továbbiakban: MüM rendelet) 5. § (1) bekezdése szerint: „A munkáltató minden munkaképtelenséggel járó munkabalesetet, ideértve a bányászati munkabalesetet is (a továbbiakban együttesen: munkabaleset), a bekövetkezését követően köteles haladéktalanul kivizsgálni. A három munkanapot meghaladó munkaképtelenséggel járó munkabalesetet ki kell vizsgálni, nyilvántartásba kell venni és be kell jelenteni.”

Fentiek alapján a munkáltatónak minden munkaképtelenséggel járó munkabalesetet ki kell vizsgálnia és annak eredményét a munkabaleseti jegyzőkönyvben kell rögzítenie.
 

A munkabalesettel összefüggésben miként kezelendők az egészségügyi adatok?

Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Eüak. tv.) szerint:
„3. § E törvény alkalmazásában:
a) egészségügyi adat: az érintett testi, értelmi és lelki állapotára, kóros szenvedélyére, valamint a megbetegedés, illetve az elhalálozás körülményeire, a halál okára vonatkozó, általa vagy róla más személy által közölt, illetve az egészségügyi ellátóhálózat által észlelt, vizsgált, mért, leképzett vagy származtatott adat; továbbá az előzőekkel kapcsolatba hozható, az azokat befolyásoló mindennemű adat (pl. magatartás, környezet, foglalkozás); …
4. § (2) bekezdés: „Egészségügyi és személyazonosító adatot az (1) bekezdésben meghatározottakon túl - törvényben meghatározott esetekben - az alábbi célból lehet kezelni:
t) a munkabalesetek, foglalkozási megbetegedések - ideértve a fokozott expozíciós eseteket is - kivizsgálása, nyilvántartása és a szükséges munkavédelmi intézkedések megtétele, …”

Az Eüak. tv. értelmében egészségügyi adatot a munkabaleset kivizsgálása, nyilvántartása céljából lehet kezelni, így a munkáltató a munkabaleseti jegyzőkönyv kitöltéséhez szükséges és elégséges adatokat megismerheti, ezen túlmenően egészségügyi adatokat csak a munkáltató számára foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást biztosító szolgálat, továbbá – az Mvt. 83/C. §, illetve az Eüak. tv. 15/A. § (2) bekezdése értelmében – a munkavédelmi hatóság és a munkahigiénés és foglalkozás-egészségügyi szerv jogosult. A sérültnek a munkabaleseti jegyzőkönyv kitöltéséhez nélkülözhetetlen információkat a munkáltató – vagy az Mvt. 57. § (2) bekezdése értelmében, polgári jogi szerződés alapján külső szolgáltatást nyújtó – rendelkezésére kell bocsátania.

A munkabaleseti jegyzőkönyv pontos, MüM rendelet 5. számú melléklete szerinti kitöltése a sérült alapvető érdeke arra való tekintettel, hogy baleseti táppénz ellátásra jogosultságot csak e dokumentum megléte esetén szerezhet.
 

Munkahelyi baleset során a munkáltatónak milyen bejelentési kötelezettségei vannak az aktuális szervek felé és melyek azok?

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény előírásai:
„64. § (1) bekezdés: Azt a munkabalesetet, amely esetében a munkavállaló több mint három munkanapon át nem volt munkaképes, valamint a foglalkozási megbetegedést és a fokozott expozíciós esetet be kell jelenteni, ki kell vizsgálni és nyilvántartásba kell venni.
64. § (4) bekezdés: A munkáltatónak a munkaképtelenséggel járó munkabalesetet haladéktalanul ki kell vizsgálnia, és a kivizsgálás eredményét munkabaleseti jegyzőkönyvben kell rögzítenie. A kivizsgálás megkezdéséről a foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást biztosító szolgálat orvosát tájékoztatni kell. A kivizsgálásban történő orvosi közreműködésről a foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást biztosító szolgálat orvosa dönt.
64. § (6) bekezdés: A bejelentéssel, kivizsgálással és nyilvántartással kapcsolatos részletes előírásokat a munkabalesetek tekintetében e törvény és a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter rendelete, a foglalkozási megbetegedések és a fokozott expozíciók tekintetében a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszternek az egészségügyért felelős miniszterrel egyetértésben kiadott rendelete határozza meg.
65. § (2) bekezdés: Munkabiztonsági szaktevékenységnek minősül a munkabaleset kivizsgálása" (megállapította: 2016. évi LXXIX. törvény 11. §. Hatályos: 2016. VII. 8-tól.)

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet kimondja, hogy:
„8. § (1) bekezdés: A kivizsgálás során nyert adatokat, tényeket - ideértve a munkabalesetből eredő munkaképtelenségnek a későbbiekben megállapított időtartamát is - a 4/a. melléklet szerinti munkabaleseti jegyzőkönyvben (a továbbiakban: jegyzőkönyv) kell rögzíteni. Ha a sérült állapota vagy a munkabaleset jellege miatt a vizsgálatot az adatszolgáltatás időpontjáig nem lehet befejezni, akkor ezt a tényt a jegyzőkönyvben meg kell indokolni.
8. § (2) bekezdés: A jegyzőkönyvet minden sérültről külön-külön, az 5. mellékletben foglaltak alapján kell kiállítani.
9. § (1) bekezdés: A munkáltató köteles a kivizsgálás befejezésekor, de legkésőbb a tárgyhót követő hónap 8. napjáig megküldeni a jegyzőkönyvet
a) a sérültnek, halála esetén hozzátartozójának;
b) a halált, illetve a három napot meghaladó munkaképtelenséget okozó munkabalesetről a munkabaleset helyszíne szerint illetékes munkavédelmi hatóságnak, illetve bányafelügyeletnek;
c) külföldi kiküldetés, külszolgálat, munkaerő-kölcsönzés esetén a magyarországi székhelyű munkáltató munkavállalójának a b) pont szerinti munkabalesetéről a munkáltató székhelye szerint illetékes munkavédelmi hatóságnak, illetve bányafelügyeletnek;
d) az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak, a társadalombiztosítási kifizetőhelynek, ennek hiányában az illetékes egészségbiztosítási szakigazgatási szervnek;
e) munkaerő-kölcsönzés, kirendelés esetén a kölcsönbeadó, kirendelő munkáltatónak."

Fentiek alapján a munkáltatónak az általa foglalkoztatott, államilag elismert munkavédelmi szakmai végzettséggel rendelkező szakemberrel és a foglalkozás-egészségügyi orvos egyidejű tájékoztatásával ki kell töltenie a munkabaleseti jegyzőkönyvet.

Amennyiben a munkabaleset több mint három munkanap munkaképtelenséget okozott, a kitöltött munkabaleseti jegyzőkönyvből egy-egy példányt kap:
1. a balesetet szenvedett munkavállaló,
2. a munkáltató,
3. az Országos Egészségbiztosítási Pénztár vagy a társadalombiztosítási kifizetőhely,
4. a munkabaleset helyszíne szerint illetékes Fővárosi/megyei Kormányhivatal Foglalkoztatási Főosztályának Munkavédelmi és Munkaügyi Ellenőrzési Osztálya.

Az egészségbiztosítási pénztárhoz beérkezett munkabaleseti jegyzőkönyv és a kezelőorvos által kitöltött táppénzes lap alapján a dolgozó 100 %-os táppénz ellátásra jogosult.
 

---

o KÓROKI TÉNYEZŐK (fizikai, biológiai, kémiai, ergonómiai)

A munkáltató azbeszt tartalmú épület bontása esetére vonatkozó bejelentési kötelezettsége

12/2006. (III. 23.) EüM rendelet az azbeszttel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről
1. § E rendelet előírásait a szervezett munkavégzés keretében végzett minden olyan tevékenységre alkalmazni kell, amikor a munkavégzés során a munkavállalók azbesztből vagy azbeszttartalmú termékből, illetve azbeszttartalmú termékkel végzett tevékenységből származó kockázatnak (azbesztexpozíciónak) ténylegesen vagy feltételezhetően ki vannak téve.
4. § (1) Az 1. § szerintinek minősülő tevékenységet a munkáltatónak a munka megkezdése előtt 15 nappal írásban be kell jelentenie az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség munkavégzés helye szerint illetékes területi munkavédelmi felügyelőségének (a továbbiakban együtt: munkavédelmi felügyelőség) nyilvántartásba vétel céljából.
(2) A bejelentés adattartalma a következő:
a) a munkáltató neve, székhelye, elérhetősége;
b) a munkavégzés pontos helye;
c) a kezelt azbeszt fajtája és mennyisége;
d) az azbeszttel kapcsolatos tevékenységek és eljárások;
e) az érintett munkavállalók száma;
f) a munkavégzés kezdete és időtartama;
g) a munkavállalókat érő azbesztexpozíció korlátozására megtett, illetve tervezett intézkedések;
h) azbesztmentesítés esetén a munkahelyen, illetve annak közvetlen környezetében egyidejűleg folytatott tevékenységek;
i) az azbesztszennyezettség mértékének ellenőrzését végző, a 6. § (3) bekezdés szerinti szervezet.
(3) Azbeszttartalmú épület bontása, valamint azbesztnek vagy azbeszttartalmú terméknek építményből, létesítményből, szerkezetből, járműből (hajóból) történő eltávolítása esetén a bejelentéshez a 11. §-ban előírt munkatervet mellékelni kell.
(4) Az (1) bekezdés szerinti bejelentést 3 példányban kell benyújtani, a bejelentés nem mentesít a külön jogszabályban az azbeszttel mint veszélyes, rákkeltő anyaggal kapcsolatos más jelentési kötelezettség alól.
(6) Amennyiben az (1) bekezdés szerinti bejelentést követően a munkakörülményekben bekövetkező változás várhatóan megnöveli az azbesztből, illetve azbeszttartalmú termékből származó porexpozíciót, úgy új bejelentést kell benyújtani.
(8) Közmű meghibásodása miatt végzett, előre nem tervezhető, azbesztexpozíció kockázatával járó munkavégzés esetén az (1) bekezdés szerinti bejelentést a munka megkezdését követő három munkanapon belül kell megtenni.
11. § (1) Azbesztet, azbeszttartalmú terméket tartalmazó épület, létesítmény, szerkezet bontása, illetve azbesztnek vagy azbeszttartalmú terméknek építményből, létesítményből, szerkezetből, járműből (hajóból) történő eltávolítása előtt a munkáltatónak munkatervet kell készítenie. A munkáltató a munkatervben meghatározza azokat az intézkedéseket, amelyek a munkavállalók munkahelyi biztonságát és egészségvédelmét - az azbeszt eltávolításával és a hulladék kezelésével kapcsolatosan tekintettel a környezet védelmére is - garantálják. A munkatervet a 4. § (2) bekezdés szerinti bejelentéshez mellékelni kell.
(2) Az (1) bekezdés szerinti munkatervnek legalább a következőket kell tartalmaznia:
a) a munkavégzés pontos helye,
b) a munka jellege és várható időtartama,
c) az azbeszt, illetve az azbeszttartalmú termék eltávolításának kötelezettsége a bontási munka megkezdése előtt, kivéve, ha az előzetes eltávolítás ésszerűtlen - mert nagyobb kockázatot jelentene a munkavállalók részére, mint az eredeti helyén hagyása -, úgy ennek indokolása,
d) a bontási technológia, illetve az alkalmazott módszerek részletes leírása, az alkalmazott munkaeszközök és a karbantartásukat tanúsító igazolások,
e) a 10. § (1) bekezdés a) pontja szerinti egyéni védőeszköz szükségessége, kiválasztásának szempontjai,
f) a munkavállalók védelmére és dekontaminálására, illetve a munkavégzés hatókörében tartózkodók védelmére szolgáló eszközök felsorolása, jellemzése,
g) az azbesztből, illetve azbeszttartalmú termékből keletkező pornak a munkaterületen kívülre jutásának megakadályozására szolgáló intézkedések,
h) a tevékenység befejezését követően az azbesztexpozíció megszűnésének igazolása levegőtisztasági vizsgálattal,
i) nyilatkozat arról, hogy a tevékenység végzéséhez szükséges, 12. § szerinti szakmai ismeretek biztosítottak.
(3) A munkaterv munkavédelmi és munkabiztonsági előírásainak elkészítése munkabiztonsági és munka-egészségügyi szaktevékenységnek minősül.
12. § (1) Azbeszttel, azbeszttartalmú termékkel végzett bontási vagy mentesítési munka megkezdése előtt a munkáltatónak nyilatkoznia kell, hogy a tevékenység végzéséhez szükséges szakmai ismeretek biztosítottak, illetve építési engedélyezéshez kötött tevékenység végzésére jogosult.
(2) A szakmai ismeret biztosítottnak tekinthető, ha a munkáltató a tevékenység végzését megelőző három évben rendszeresen és igazolhatóan az (1) bekezdés szerinti bontási vagy mentesítési tevékenységet végzett.

 

 Kötelező védőoltás a kullancscsípés elleni védekezésként?

A veszélyeztetett munkahelyeken kötelezheti-e a munkáltató a dolgozókat a védőoltás elfogadására, az oltást megtagadó munkavállaló eltiltható-e a munkavégzéstől?

Mint közismert, a kullancs-encephalitis (encephalitis=agyvelőgyulladás) kórokozója a kullancs által terjesztett vírus. A vírus a kullancs csípése után néhány órával kerül a szervezetbe. A kórokozó a vérárammal jut az agyba és betegséget, agyvelőgyulladást okoz. Megfelelő kezelés mellett 3-4 hét alatt maradványtünetek nélkül gyógyul, de előfordulhat végleges izombénulás, nagyon ritkán halál is. A terjedési időszaka leginkább áprilistól októberig tart és különösen a mezőgazdasági vagy erdőgazdasági szabad területen munkát végzőket veszélyezteti. A hatékony védelmet a betegség megelőzése jelenti, amit megfelelő időben beadott. védőoltással lehet biztosítani.

A biológiai tényező hatásának kitett munkavállalók egészségének védelméről szóló 61/1999. (XII. 1.) EüM. rendelet a 13. §-ban kötelezi a munkáltatókat, hogy írásban határozzák meg azoknak a munkavállalóknak a körét, akiknek speciális védelmi intézkedések szükségesek, így különösen ahol védőoltás biztosítása indokolt. (Ilyen a kullancs-encephalitis elleni védőoltás is.) A munkáltatónak – a foglalkoztatás feltételeként – a munkavállaló számára a védőoltást fel kell ajánlania. A munkavállalót tájékoztatni kell a védőoltás elmaradásának lehetséges következményeiről. A védőoltást térítésmentesen kell biztosítani.

Az Erdészeti Biztonsági Szabályzat kiadásáról szóló 15/1989. (X. 8.) MéM rendelet 1.7. pontja szerint „az erdészeti tevékenységet végző dolgozókat tájékoztatni kell a kullancscsípés elleni védekezés, illetve a kullancsnak a bőrből való eltávolításának módjáról. A kullancs terjesztette agyhártyagyulladás vírusgócaként nyilvántartott körzeteket a dolgozókkal ismertetni kell és az ott munkát végző állandó és időszakos szerződéses, szellemi és fizikai dolgozók védőoltását – az ÁNTSZ-szel egyeztetett ütemezésben – meg kell szervezni. A vírusgócokban március 1. és október 31. között a védőoltásban – beleértve az emlékeztető oltást is – részesülteket, akik ezt oltási bizonyítvánnyal igazolni tudják, alkalmazáskor előnyben kell részesíteni. A be nem oltott dolgozókat figyelmeztetni kell az oltás nélkül végzett munka veszélyeire.”

Képernyő előtti munkavégzés során az óránként biztosított 10 perces szünetben megengedhető-e hogy a dolgozó továbbra is a képernyő előtt magánlevelezést, vagy magán-jellegű internetezést folytasson?

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Mvt.) 60. § (1) bekezdésében a munkavállaló kötelezettségeit tekintve előírja, hogy: „A munkavállaló csak a biztonságos munkavégzésre alkalmas állapotban, a munkavédelemre vonatkozó szabályok, utasítások megtartásával, a munkavédelmi oktatásnak megfelelően végezhet munkát. A munkavállaló köteles munkatársaival együttműködni, és munkáját úgy végezni, hogy ez saját vagy más egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse. ..........."
A képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeit az 50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet tartalmazza, amelynek 4. § (1) bekezdése szerint: „A munkáltató a munkafolyamatokat úgy szervezi meg, hogy a folyamatos képernyő előtti munkavégzést óránként legalább tízperces - a (2) bekezdésben foglalt esetkör kivételével össze nem vonható - szünetek szakítsák meg, továbbá a képernyő előtti tényleges munkavégzés összes ideje a napi hat órát ne haladja meg."
A munkaszervezési intézkedés célja, hogy a szünetek beiktatásával biztosított legyen a szervezet (elsősorban a látószervek) regenerálódása, ezáltal a számítógépek monitorjainak és más képernyős eszközöknek az egészséget károsító - elsősorban látásromlást előidéző - hatásai kivédhetők legyenek.
A munkavédelemre vonatkozó szabályok előírásait munkáltatóknak és munkavállalóknak egyaránt be kell tartani, ennek értelmében a folyamatos képernyő előtti munkavégzést megszakító szünetek során képernyő előtti tevékenységet sem hivatali, sem magáncéllal nem lehet végezni.

 

Egészségügyi szolgáltató tevékenység során használt éles, hegyes munkaeszközökkel kapcsolatos teendők

Az egészségügyi szolgáltatás során használt, éles vagy hegyes munkaeszközök által okozott sérülések megelőzésére, az ilyen eszközök használatából eredő kockázatok kezelésére, valamint az egészségügyi tevékenységet végző személyek tájékoztatására és képzésére vonatkozó követelményekről szól az 51/2013. (VII. 15.) EMMI rendelet.

A rendeletet hatálya kiterjed:
1. Az egészségügyi szolgáltatókra.
2. A szolgáltatókkal közalkalmazotti jogviszonyban, munkaviszonyban, közszolgálati jogviszonyban, kormányzati szolgálati viszonyban, valamint szolgálati jogviszonyban foglalkoztatott, egészségügyi tevékenységet végző természetes személyekre.
3. Az üzemeltetést biztosító. a szolgáltatóval munkajogi kapcsolatban álló természetes személyekre (pl.: karbantartó, takarító).
4. A gyakornokokra, a gyakorlati idejüket töltő diákokra, tanulókra.

A munkáltató feladatai:
1. Kockázatértékelés
2. Területileg illetékes Munkavédelmi Felügyelőséghez bejelentés megtétele.
3. Munkavédelmi oktatás, (írásban dokumentálva):
a. Előzetes: a dolgozó munkába lépése előtt.
b. Ismétlődő: évente.
c. Soron kívüli: éles, hegyes tárgy okozta sérülést követően, valamint új kockázatok megjelenésekor, a kockázatok megváltozásakor.
4. Munkavédelmi intézkedések a sérülések megelőzése, kiküszöbölése, számának csökkentése érdekében.
5. Éles, hegyes eszköz okozta sérülés esetén gondoskodni kell az azonnali megfelelő sebellátásról, esetleges védőoltás, megelőző gyógykezelés, valamint az egészségügyi okokból javasolt, szükséges orvosi vizsgálatok, valamint az azonnali vagy időszakos szűrővizsgálatok elvégzéséről.
6. Foglalkozás-egészségügyi alapellátóján keresztül a sérült munkavállaló egészségi állapotának figyelemmel kisérése, és részvétel a dolgozó esetleges rehabilitációjában.

A munkavállaló kötelezettsége:
1. A sérülés azonnali jelentése a munkáltató számára.
2. Részvétel a munkavédelmi oktatásokon.

A kockázatértékelést az alábbiak szerint kell elvégezni.
1. Az első kockázatértékelést a működési engedély, vagy a módosított működési engedély jogerőre emelkedésétől számított 3 hónapon belül.
2. A már működő egészségügyi szolgáltatónak a biológiai kockázatértékelés éves lejáratakor, a soron következő biológiai kockázatértékeléssel együtt kell elkészíteni.
3. Évente kockázatértékelést kell végezni.
4. Soron kívül új kockázatértékelést szükséges készíteni, ha a munkakörülmények változása a kockázatok változását okozzák.

Ha a kockázatértékelés a munkavállaló biztonságát vagy egészségét veszélyeztető kockázat jelenlétét megállapítja, az egészségügyi szolgáltatónak a telephelye szerint illetékes fővárosi és megyei kormányhivatal munkavédelmi felügyelőségének elektronikus vagy egyéb úton meg kell küldeni a kockázatértékelést, valamint a bejelentést, melynek az alábbiakat kell tartalmazni:
1. az egészségügyi szolgáltató nevét, székhelyét, a bejelentéssel érintett telephelyét, az adószámát, illetve adóazonosító jelét, a munkáltató és az érintett telephely TEÁOR számát;
2. a kockázatnak kitett munkavállalók számát;
3. a kockázatnak kitett munkavállalók foglalkozási csoportjai (FEOR kód) és a munkaköri tevékenységek felsorolását;
4. a munkavállalók biztonsági és egészségvédelmi képviselőjének nevét, beosztását, és
5. a megtett megelőző intézkedéseket.
A már működő egészségügyi szolgáltató a kockázatértékelés elkészítését követően teszi meg a bejelentést.
 

A veszélyes anyagokra vonatkozó expozíciós nyilvántartással kapcsolatos előírások alkalmazása

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 63/A. §-a, amely a munkavállalók munkahelyi expozíciójára vonatkozó nyilvántartást írja elő a veszélyes anyagok tekintetében, nem új rendelkezés, ez a kötelezettség a munkahelyek kémiai biztonságáról szóló 25/2000. (IX. 30.) EüM-SzCsM együttes rendelet (a továbbiakban: EüM-SzCsM együttes rendelet) 7. § (4) bekezdés d) pontjában és a 7. § (7) bekezdésében korábban is szerepelt. A munkáltatóknak az EüM-SzCsM rendelet 2001. január 1-jei hatályba lépése óta nyilvántartást kell vezetniük a munkavállalók munkahelyi expozíciójára vonatkozó adatokról:
„7. § (4) A munkáltató gondoskodik arról, hogy
...
d) a munkavállaló munkahelyi expozíciójára vonatkozó nyilvántartott adatokat a munkaviszony megszűnését követő 10 évig, rákkeltő hatású anyagok esetében 40 évig megőrizzék, valamint ezekhez a munkavállaló, valamint képviselőik hozzáférhessenek.
...
(7) A munkáltatónak az exponált munkavállalók expozíciójának tényét és mérés esetén a mérési adatokat, a mérés időpontját, illetőleg ezek mellékleteként a mérési jegyzőkönyveket, dokumentumokat rögzíteni, illetve dokumentálni kell."
A jogkövető munkáltatók ennek megfelelően jártak el korábban is, igaz voltak - mint ahogy más szabályok esetén is - szabálytalan munkáltatók.

2020. február 7-én hatályba lépett a kémiai kóroki tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének és biztonságának védelméről szóló 5/2020. (II. 6.) ITM rendelet (a továbbiakban: ITM rendelet), ezzel egyidejűleg hatályát vesztette az EüM-SzCsM együttes rendelet.
A természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (a továbbiakban: GDPR rendelet) való megfelelés érdekében törvényi szinten, az Mvt.-ben került szabályozásra a veszélyes anyagok és a rákkeltő/mutagén anyagok vonatkozásában a munkaegészségügyi nyilvántartások és bejelentések kötelező adattartalma, az adatkezelés célja, az adatok őrzésének ideje.
Az Mvt. új 63/A. §-a a munkavállalók egészségének védelme, a veszélyes anyagok által okozott foglalkozási megbetegedések megelőzése, és egy jövőben esetlegesen előforduló foglalkozási megbetegedés foglalkozási eredetének tisztázása érdekében a munkáltatók által vezetendő, munkavállalókra vonatkozó expozíciós nyilvántartást szabályozza.
Az Mvt. 63/A. § (2) bekezdése szerint a nyilvántartásnak tartalmaznia kell:
a) a munkavállaló nevét, születési helyét, idejét,
b) az expozíciót okozó veszélyes anyag nevét,
c) a munkavállaló napi, heti és éves expozíciós idejét,
d) az expozíciós koncentráció mért adatait anyagonként.

Az expozíciós nyilvántartásra vonatkozó előírások alkalmazásával kapcsolatban az alábbi kérdések merültek fel:
1.    Mi számít nyilvántartás-köteles veszélyes anyagnak?
Az expozíciós nyilvántartást minden munkavállaló esetében vezetni kell, akik veszélyes anyagok expozíciójának vannak vagy lehetnek kitéve. Az Mvt. 87. § 12. pontja szerint „veszélyes anyag"-nak minősül, így nyilvántartást kell vezetni az alábbi anyagok expozíciójáról:
a)    „az 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet [CLP] alapján fizikai, egészségi veszélyek vagy mindkettő tulajdonság alapján veszélyesként osztályozott anyag, vagy
b)    az a vegyi anyag, amely bár nem felel meg az a) pontban meghatározott osztályozás feltételeinek, mégis kockázatot jelent a munkavállalók biztonságára vagy egészségére fiziko-kémiai, kémiai vagy toxikológiai tulajdonságai és felhasználási módja vagy munkahelyen való jelenlét miatt, ideértve minden olyan vegyi anyagot, amelyre a kémiai kóroki tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének és biztonságának védelméről szóló rendelet határértéket határoz meg."
A fentiek alapján nemcsak azokról a veszélyes anyagokról kell expozíciós nyilvántartást vezetni, amelyek határértékkel rendelkeznek, hanem minden olyan vegyi anyagról, amely kockázatot jelent a munkavállalók biztonságára vagy egészségére.

2.    Mvt. 63/A. § (2) bekezdés b) pontjának értelmezése: Csak a veszélyes anyagokra vagy a veszélyes keverékekre is vonatkozik az expozíciós nyilvántartás?
Az Mvt. 87. § 12/A. pontja alapján a veszélyes keverék egy vagy több veszélyes anyagot tartalmazó keverék vagy oldat, amely a CLP szerinti osztályozás során a fizikai, egészségi veszélyek vagy mindkét tulajdonság tekintetében veszélyes besorolást kap, ezért a veszélyes keverékre értelem szerint vonatkozik a nyilvántartási kötelezettség.
A kizárólag környezeti veszélyek tekintetében veszélyesként osztályozott anyagokról vagy keverékekről nem kell nyilvántartást vezetni.
Az expozíciós nyilvántartás mellett a munkáltatónak az ITM rendelet 10. §-a alapján nyilvántartást kell vezetnie a munkahelyen alkalmazott veszélyes anyagokról és veszélyes keverékekről is a REACH rendelet szerinti biztonsági adatlappal azonosítható anyagfajtákra vonatkozóan.
Ez az előírás az EüM-SzCsM együttes rendelet 7. § (4) bekezdés c) pontjában korábban is szerepelt:
„7. § (4) A munkáltató gondoskodik arról, hogy
...
c) a külön jogszabály szerinti Biztonsági Adatlappal azonosítható anyagfajtákra vonatkozó nyilvántartást vezessenek a munkahelyeken alkalmazott veszélyes anyagokról és veszélyes keverékekről."
A biztonsági adatlapokban azonosítható módon megtalálhatók a veszélyes keverék összetételével kapcsolatos információk is, ezért ennek ismételt szerepeltetése az expozíciós nyilvántartásban felesleges többletterhet jelent. Az expozíciós nyilvántartást és a biztonsági adatlappal azonosítható anyagfajtákra vonatkozó nyilvántartást úgy kell vezetni, hogy beazonosítható legyen, hogy a munkahelyen az egyes munkavállalók milyen veszélyes anyag(ok) hatásának vannak vagy lehetnek kitéve (ideértve a veszélyes keverékekben található veszélyes anyag komponenseket is).
A veszélyes keverék „fantázianeve" (pl. MIXTURE 123) önmagában nem ad képet arról, hogy a benne található összetevőket tekintve milyen veszélyes anyagok hatásai érhetik a munkavállalókat, ezért, valamint az ITM rendelet 10. §-ában foglaltakra is tekintettel nem szerepel az Mvt. 63/A. § (2) bekezdés b) pontjában a veszélyes keverék nevének feltüntetése az expozíciós nyilvántartásban, ezt a biztonsági adatlapon alapuló nyilvántartásban kell megadni.
A veszélyes anyagokra vonatkozó expozíciós nyilvántartással kapcsolatos szabályok teljes mértékben követik a rákkeltő vagy mutagén anyagok esetén előírt expozíciós nyilvántartás Mvt. 63/B. § (2) bekezdésében részletezett struktúráját és szabályozását.
Ez a megelőzés szempontjából kedvező változás, mert a 2. kategóriájú rákkeltőkre („feltehetően humán rákkeltő anyagok") is, mint veszélyes anyagokra, ugyanúgy vonatkoznak a nyilvántartási szabályok, mint az 1A. vagy 1B. kategóriájú rákkeltő anyagokra („ismert vagy vélelmezett rákkeltő anyagok"). Az azonos tartalmú nyilvántartásnak különösen akkor van jelentősége, ha CLP szerinti osztályba sorolás felülvizsgálata és a veszélyes anyagok újraosztályozása során egy korábban 2. kategóriájú rákkeltő anyagot 1A. vagy 1B. kategóriába sorolnak. Ebben az esetben a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezésről és az általuk okozott egészségkárosodások megelőzéséről szóló 26/2000. (IX. 30.) EüM rendeletet is alkalmazni kell. Egy jövőben esetlegesen bekövetkező daganatos megbetegedés foglalkozási eredetének tisztázását megkönnyíti, ha a veszélyes anyagok és a rákkeltő/mutagén anyagok expozíciós nyilvántartása azonos adatkörben történik.

3.    Munkakör szintjén vagy minden érintett munkavállaló vonatkozásában kell az expozíciós nyilvántartást vezetni?
Szakmai és jogi szempontból sem helytálló az az álláspont, hogy korábban csupán munkakör szintjén kellett behatárolni az exponált munkavállalókat.
Az EüM-SzCsM együttes rendelet már említett 7. § (4) d) pontja és a 7. § (7) bekezdése is a „munkavállaló munkahelyi expozíciójára vonatkozó adatok nyilvántartását" írta elő.  A munkáltatónak az „exponált munkavállalók expozíciójának tényét és mérés esetén a mérési adatokat, a mérés időpontját, illetőleg ezek mellékleteként a mérési jegyzőkönyveket, dokumentumokat" korábban is rögzíteni, illetve dokumentálni kellett.
Az expozíciós nyilvántartást a korábbi előírások alapján is munkavállalói bontásban és nem munkakör szintjén kellett vezetni. A „munkakör" szó ebben a kontextusban nem is szerepelt a jogszabályban, amelynek magyarázata, hogy adott munkakörben dolgozó munkavállalók között is lehetnek különbségek a felhasznált veszélyes anyagok és veszélyes keverék fajtája, mennyisége és az expozíciós körülmények tekintetében. Gyakran előfordul, hogy a munkáltató a munkavállalókat a munkaköri feladatokon túl olyan tevékenységgel is megbízza, amely szintén veszélyes anyagok expozíciójával jár, többletexpozíciót eredményezve (pl. olyan munkahelyek takarítása, ahol veszélyes anyagok, keverékek pora szennyezheti a munkakörnyezetet).
Az expozíciós nyilvántartás vezetése nemcsak jogszabályi kötelezettség, de a munkáltató érdeke is, mert nyomon követhető a munkahelyen a munkavállalók veszélyes anyagok expozíciójának alakulása. A nyilvántartásban rögzített adatokkal azonosíthatók, hogy adott munkavállaló milyen veszélyes anyag(ok) hatásának van vagy lehet kitéve, továbbá ellenőrizhető és értékelhető az expozíció szintje, jellege és időtartama. A rendelkezésre álló adatokkal azonosíthatók azok a veszélyes anyagok, amelyeknél kötelező vagy ajánlott a biológiai monitorozás, mellyel kiszűrhetők a fokozott expozíciós esetek még az előtt, hogy foglalkozási megbetegedés kialakulna.

4. Mvt. 63/A. § (2) bekezdés c) pontjának értelmezése: Hogyan kell rögzíteni az expozíciós időt?
Az ITM rendelet 3. § 11. pontja szerinti expozíciós idő „a munkavállaló által a vegyi anyaggal szennyezett munkatérben eltöltött napi, heti és éves időtartam órákban, napokban, hetekben kifejezve", ezért található az Mvt. 63/A. § (2) bekezdés c) pontjában a munkavállaló napi, heti és éves expozíciós idejének nyilvántartási kötelezettsége, összhangban az Mvt. 63/B. § (2) bekezdés c) pontjával (rákkeltő/mutagén anyagok).
Ez nem azt jelenti, hogy naponta nyilván kell tartani az expozíciós időt, de az ITM rendelet 5. §-a szerinti kockázatelemzés során meg kell állapítani vagy becsülni, hogy a munkavállaló egy munkanapon, egy héten és egy évben összesen mennyi ideig lehet kitéve a veszélyes anyag hatásának. A kockázatelemzés eredményét figyelembe véve kell a nyilvántartásban rögzítendő adatokat szerepeltetni. Az expozíció időtartamát „óra/nap"-ban, „óra/hét"-ben vagy akár „óra/év"-ben kell értelem szerint rögzíteni az expozíció időbeli jellegétől (pl. folyamatos, szakaszos, periodikusan ismétlődő, alkalomszerű) függően, amelyből a heti és éves expozíciós idő azonosítható.

5. Mvt. 63/A. § (2) bekezdés d) pontjának értelmezése: Ha nagyon kis mennyiséget vagy rövid ideig használnak a veszélyes anyagból vagy veszélyes keverékből, az expozíciós koncentráció mért adatait meg kell adni, szükséges-e mérés?
Az Mvt. 63/A. § (2) bekezdés d) pontja szerinti, „az expozíciós koncentráció mért adatai"-ra vonatkozó nyilvántartási kötelezettség csak a határértékkel szabályozott veszélyes anyagok tekintetében, expozíciós mérés esetén áll fenn. (Ha nincs mért adat, mert nem áll fenn a kötelező mérés esete, nincs mit nyilvántartani.)
Határértékkel szabályozott veszélyes anyagok esetén az expozíciós mérésekkel kapcsolatos kötelezettség az Mvt. 54. § (2) bekezdésében és az ITM rendelet 11. § (4) bekezdésében található:
-    „A kockázatértékelés során az egészségvédelmi határértékkel szabályozott kóroki tényező előfordulása esetén munkahigiénés vizsgálatokkal kell gondoskodni az expozíció mértékének meghatározásáról.
-    Ha a munkavállaló határértékkel szabályozott veszélyes anyag hatásának lehet kitéve, a munkáltató köteles - az expozíció mértékétől, az anyag, anyagok veszélyességétől és a technológia stabilitásától függő gyakorisággal - a munkakörnyezeti monitorozás keretében a veszélyes anyagok koncentrációját meghatározni, és azt az MSZ EN 689:2018 szabvány szerint vagy azzal legalább egyenértékű módon folyamatosan ellenőrizni."
Az ITM rendelet 3. § 9. pontja szerint: „az expozíció-becslés: azon tevékenység, mely magában foglalja az expozíció mérését, vagy mérés hiányában a feltételezhetően „megszökött" anyag becsült tömegének munkatérben valószínűsíthető hígulásából adódó légtér-koncentráció becslését".
Az ITM rendelet 5. §-a szerinti kémiai kockázatelemzés keretében elvégzendő kockázatbecslés során - munkaegészségügyi szaktevékenység keretében, a foglalkozás-egészségügyi szolgálat bevonásával - a munkáltatónak az anyag(ok) veszélyességétől, az expozíciós körülményektől, az expozíció várható mértékétől, az expozíciós időtől és a technológia stabilitásától függően kell megállapítania, hogy mely anyagoknál kell műszeres méréseket végezni vagy elegendő a légtér-koncentráció becslés. A kockázatelemzés során figyelembe kell venni a munkahelyen felhasznált veszélyes anyag vagy veszélyes keverék biztonsági adatlapjában foglaltakat, az ITM rendelet 1-6. számú mellékletében meghatározott határértékeket, az MSZ EN 689:2018+AC:2019 szabvány előírásait, valamint a foglalkozás-egészségügyi szolgálatok által már elvégzett vizsgálatok (pl. biológiai monitorozás) adatait is.
A fentiek alapján határértékkel szabályozott veszélyes anyag esetén csak akkor lehet eltekinteni az expozíció mérésétől, ha a légtér-koncentráció becslés eredménye alapján egyértelműen megállapítható, hogy:
-   az expozíció várható mértéke sokkal kisebb, mint a munkahelyi levegőben megengedett határérték, és
-   a kockázat mértéke („becsült nagysága") - figyelembe véve a kockázat jellegét, az expozíció gyakoriságát és idejét is - olyan szintű, amely nem veszélyeztetheti a munkavállalók egészségét vagy biztonságát.

Az expozíciós nyilvántartást aktualizálni kell, ha a munkáltató által korábban nem alkalmazott veszélyes anyaggal történik tevékenység, illetve a tevékenységben olyan változások történtek, ami miatt szükséges a kémiai kockázatelemzés felülvizsgálata és naprakésszé tétele. Az ITM rendelet 5. § (7) bekezdése alapján „A kockázatelemzést és annak dokumentációját folyamatosan naprakésszé kell tenni, ha olyan jelentős változások következtek be, amelyek a kockázatelemzést elavulttá tehetik, vagy ha a foglalkozás-egészségügyi vizsgálatok ezt indokolttá teszik".
Az előzőeket figyelembe véve az expozíciós nyilvántartás vezetése a munkavállalók egészségének megőrzését, a foglalkozási megbetegedés megelőzését is szolgáló alapvető preventív eszköz, nélküle a kémiai kockázatelemzés sem lehet teljes körű. Vitás kérdésekben (pl. a munkahely szerepe egy vagy több vegyi anyag által kiváltott foglalkozási megbetegedés gyanúja esetén) - akár bíróság előtt is - fontos támpont lehet az expozíciós körülmények igazolása, a munkáltató jogkövető magatartásának bizonyítása.

Azon munkáltatók számára, akik korábban nem vezették az előírt expozíciós nyilvántartást, a jogkövetéssel sokkal több a munkavédelmi hozadéka, mint amekkora teherrel jár számukra az ezzel összefüggő adminisztratív feladatok teljesítése.
 

 

---

o SZAKTEVÉKENYSÉGEK

Milyen szakember készítheti el az egyéni védőeszköz-juttatás írásos belső rendjét?

Válasz: 1993. évi XCIII tv. 56. §.
56. § „…… E feladat ellátása munkabiztonsági és munka-egészségügyi szaktevékenységnek minősül.”
8. §. A munkáltató a munkabiztonsági szaktevékenységnek minősített feladatokat csak külön jogszabályban meghatározott munkavédelmi - a bányászat területén bányászati -, a munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősített feladatokat pedig munkaegészségügyi [foglalkozás-orvostan (üzemorvostan), munkahigiéne, közegészségtan-járványtan, megelőző orvostan és népegészségtan] szakképesítéssel rendelkező személlyel végeztetheti.

Melyek a kockázatértékelés elkészítésének szempontjai és szabályai?

A kockázatértékelés elkészítésére vonatkozó jogszabályok: az általános előírásokat a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 54. §-a tartalmazza. A kockázatértékelés során figyelembe kell venni az egyes munkahelyi kóroki tényezők (pl. veszélyes anyagok/keverékek, biológiai tényezők, zajexpozíció stb.) hatásának kitett munkavállalók védelméről szóló külön jogszabályokban meghatározott szempontokat is. A kémiai biztonságra vonatkozó előírásokat a munkahelyek kémiai biztonságáról szóló 25/2000. (IX. 30.) EüM-SzCsM együttes rendelet (továbbiakban EüM-SzCsM rendelet) 5. §-a, a biológiai kóroki tényezőkre vonatkozó előírásokat a biológiai tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének védelméről szóló 61/1999. (XII. 1.) EüM rendelet (a továbbiakban: EüM rendelet) 3. §-a, a zajexpozícióra vonatkozó előírásokat pedig a munkavállalókat érő zajexpozícióra vonatkozó minimális egészségi és biztonsági követelményekről szóló 66/2005. (XII. 22.) EüM rendelet 4. és 7. §-a tartalmazza.

A kockázatértékelés elkészítésében munkabiztonsági és munkaegészségügyi szaktevékenységre jogosult szakembernek is részt kell venni.

Az Mvt. 54. § (2) bekezdése alapján „A munkáltatónak rendelkeznie kell kockázatértékeléssel, amelyben köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat, különös tekintettel az alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és keverékekre, a munkavállalókat érő terhelésekre, valamint a munkahelyek kialakítására. A kockázatértékelés során a munkáltató azonosítja a várható veszélyeket (veszélyforrásokat, veszélyhelyzeteket), valamint a veszélyeztetettek körét, felbecsüli a veszély jellege (baleset, egészségkárosodás) szerint a veszélyeztetettség mértékét. A kockázatértékelés során az egészségvédelmi határértékkel szabályozott kóroki tényező előfordulása esetén munkahigiénés vizsgálatokkal kell gondoskodni az expozíció mértékének meghatározásáról.
(3) A munkáltató a kockázatértékelést, a kockázatkezelést és a megelőző intézkedések meghatározását - eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában - a tevékenység megkezdése előtt, azt követően indokolt esetben, de legalább 3 évente köteles elvégezni. Indokolt esetnek kell tekinteni különösen az alkalmazott tevékenység, technológia, munkaeszköz, munkavégzés módjának megváltozását, illetve minden olyan, az eredeti tevékenységgel összefüggő változtatást, amelynek eredményeképpen a munkavállalók egészségét, biztonságát meghatározó munkakörülményi tényezők megváltozhattak - ideértve a munkaklíma-, zaj-, rezgésterhelést, légállapotokat (gázállapotú, por, rost légszennyezők minőségi, illetve mennyiségi változását). Soron kívül el kell végezni a kockázatértékelést, ha az alkalmazott tevékenység, technológia, munkaeszköz, munkavégzés módjának hiányosságával összefüggésben bekövetkezett munkabaleset, fokozott expozíció, illetve foglalkozási megbetegedés fordult elő, vagy a kockázatértékelés a külön jogszabályban meghatározott szempontra nem terjedt ki.
(5) A kockázatértékelés eredményeként a munkáltató felelőssége legalább a következők dokumentálása:
a) a kockázatértékelés időpontja, helye és tárgya, az értékelést végző azonosító adatai;
b) a veszélyek azonosítása;
c) a veszélyeztetettek azonosítása, az érintettek száma;
d) a kockázatot súlyosbító tényezők;
e) a kockázatok minőségi, illetőleg mennyiségi értékelése, a fennálló helyzettel való összevetés alapján annak megállapítása, hogy a körülmények megfelelnek-e a munkavédelemre vonatkozó szabályoknak, illetve biztosított-e a kockázatok megfelelően alacsony szinten tartása;
f) a szükséges megelőző intézkedések, a határidő és a felelősök megjelölése;
g) a kockázatértékelés elkészítésének tervezett következő időpontja;
h) az előző kockázatértékelés időpontja.
A kockázatértékelés dokumentumát a munkáltató köteles a külön jogszabályban foglaltak szerint, de legalább 5 évig megőrizni.
(6) Az (1) bekezdés g) pontjában meghatározott megelőzési stratégia munkabiztonsági és munka-egészségügyi tartalmának kialakítása munkabiztonsági, illetve munka-egészségügyi szaktevékenységnek minősül.
(8) A (2) és (3) bekezdésben meghatározott feladatok elvégzése munkabiztonsági és ezzel egyidejűleg munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősül. A kockázatértékelés elvégzésekor a kémiai biztonság területén a külön jogszabályban foglalt szempontokat is figyelembe kell venni.
(9) A munkáltató a kockázatértékelést követően, annak megállapításait figyelembe véve, a feltárt kockázatok kezelése során határozza meg a védekezés leghatékonyabb módját, a kollektív, műszaki egyéni védelem módozatait, illetve az alkalmazandó szervezési és egészségügyi megelőzési intézkedéseket.”

Az EüM-SzCsM rendelet 5. § (1) bekezdése alapján „A munkáltató köteles a veszélyes anyagok munka közbeni alkalmazásából eredő kockázatokat felkutatni, megbecsülni és értékelni az Mvt. 54. § (2) bekezdésével összhangban. A kockázatbecslést az alábbiak figyelembevételével kell elvégezni
a) veszély azonosítása,
b) az expozíció-hatás (koncentráció/dózishatás) összefüggés elemzése,
c) az expozíció becslése,
d) a kockázat értékelése: minőségi, illetve mennyiségi jellemzése.
(2) A munkáltatónak a kockázatbecsléshez szükséges kiegészítő információkat be kell szereznie a gyártótól (importálótól), a forgalmazótól, illetőleg a beszállítótól (a továbbiakban együtt: beszállító). A kockázat értékelésénél figyelembe kell venni az 1. és 2. számú mellékletekben meghatározott határértékeket, valamint a már elvégzett egészségügyi vizsgálatok adatait is.
(3) A munkáltató a kockázatbecslés alapján a Kbtv. 19. §-ával összhangban, a 6-7. §-okban foglaltak alapján megelőző intézkedéseket foganatosít. A kockázatbecslést dokumentálni kell. A kockázatbecslést újra el kell végezni, ha a munkahelyen, illetve a tevékenység végzésében olyan jelentős változások történtek, amelyek a korábbi becslést elavulttá teszik, vagy foglalkozás-egészségügyi vizsgálatok teszik azt indokolttá.
(5) Amennyiben a munkavégzés több azonos szervre, szervrendszerre ható, illetőleg több karcinogén, mutagén, reprodukciót károsító veszélyes anyag expozíciójával jár, az expozíciót az 1. számú melléklet 2.2. pontjában foglaltak szerint kell meghatározni.
(6) Korábbiakban nem alkalmazott veszélyes vegyi anyaggal tevékenység csak akkor kezdhető meg, ha a kockázat becslése megtörtént, és a kockázat kezelésére (elkerülésére vagy eltűrhető szintűre csökkentésére) a megfelelő intézkedéseket meghatározták, dokumentálták, illetve bevezették.”

Az EüM. rendelet 3. § (1) bekezdése: „Annak érdekében, hogy a munkavállaló biztonságát és egészségét fenyegető kockázatot meg lehessen becsülni, továbbá a szükséges intézkedések meghatározhatók legyenek, a munkáltatónak minden olyan tevékenységnél, amely feltehetően biológiai tényezők kockázatával jár, meg kell határoznia a munkavállalókat, illetve munkát végző személyeket (a továbbiakban együtt: munkavállaló) érő expozíció jellegét, időtartamát és - amennyiben lehetséges - mértékét.
(2) A különböző csoportokba tartozó biológiai tényezők együttes expozíciójával járó tevékenységnél a kockázatot minden jelen lévő biológiai tényezőre meg kell becsülni.
(3) A kockázat becslését évente, továbbá minden olyan esetben meg kell ismételni, amikor a körülmények megváltozása a munkavállaló biológiai tényezőkkel történő expozícióját befolyásolhatja.
(4) A (2) bekezdés szerinti becslést az alábbi szempontok szerint kell elvégezni:
a) a biológiai tényezők 2. § (2) bekezdése alapján történő csoportba sorolása a 3. számú mellékletnek megfelelően,
b) a fővárosi és megyei kormányhivatal munkavédelmi felügyelőségének (a továbbiakban: munkavédelmi felügyelőség) a bejelentés során tett ajánlásai,
c) a foglalkozási, illetve a foglalkozással összefüggésbe hozható megbetegedésekre vonatkozó információk,
d) a munkavállaló munkahelyi tevékenységéből adódó lehetséges allergizáló és toxikus hatások,
e) a munkavállaló tényleges foglalkozási, illetve foglalkozással összefüggésbe hozható megbetegedései.
4. § (1) Ha a 3. § szerinti becslés alapján a munkavállaló csak az 1. csoportba tartozó biológiai tényezők hatásának van vagy lehet kitéve, az 5-16. §-okban leírtakat nem kell figyelembe venni.
(2) Amennyiben a 3. § szerinti becslés azt mutatja, hogy a munkavégzés biológiai tényezők rendszeres használatával nem jár, de előfordulhat, hogy a munkavállaló ezek hatásának ki van téve, az 5. §-ban, 7-8. §-okban, valamint a 10-13. §-okban foglaltak szerint kell eljárni. Az e bekezdés hatálya alá tartozó tevékenységek listáját az 1. számú melléklet tartalmazza.”

A munkavállalókat érő zajexpozícióra vonatkozó minimális egészségi és biztonsági követelményekről szóló 66/2005. (XII. 22.) EüM rendelet 4. § (1) bekezdése értelmében „Az Mvt. 54. § (2) bekezdése szerinti kockázatértékelés (a továbbiakban: kockázatértékelés) keretében a munkáltató köteles becsléssel, szükség esetén méréssel meghatározni azt a zajszintet, amelynek a munkavállalók ki vannak téve.

7. § (1) A munkáltatónak a kockázatértékelés során különösen a következőket kell figyelembe venni:
a) zajterhelés szintjét, jellegét és időtartamát, beleértve az impulzusos jellegű zajexpozíciót is;
b) a 3. § (1) bekezdés szerinti zajexpozíciós határértékeket és beavatkozási határértékeket;
c) a sérülékeny kockázati csoportba tartozó munkavállalók (terhes nők, fiatalkorúak, hallássérült munkavállalók) egészségét és biztonságát érintő bármilyen hatást;
d) a zaj és a munkahelyen előforduló ototoxikus anyagok közötti, illetve a zaj és a rezgések közötti kölcsönhatásokból eredő, a munkavállalók egészségét és biztonságát érintő hatásokat;
e) a zaj és a figyelmeztető jelzések, illetve a balesetek kockázatának csökkentése érdekében alkalmazandó egyéb hangjelzések közötti kölcsönhatásokból eredő, a munkavállalók egészségét és biztonságát érintő közvetett hatásokat;
f) az alkalmazott munkaeszköz gyártója által a zajkibocsátással kapcsolatban szolgáltatott információkat;
g) a csökkentett zajkibocsátású munkaeszköz vagy a meglévő munkaeszközre kifejlesztett zajkibocsátást csökkentő kiegészítő berendezések (például: hangtompító, hanggátló géptok) meglétét;
h) a munkáltató felelőssége alá tartozó, munkaidőn túli zajexpozíciót;
i) az egészségügyi hatóságtól, illetve a foglalkozás-egészségügyi szolgálattól kapott információkat, beleértve a tudományos publikációkat is;
j) a megfelelő zajcsökkentő tulajdonságokkal rendelkező hallásvédő eszközök rendelkezésre állását.”
 

A munkavédelmi üzembehelyezést megelőző munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálat elvégzéséhez milyen szakirányú képzettség kell?

Azt, hogy egyes gépcsoportokhoz, termelő berendezésekhez milyen szakirányú végzettség szükséges a munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálat elvégzéséhez, jogszabály nem határozza meg. Előzetes vizsgálatot az a személy végezhet, aki egyaránt rendelkezik munkavédelmi és megfelelő szakmai kompetenciákat biztosító szakirányú középfokú-, illetve felsőfokú végzettséggel.  Konkrét felvilágosítást a szakképzési intézmények tudnak adni az egyes képzések során megszerezhető szakmai kompetenciákról.

Hogyan kell értelmezni a munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálathoz szükséges szakirányú képzettséget, illetve a munkavédelmi szakképzettséget, mely jogszabály írja körül a szakirányú képzettség fogalmát, és melyik jogszabály definiálja a munkavédelmi szakképzettséget?

Az Mvt. módosítást követően a veszélyes munkaeszközök üzembe helyezésére vonatkozó szabályok tekintetében az időszakos biztonsági felülvizsgálatra vonatkozó régóta hatályos szabályozás szerint kell eljárni.

A szakirányú végzettséget, illetve annak fogalmát jogszabály nem határozza meg. Értelmezésünk szerint egy bizonyos szakmához vagy tevékenységhez előírt szakirányú végzettség az a végzettség, amely az adott álláshely betöltéséhez, a tevékenység végzéséhez a megfelelő szakmai kompetenciákat biztosítja, ez lehet középfokú-, illetve felsőfokú végzettség.

A 21. § (8) bekezdésben foglaltak valóban azt a jogalkotói szándékot tükrözik-e, hogy a hatályba lépés időpontjától kezdődően munkavédelmi szakképesítéssel (a többlet feltétel, a szakirányú képzettség mellett) NE lehessen elvégezni a munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálatot?

Az Mvt. módosítását megelőzően az üzembe helyezés utáni időszakos biztonsági felülvizsgálat elvégzésére szigorúbb képesítési követelmények voltak meghatározva, mint az üzembe helyezés előttire. A jogalkotó szándéka az volt, hogy a két szaktevékenység elvégzésének feltételeit szinkronba hozza és a munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálatnál is előírja a szigorúbb szakmai követelményeket.

Az Mvt. 21. § (8) bekezdése és 23. § (1) bekezdése alapján a munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálatot és az időszakos biztonsági felülvizsgálatot - kivéve a veszélyes technológia esetét - szakirányú képzettséggel és munkavédelmi szakképzettséggel rendelkező személy, vagy jogszabályban erre feljogosított személy, vagy erre akkreditált intézmény végezheti.

A munkavédelmi szakképzettség alatt a jogalkotó a középfokú és a felsőfokú munkavédelmi szakmai képesítéseket érti, tehát a veszélyes technológia kivételével a munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálatot és az időszakos biztonsági felülvizsgálatot szakirányú képzettséggel és középfokú vagy felsőfokú munkavédelmi szakmai képesítéssel is el lehet látni.

Veszélyes technológia üzembe helyezése során a szükséges szakirányú munkabiztonsági szakértői engedély mit jelent egy olyan komplex technológiánál, ahol építészet, gépészet, villamos és irányítástechnika, valamint esetleg még beépített emelő berendezés is van? Milyen szakértői jogosultság birtokában lehet munkavédelmi szempontból előzetesen vizsgálni a biztonsági követelmények szempontjából komplex technológiákat?

Az Mvt. módosítást követően a szakirányú munkabiztonsági szakértői engedély tekintetében a korábbi értelmezés nem változik. A módosítást követően a veszélyes technológiák esetén is az időszakos biztonsági felülvizsgálatra vonatkozó régóta hatályos szabályozás szerint kell eljárni, azaz a veszélyes technológia üzembe helyezését, ugyanúgy, mint az időszakos vizsgálatát, szakirányú munkabiztonsági szakértői engedéllyel rendelkező személy végezheti. Azok a munkabiztonsági szakértők, akik ezidáig végeztek időszakos biztonságos felülvizsgálatot komplex veszélyes technológiáknál, azok képesek megcsinálni a munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálatot.

A szakirányt a szakértői engedély elnevezése tartalmazza, és a Magyar Mérnöki Kamara vagy a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara névjegyzékében regisztrált munkabiztonsági szakértők szinte mindegyike több szakterületre vonatkozó engedéllyel rendelkezik, jellemzően 6-8 területre.

Tervezi-e a jogalkotó, hogy a mentési terv elsősegélynyújtásra vonatkozó tartalma a jövőben munkaegészségügyi feladatként vagy szaktevékenységként kerüljön meghatározásra? Amíg ez nem történik meg, addig a munkabiztonsági szaktevékenységet ellátó szakember a mentési tervből távolítsa el az elsősegélynyújtással kapcsolatos tartalmakat, hiszen ezek összeállításához nem rendelkezik a szükséges kompetenciákkal?

A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról szóló 27/1995. (VII. 25.) NM rendelet 4. § (2) bekezdés ac) és c) pontja alapján a foglalkozás-egészségügyi szolgálat közreműködik a munkahelyi elsősegélynyújtás tárgyi, személyi és szervezési feltételeinek biztosításában, a sürgős orvosi ellátás megszervezésében, az elsősegélynyújtók szakmai felkészítésében, továbbá a munkáltató katasztrófamegelőző, -elhárító, -felszámoló és az előidézett károsodások rehabilitációs tervének kidolgozásában.

A mentési tervből az elsősegélynyújtására vonatkozó részt a munkavédelmi szakembernek nem kell eltávolítania, annak tartalmát a munkáltató által biztosított foglalkozás-egészségügyi szolgáltató határozza meg.
 

Veszélyes gép, berendezés esetén milyen szakirányú képzettség kell a munkavédelmi képesítés mellé a munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálat elvégzéséhez?

Értelmezésünk szerint általánosságban egy veszélyes gép, berendezés esetén az üzembe helyezés előtti munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálat elvégzéshez szükséges szakirányú képzettségként elfogadhatóak a közép vagy felsőfokú gépészeti vagy géptípus szerinti műszaki szakképesítések, végzettségek.

Például egy targonca esetén az emelőgép ügyintézői szakképesítés a munkavédelmi szakmai képesítéssel együtt feljogosít a munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálat elvégzésére.

---

 

 
o KOCKÁZATÉRTÉKELÉS

Melyek a kockázatértékelés elkészítésének szempontjai és szabályai?

A kockázatértékelés elkészítésére vonatkozó jogszabályok: az általános előírásokat a Munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 54. §-a tartalmazza. A kockázatértékelés során figyelembe kell venni az egyes munkahelyi kóroki tényezők (pl. veszélyes anyagok/keverékek, biológiai tényezők, zajexpozíció stb.) hatásának kitett munkavállalók védelméről szóló külön jogszabályokban meghatározott szempontokat is. A kémiai biztonságra vonatkozó előírásokat a munkahelyek kémiai biztonságáról szóló 25/2000. (IX. 30.) EüM-SzCsM együttes rendelet (továbbiakban EüM-SzCsM rendelet) 5. §-a, a biológiai kóroki tényezőkre vonatkozó előírásokat a biológiai tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének védelméről szóló 61/1999. (XII. 1.) EüM rendelet (a továbbiakban: EüM rendelet) 3. §-a, a zajexpozícióra vonatkozó előírásokat pedig a munkavállalókat érő zajexpozícióra vonatkozó minimális egészségi és biztonsági követelményekről szóló 66/2005. (XII. 22.) EüM rendelet 4. és 7. §-a tartalmazza.

A kockázatértékelés elkészítésében munkabiztonsági és munkaegészségügyi szaktevékenységre jogosult szakembernek is részt kell venni.

Az Mvt. 54. § (2) bekezdése alapján „A munkáltatónak rendelkeznie kell kockázatértékeléssel, amelyben köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat, különös tekintettel az alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és keverékekre, a munkavállalókat érő terhelésekre, valamint a munkahelyek kialakítására. A kockázatértékelés során a munkáltató azonosítja a várható veszélyeket (veszélyforrásokat, veszélyhelyzeteket), valamint a veszélyeztetettek körét, felbecsüli a veszély jellege (baleset, egészségkárosodás) szerint a veszélyeztetettség mértékét. A kockázatértékelés során az egészségvédelmi határértékkel szabályozott kóroki tényező előfordulása esetén munkahigiénés vizsgálatokkal kell gondoskodni az expozíció mértékének meghatározásáról.
(3) A munkáltató a kockázatértékelést, a kockázatkezelést és a megelőző intézkedések meghatározását - eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában - a tevékenység megkezdése előtt, azt követően indokolt esetben, de legalább 3 évente köteles elvégezni. Indokolt esetnek kell tekinteni különösen az alkalmazott tevékenység, technológia, munkaeszköz, munkavégzés módjának megváltozását, illetve minden olyan, az eredeti tevékenységgel összefüggő változtatást, amelynek eredményeképpen a munkavállalók egészségét, biztonságát meghatározó munkakörülményi tényezők megváltozhattak - ideértve a munkaklíma-, zaj-, rezgésterhelést, légállapotokat (gázállapotú, por, rost légszennyezők minőségi, illetve mennyiségi változását). Soron kívül el kell végezni a kockázatértékelést, ha az alkalmazott tevékenység, technológia, munkaeszköz, munkavégzés módjának hiányosságával összefüggésben bekövetkezett munkabaleset, fokozott expozíció, illetve foglalkozási megbetegedés fordult elő, vagy a kockázatértékelés a külön jogszabályban meghatározott szempontra nem terjedt ki.
(5) A kockázatértékelés eredményeként a munkáltató felelőssége legalább a következők dokumentálása:
a) a kockázatértékelés időpontja, helye és tárgya, az értékelést végző azonosító adatai;
b) a veszélyek azonosítása;
c) a veszélyeztetettek azonosítása, az érintettek száma;
d) a kockázatot súlyosbító tényezők;
e) a kockázatok minőségi, illetőleg mennyiségi értékelése, a fennálló helyzettel való összevetés alapján annak megállapítása, hogy a körülmények megfelelnek-e a munkavédelemre vonatkozó szabályoknak, illetve biztosított-e a kockázatok megfelelően alacsony szinten tartása;
f) a szükséges megelőző intézkedések, a határidő és a felelősök megjelölése;
g) a kockázatértékelés elkészítésének tervezett következő időpontja;
h) az előző kockázatértékelés időpontja.
A kockázatértékelés dokumentumát a munkáltató köteles a külön jogszabályban foglaltak szerint, de legalább 5 évig megőrizni.
(6) Az (1) bekezdés g) pontjában meghatározott megelőzési stratégia munkabiztonsági és munka-egészségügyi tartalmának kialakítása munkabiztonsági, illetve munka-egészségügyi szaktevékenységnek minősül.
(8) A (2) és (3) bekezdésben meghatározott feladatok elvégzése munkabiztonsági és ezzel egyidejűleg munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősül. A kockázatértékelés elvégzésekor a kémiai biztonság területén a külön jogszabályban foglalt szempontokat is figyelembe kell venni.
(9) A munkáltató a kockázatértékelést követően, annak megállapításait figyelembe véve, a feltárt kockázatok kezelése során határozza meg a védekezés leghatékonyabb módját, a kollektív, műszaki egyéni védelem módozatait, illetve az alkalmazandó szervezési és egészségügyi megelőzési intézkedéseket.”

Az EüM-SzCsM rendelet 5. § (1) bekezdése alapján „A munkáltató köteles a veszélyes anyagok munka közbeni alkalmazásából eredő kockázatokat felkutatni, megbecsülni és értékelni az Mvt. 54. § (2) bekezdésével összhangban. A kockázatbecslést az alábbiak figyelembevételével kell elvégezni
a) veszély azonosítása,
b) az expozíció-hatás (koncentráció/dózishatás) összefüggés elemzése,
c) az expozíció becslése,
d) a kockázat értékelése: minőségi, illetve mennyiségi jellemzése.
(2) A munkáltatónak a kockázatbecsléshez szükséges kiegészítő információkat be kell szereznie a gyártótól (importálótól), a forgalmazótól, illetőleg a beszállítótól (a továbbiakban együtt: beszállító). A kockázat értékelésénél figyelembe kell venni az 1. és 2. számú mellékletekben meghatározott határértékeket, valamint a már elvégzett egészségügyi vizsgálatok adatait is.
(3) A munkáltató a kockázatbecslés alapján a Kbtv. 19. §-ával összhangban, a 6-7. §-okban foglaltak alapján megelőző intézkedéseket foganatosít. A kockázatbecslést dokumentálni kell. A kockázatbecslést újra el kell végezni, ha a munkahelyen, illetve a tevékenység végzésében olyan jelentős változások történtek, amelyek a korábbi becslést elavulttá teszik, vagy foglalkozás-egészségügyi vizsgálatok teszik azt indokolttá.
(5) Amennyiben a munkavégzés több azonos szervre, szervrendszerre ható, illetőleg több karcinogén, mutagén, reprodukciót károsító veszélyes anyag expozíciójával jár, az expozíciót az 1. számú melléklet 2.2. pontjában foglaltak szerint kell meghatározni.
(6) Korábbiakban nem alkalmazott veszélyes vegyi anyaggal tevékenység csak akkor kezdhető meg, ha a kockázat becslése megtörtént, és a kockázat kezelésére (elkerülésére vagy eltűrhető szintűre csökkentésére) a megfelelő intézkedéseket meghatározták, dokumentálták, illetve bevezették.”

Az EüM rendelet 3. § (1) bekezdése: „Annak érdekében, hogy a munkavállaló biztonságát és egészségét fenyegető kockázatot meg lehessen becsülni, továbbá a szükséges intézkedések meghatározhatók legyenek, a munkáltatónak minden olyan tevékenységnél, amely feltehetően biológiai tényezők kockázatával jár, meg kell határoznia a munkavállalókat, illetve munkát végző személyeket (a továbbiakban együtt: munkavállaló) érő expozíció jellegét, időtartamát és - amennyiben lehetséges - mértékét.
(2) A különböző csoportokba tartozó biológiai tényezők együttes expozíciójával járó tevékenységnél a kockázatot minden jelen lévő biológiai tényezőre meg kell becsülni.
(3) A kockázat becslését évente, továbbá minden olyan esetben meg kell ismételni, amikor a körülmények megváltozása a munkavállaló biológiai tényezőkkel történő expozícióját befolyásolhatja.
(4) A (2) bekezdés szerinti becslést az alábbi szempontok szerint kell elvégezni:
a) a biológiai tényezők 2. § (2) bekezdése alapján történő csoportba sorolása a 3. számú mellékletnek megfelelően,
b) a fővárosi és megyei kormányhivatal munkavédelmi felügyelőségének (a továbbiakban: munkavédelmi felügyelőség) a bejelentés során tett ajánlásai,
c) a foglalkozási, illetve a foglalkozással összefüggésbe hozható megbetegedésekre vonatkozó információk,
d) a munkavállaló munkahelyi tevékenységéből adódó lehetséges allergizáló és toxikus hatások,
e) a munkavállaló tényleges foglalkozási, illetve foglalkozással összefüggésbe hozható megbetegedései.
4. § (1) Ha a 3. § szerinti becslés alapján a munkavállaló csak az 1. csoportba tartozó biológiai tényezők hatásának van vagy lehet kitéve, az 5-16. §-okban leírtakat nem kell figyelembe venni.
(2) Amennyiben a 3. § szerinti becslés azt mutatja, hogy a munkavégzés biológiai tényezők rendszeres használatával nem jár, de előfordulhat, hogy a munkavállaló ezek hatásának ki van téve, az 5. §-ban, 7-8. §-okban, valamint a 10-13. §-okban foglaltak szerint kell eljárni. Az e bekezdés hatálya alá tartozó tevékenységek listáját az 1. számú melléklet tartalmazza.”

A munkavállalókat érő zajexpozícióra vonatkozó minimális egészségi és biztonsági követelményekről szóló 66/2005. (XII. 22.) EüM rendelet 4. § (1) bekezdése értelmében „Az Mvt. 54. § (2) bekezdése szerinti kockázatértékelés (a továbbiakban: kockázatértékelés) keretében a munkáltató köteles becsléssel, szükség esetén méréssel meghatározni azt a zajszintet, amelynek a munkavállalók ki vannak téve.

7. § (1) A munkáltatónak a kockázatértékelés során különösen a következőket kell figyelembe venni:
a)    zajterhelés szintjét, jellegét és időtartamát, beleértve az impulzusos jellegű zajexpozíciót is;
b)    a 3. § (1) bekezdés szerinti zajexpozíciós határértékeket és beavatkozási határértékeket;
c)    a sérülékeny kockázati csoportba tartozó munkavállalók (terhes nők, fiatalkorúak, hallássérült munkavállalók) egészségét és biztonságát érintő bármilyen hatást;
d)    a zaj és a munkahelyen előforduló ototoxikus anyagok közötti, illetve a zaj és a rezgések közötti kölcsönhatásokból eredő, a munkavállalók egészségét és biztonságát érintő hatásokat;
e)    a zaj és a figyelmeztető jelzések, illetve a balesetek kockázatának csökkentése érdekében alkalmazandó egyéb hangjelzések közötti kölcsönhatásokból eredő, a munkavállalók egészségét és biztonságát érintő közvetett hatásokat;
f)    az alkalmazott munkaeszköz gyártója által a zajkibocsátással kapcsolatban szolgáltatott információkat;
g)    a csökkentett zajkibocsátású munkaeszköz vagy a meglévő munkaeszközre kifejlesztett zajkibocsátást csökkentő kiegészítő berendezések (például: hangtompító, hanggátló géptok) meglétét;
h)    a munkáltató felelőssége alá tartozó, munkaidőn túli zajexpozíciót;
i)    az egészségügyi hatóságtól, illetve a foglalkozás-egészségügyi szolgálattól kapott információkat, beleértve a tudományos publikációkat is;
j)    a megfelelő zajcsökkentő tulajdonságokkal rendelkező hallásvédő eszközök rendelkezésre állását.”

 

Kockázatértékelést mikor kell felülvizsgálnia a munkáltatónak?

A munkavédelmi törvény 2012. januári változása alapján a kockázatértékelést nem kell felülvizsgálni, hanem 3 évente új kockázatértékelést kell készíteni. Jogszabályban meghatározott speciális esetekben soron kívül új kockázatértékelést kell készíteni.

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII tv. 54.§ (3) bekezdés (3) „A munkáltató a kockázatértékelést, a kockázatkezelést és a megelőző intézkedések meghatározását - eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában - a tevékenység megkezdése előtt, azt követően indokolt esetben, de legalább 3 évente köteles elvégezni. Indokolt esetnek kell tekinteni különösen az alkalmazott tevékenység, technológia, munkaeszköz, munkavégzés módjának megváltozását, illetve minden olyan, az eredeti tevékenységgel összefüggő változtatást, amelynek eredményeképpen a munkavállalók egészségét, biztonságát meghatározó munkakörülményi tényezők megváltozhattak - ideértve a munkaklíma-, zaj-, rezgésterhelést, légállapotokat (gázállapotú, por, rost légszennyezők minőségi, illetve mennyiségi változását). Soron kívül el kell végezni a kockázatértékelést, ha az alkalmazott tevékenység, technológia, munkaeszköz, munkavégzés módjának hiányosságával összefüggésben bekövetkezett munkabaleset, fokozott expozíció, illetve foglalkozási megbetegedés fordult elő, vagy a kockázatértékelés a külön jogszabályban meghatározott szempontra nem terjedt ki. Az 56. §-ban meghatározottak a kockázatértékelésben rögzítésre kerülhetnek.”

A munkahelyek kémiai biztonságáról szóló 25/2000. (IX. 30.) EüM-SzCsM együttes rendelet 5. § (3) bekezdése alapján „A kockázatbecslést újra el kell végezni, ha a munkahelyen, illetve a tevékenység végzésében olyan jelentős változások történtek, amelyek a korábbi becslést elavulttá teszik vagy foglalkozás-egészségügyi vizsgálatok teszik azt indokolttá.”

A foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezésről és az általuk okozott egészségkárosodások megelőzéséről 26/2000. (IX. 30.) EüM rendelet 4. § (3) bekezdése szerint „A munkáltató - amennyiben a fővárosi és megyei kormányhivatal munkavédelmi felügyelősége indokolt esetben nem ír elő nagyobb gyakoriságot - a kockázatbecslést legalább kétévenként megismételteti. A honvédelemért felelős miniszter irányítása alá tartozó minisztérium (a továbbiakban: HM) és a Magyar Honvédség (a továbbiakban: MH) alárendeltségébe tartozó katonai szervezeteknél az MH szakhatóságai - a munkavédelmi felügyelőség tájékoztatása mellett - jogosultak a kockázatbecslés elrendelésére.
(4) A kockázatbecslést meg kell ismételni minden olyan változás esetében, amely hatással lehet a munkavállalók rákkeltővel történő expozíciójára.”

A biológiai tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének védelméről szóló 61/1999. (XII. 1.) EüM rendelet 3. § (3) bekezdése alapján „A kockázat becslését évente, továbbá minden olyan esetben meg kell ismételni, amikor a körülmények megváltozása a munkavállaló biológiai tényezőkkel történő expozícióját befolyásolhatja.”

A munkavállalókat érő zajexpozícióra vonatkozó minimális egészségi és biztonsági követelményekről szóló 66/2005. (XII. 22.) EüM rendelet 7. § (3) bekezdése alapján a munkáltató a munkahelyi zajra vonatkozó kockázatértékelést indokolt esetben köteles (újból) elvégezni. Indokolt esetnek kell tekinteni különösen a kockázatok (munkakörülmények, az alkalmazott technológia, munkaeszköz, munkavégzés) lényeges megváltozását, illetőleg új technológia, munkaeszköz, munkaszervezés bevezetését, alkalmazását, vagy ha az egészségügyi vizsgálat azt indokolja.

 

Kémiai biztonság területén kell-e kockázatértékelést készíteni?

A veszélyes anyaggal, vagy veszélyes keverékkel történő munkavégzés előtt kémiai kockázatértékelést kell készíteni a munkavállalókat foglalkoztató munkáltatónak, az egyéni vállalkozónak, és az egyedül tevékenységet végzőnek, a felhasznált anyagokra vonatkozó biztonsági adatlapok, és a határértékkel szabályozott veszélyes anyagok felhasználóinál elvégzett levegőtisztasági mérés alapján.  
A kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény kimondja, hogy: 19. § (1) A veszélyes anyag egész életciklusa alatt a veszélyes anyagokkal, illetve a veszélyes keverékekkel végzendő tevékenység megkezdése előtt a tevékenységet végző az adott tevékenység emberi egészséget és környezetet károsító kockázatairól becslést készít, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) rendelkezéseire figyelemmel. A kockázatbecslés elvégzéséért szervezett munkavégzés esetén a munkáltató, egyéb esetben a vállalkozó, nem vállalkozás keretében végzett tevékenység esetén a tevékenységet végző a felelős. (2) A kockázatbecslés érdekében a következők elvégzése szükséges:
   a) a veszély azonosítása;
   b) az expozíció-hatás (koncentráció/dózis-hatás) összefüggés elemzése; 
   c) az expozíció becslése;
   d) a kockázat minőségi, illetve mennyiségi jellemzése.
   (3)-(4)
(5) A veszélyes anyaggal, illetőleg a veszélyes keverékkel tevékenységet végző a kockázat kezelése, csökkentése érdekében intézkedéseket dolgoz ki.
(6) Az (1)-(2), valamint az (4)-(5) bekezdésben foglalt rendelkezéseket nem kell alkalmazni a magáncéllal, nem foglalkozás körében végzett tevékenység megkezdését megelőzően.

A munkahelyek kémiai biztonságáról szóló 25/2000. (IX. 30.) EüM-SzCsM együttes rendelet 5. § (2) A munkáltatónak a kockázatbecsléshez szükséges kiegészítő információkat be kell szereznie a gyártótól (importálótól), a forgalmazótól, illetőleg a beszállítótól (a továbbiakban együtt: beszállító). A kockázat értékelésénél figyelembe kell venni az 1. és 2. számú mellékletekben meghatározott határértékeket, valamint a már elvégzett egészségügyi vizsgálatok adatait is.
(3) A munkáltató a kockázatbecslés alapján a Kbtv. 19. §-ával összhangban, a 6-7. §-okban foglaltak alapján megelőző intézkedéseket foganatosít. A kockázatbecslést dokumentálni kell. A kockázatbecslést újra el kell végezni, ha a munkahelyen, illetve a tevékenység végzésében olyan jelentős változások történtek, amelyek a korábbi becslést elavulttá teszik, vagy foglalkozás-egészségügyi vizsgálatok teszik azt indokolttá.
(4) Amennyiben előre látható, hogy a munkavégzés jelentős többletexpozícióval jár, minden szükséges intézkedést meg kell tenni ennek elkerülésére és ezt a kockázat becslésénél figyelembe kell venni.
(5) Amennyiben a munkavégzés több azonos szervre, szervrendszerre ható, illetőleg több karcinogén, mutagén, reprodukciót károsító veszélyes anyag expozíciójával jár, az expozíciót az 1. számú melléklet 2.2. pontjában foglaltak szerint kell meghatározni.
(6) Korábbiakban nem alkalmazott veszélyes vegyi anyaggal tevékenység csak akkor kezdhető meg, ha a kockázat becslése megtörtént, és a kockázat kezelésére (elkerülésére vagy eltűrhető szintűre csökkentésére) a megfelelő intézkedéseket meghatározták, dokumentálták, illetve bevezették.

 

Egészségügyi szolgáltatónál éles, hegyes munkaeszközökkel tevékenységet végzők kockázatértékelését milyen gyakorisággal, milyen tartalommal szükséges elkészíteni?

A kockázatértékelés elkészítésére vonatkozó jogszabályi előírást „Az egészségügyi szolgáltatás során használt, éles vagy hegyes munkaeszközök által okozott sérülések megelőzésére, az ilyen eszközök használatából eredő kockázatok kezelésére, valamint az egészségügyi tevékenységet végző személyek tájékoztatására és képzésére vonatkozó követelményekről szóló 51/2013. (VII. 15.) EMMI rendelet 4. – 7. §-ai tartalmazzák.

A kockázatértékelést az alábbiak szerint kell elvégezni.
A kockázatértékelés elkészítésére vonatkozó jogszabályi előírást „Az egészségügyi szolgáltatás során használt, éles vagy hegyes munkaeszközök által okozott sérülések megelőzésére, az ilyen eszközök használatából eredő kockázatok kezelésére, valamint az egészségügyi tevékenységet végző személyek tájékoztatására és képzésére vonatkozó követelményekről szóló 51/2013. (VII. 15.) EMMI rendelet 4. – 7. §-ai tartalmazzák.
1. Az első kockázatértékelést a működési engedély, vagy a módosított működési engedély jogerőre emelkedésétől számított 3 hónapon belül.
2. A már működő egészségügyi szolgáltatónak az első kockázatértékelést a biológiai kockázatértékelés éves lejáratakor, a soron következő biológiai kockázatértékeléssel együtt kell elkészíteni.
3. Évente kockázatértékelést el kell végezni.
4. Soron kívül új kockázatértékelést szükséges készíteni, ha a munkakörülmények változása a kockázatok változását okozzák.

A kockázatértékelésnek figyelembe kell vennie az adott egészségügyi szolgáltatónál alkalmazott technológiát, az expozíció meghatározását, az expozíció jellegét, mértékét, tartalmát, a munkaszervezést, a munkakörülményeket, a képesítések szintjét, a munkához kapcsolódó pszichoszociális tényezőket, valamint a munkakörnyezethez kapcsolódó tényezők hatásait.
A kockázatértékelés tartalma:
1. A munkáltatónál használt éles vagy hegyes eszközök felsorolását,
2. Az éles vagy hegyes eszközönként az esetleges expozíció kockázatának meghatározását,
3. exponált tevékenységek, szakmák felsorolását.
4. éles, hegyes eszközök kiváltásának lehetőségét, módját. A nem helyettesíthető eszközök, tevékenységek felsorolása, a nem helyettesíthetőség indokolásával.
5. Kockázat esetén az intézkedések, és a felelős személyek meghatározását: belső szabályzatban kell meghatározni az érintett munkavállalók tájékoztatására, képzésére, a védőeszközök használatára, az éles vagy hegyes eszközök használatából adódó esetleges sérülések, fertőzések megelőzésére, a szükséges védőoltás/ok/ biztosítására szolgáló munkáltatói rendelkezéseket.
 

Milyen végzettséggel rendelkező személy (mint vállalkozó) jogosult munkahelyi kockázatértékelés elkészítésére, megbízás alapján?
 
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény a következőket írja elő:
„8. § Jogszabály egyes feladatokat munkabiztonsági szaktevékenységnek, illetve munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősíthet. A munkáltató a munkabiztonsági szaktevékenységnek minősített feladatokat csak külön jogszabályban meghatározott munkavédelmi - a bányászat területén bányászati -, a munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősített feladatokat pedig munkaegészségügyi [foglalkozás-orvostan (üzemorvostan), munkahigiéne, közegészségtan-járványtan, megelőző orvostan és népegészségtan] szakképesítéssel rendelkező személlyel végeztetheti."
„54. § (2) A munkáltatónak rendelkeznie kell kockázatértékeléssel,......"
„(3) A munkáltató a kockázatértékelést, a kockázatkezelést és a megelőző intézkedések meghatározását - eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában - a tevékenység megkezdése előtt, azt követően indokolt esetben, de legalább 3 évente köteles elvégezni......"
„(8) A (2) és (3) bekezdésben meghatározott feladatok elvégzése munkabiztonsági, illetve munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősül......"

Az idézett törvényi előírás alapján a kockázatértékelés elkészítése munkabiztonsági, illetve munkaegészségügyi szaktevékenység, ezért csak munkavédelmi valamint munkaegészségügyi szakképesítésű személy végezheti.

 

---

o BEJELENTÉSI KÖTELEZETTSÉGEK (speciális)

Építés-kivitelezési tevékenység megkezdése előtt milyen bejelentési kötelezettsége van a kivitelezőnek, illetve milyen módon és hova történjen a bejelentés?

Válasz: 4/2002. (II.20.) SzCsM-EüM együttes rendelet 5.§ (1) (2) bekezdése és a 3. számú melléklete.
5. § „(1) A kivitelező az építési munkahely kialakításának megkezdése előtt a 3. számú melléklet szerinti előzetes bejelentést köteles megküldeni az építési munkahely szerint illetékes fővárosi és megyei kormányhivatal munkavédelmi felügyelőségéhez, abban az esetben, ha”
a) az építőipari kivitelezési tevékenység időtartama előreláthatóan meghaladja a 30 munkanapot és egyidejűleg ott több mint 20 fő munkavállaló végez munkát;”
b) a tervezett munka mennyisége meghaladja az 500 embernapot.
(2) Az előzetes bejelentés időszerű adatait az építési munkahelyen jól láthatóan kell elhelyezni. Ha más jogszabály szintén előír ilyen kötelezettséget, akkor az azonos adatokat csak egyszer kell feltüntetni.”

A munkáltató azbeszt tartalmú épület bontása esetére vonatkozó bejelentési kötelezettsége.

12/2006. (III. 23.) EüM rendelet az azbeszttel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről
1. § E rendelet előírásait a szervezett munkavégzés keretében végzett minden olyan tevékenységre alkalmazni kell, amikor a munkavégzés során a munkavállalók azbesztből vagy azbeszttartalmú termékből, illetve azbeszttartalmú termékkel végzett tevékenységből származó kockázatnak (azbesztexpozíciónak) ténylegesen vagy feltételezhetően ki vannak téve.
4. § (1) Az 1. § szerintinek minősülő tevékenységet a munkáltatónak a munka megkezdése előtt 15 nappal írásban be kell jelentenie munkavégzés helye szerint illetékes fővárosi és megyei kormányhivatal munkavédelmi felügyelőségének nyilvántartásba vétel céljából.
(2) A bejelentés adattartalma a következő:
a) a munkáltató neve, székhelye, elérhetősége;
b) a munkavégzés pontos helye;
c) a kezelt azbeszt fajtája és mennyisége;
d) az azbeszttel kapcsolatos tevékenységek és eljárások;
e) az érintett munkavállalók száma;
f) a munkavégzés kezdete és időtartama;
g) a munkavállalókat érő azbesztexpozíció korlátozására megtett, illetve tervezett intézkedések;
h) azbesztmentesítés esetén a munkahelyen, illetve annak közvetlen környezetében egyidejűleg folytatott tevékenységek;
i) az azbesztszennyezettség mértékének ellenőrzését végző, a 6. § (3) bekezdés szerinti szervezet.
(3) Azbeszttartalmú épület bontása, valamint azbesztnek vagy azbeszttartalmú terméknek építményből, létesítményből, szerkezetből, járműből (hajóból) történő eltávolítása esetén a bejelentéshez a 11. §-ban előírt munkatervet mellékelni kell.
(4) Az (1) bekezdés szerinti bejelentést 3 példányban kell benyújtani, a bejelentés nem mentesít a külön jogszabályban az azbeszttel mint veszélyes, rákkeltő anyaggal kapcsolatos más jelentési kötelezettség alól.
(6) Amennyiben az (1) bekezdés szerinti bejelentést követően a munkakörülményekben bekövetkező változás várhatóan megnöveli az azbesztből, illetve azbeszttartalmú termékből származó porexpozíciót, úgy új bejelentést kell benyújtani.
(8) Közmű meghibásodása miatt végzett, előre nem tervezhető, azbesztexpozíció kockázatával járó munkavégzés esetén az (1) bekezdés szerinti bejelentést a munka megkezdését követő három munkanapon belül kell megtenni.
11. § (1) Azbesztet, azbeszttartalmú terméket tartalmazó épület, létesítmény, szerkezet bontása, illetve azbesztnek vagy azbeszttartalmú terméknek építményből, létesítményből, szerkezetből, járműből (hajóból) történő eltávolítása előtt a munkáltatónak munkatervet kell készítenie. A munkáltató a munkatervben meghatározza azokat az intézkedéseket, amelyek a munkavállalók munkahelyi biztonságát és egészségvédelmét - az azbeszt eltávolításával és a hulladék kezelésével kapcsolatosan tekintettel a környezet védelmére is - garantálják. A munkatervet a 4. § (2) bekezdés szerinti bejelentéshez mellékelni kell.
(2) Az (1) bekezdés szerinti munkatervnek legalább a következőket kell tartalmaznia:
a) a munkavégzés pontos helye,
b) a munka jellege és várható időtartama,
c) az azbeszt, illetve az azbeszttartalmú termék eltávolításának kötelezettsége a bontási munka megkezdése előtt, kivéve, ha az előzetes eltávolítás ésszerűtlen - mert nagyobb kockázatot jelentene a munkavállalók részére, mint az eredeti helyén hagyása -, úgy ennek indokolása,
d) a bontási technológia, illetve az alkalmazott módszerek részletes leírása, az alkalmazott munkaeszközök és a karbantartásukat tanúsító igazolások,
e) a 10. § (1) bekezdés a) pontja szerinti egyéni védőeszköz szükségessége, kiválasztásának szempontjai,
f) a munkavállalók védelmére és dekontaminálására, illetve a munkavégzés hatókörében tartózkodók védelmére szolgáló eszközök felsorolása, jellemzése,
g) az azbesztből, illetve azbeszttartalmú termékből keletkező pornak a munkaterületen kívülre jutásának megakadályozására szolgáló intézkedések,
h) a tevékenység befejezését követően az azbesztexpozíció megszűnésének igazolása levegőtisztasági vizsgálattal,
i) nyilatkozat arról, hogy a tevékenység végzéséhez szükséges, 12. § szerinti szakmai ismeretek biztosítottak.
(3) A munkaterv munkavédelmi és munkabiztonsági előírásainak elkészítése munkabiztonsági és munka-egészségügyi szaktevékenységnek minősül.
12. § (1) Azbeszttel, azbeszttartalmú termékkel végzett bontási vagy mentesítési munka megkezdése előtt a munkáltatónak nyilatkoznia kell, hogy a tevékenység végzéséhez szükséges szakmai ismeretek biztosítottak, illetve építési engedélyezéshez kötött tevékenység végzésére jogosult.
(2) A szakmai ismeret biztosítottnak tekinthető, ha a munkáltató a tevékenység végzését megelőző három évben rendszeresen és igazolhatóan az (1) bekezdés szerinti bontási vagy mentesítési tevékenységet végzett.

Rákkeltő hatású anyagokkal végzett tevékenység bejelentése

A foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezésről és az általuk okozott egészségkárosodások megelőzéséről szóló 26/2000. (IX. 30.) EüM rendelet
18. § (1) A munkáltató minden év január 10-éig a munkavédelmi felügyelőségnek bejelenti
a) a 3. számú melléklet 1. és 2. pontjának megfelelően a rákkeltővel végzett tevékenységeket, a tevékenység végzése során használt anyagot, készítményt, illetve eljárást,
b) a felhasznált rákkeltőkben történő változást a 3. számú melléklet 2. pontjának megfelelően. A megismételt bejelentésnek az előző évi bejelentéshez viszonyított változásokat, illetve az év közben végzett légtérszennyezettség mérés adatait kell tartalmaznia.
(2) Soron kívül kell a munkavédelmi felügyelőséget tájékoztatni, ha
a) a tárgyévben végzett mérés a határértéket meghaladó szennyezettségre utal,
b) a rákkeltő expozíciónak kitett munkavállalói létszám megnő,
c) a munkahely méretében vagy elhelyezésében változás történt,
d) az 5. § (8) bekezdése szerinti rendkívüli munkavégzés elrendelésére került sor.

Biológiai kockázati tényezőkkel végzett tevékenység bejelentése:

A biológiai tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének védelméről szóló
61/1999. (XII. 1.) EüM rendelet
7. § (1) Ha a 3. § szerinti becslés a munkavállaló biztonságát vagy egészségét fenyegető kockázatot jelez, a munkáltató a 12. § (1) bekezdése szerinti bejelentést követő első, majd az ismétlődő kockázatbecslést követően a munkavédelmi felügyelőség megkeresésére rendelkezésre bocsátja az alábbi információkat:
a) a becslés eredményei, a becslés elkészítésénél felhasznált valamennyi adat és információ,
b) azon tevékenységek felsorolása, amelyek során a munkavállaló biológiai tényezők kockázatának ki van vagy ki lehet téve,
c) a kockázatnak kitett munkavállalók száma,
d) a munkahelyi biztonságért és egészségvédelemért felelős személy neve és beosztása,
e) megelőző intézkedések,
f) havária-terv a 3. és 4. csoportba tartozó biológiai tényezők munkahelyről történő kijutásának esetére.
12. § (1) A 2-4. csoportba tartozó biológiai tényezőkkel történő tevékenység szándékát első ízben a tevékenység megkezdését megelőzően legalább 30 nappal a munkavédelmi felügyelőségnek be kell jelenteni. Ezt az első bejelentést akkor is meg kell tenni, ha a biológiai tényezőt a munkáltató ideiglenesen maga sorolta be a 3. vagy a 4. csoportba.
(2) A 4. csoportba tartozó biológiai tényezőkkel kapcsolatos diagnosztikai szolgáltatást nyújtó laboratórium köteles a szolgáltatás nyújtására irányuló szándékának bejelentésére, legalább 30 nappal a tevékenység megkezdését megelőzően.
(3) A bejelentésnek az alábbiakat kell tartalmaznia:
a) a munkáltató nevét és címét, illetve a munkavégzés helyének címét,
b) a munkahelyen a biztonságért és az egészségvédelemért felelős személy nevét és beosztását,
c) a 3. § szerinti becslés eredményét,
d) a biológiai tényezőt, amellyel a munkavégzés folyik,
e) a tervezett megelőző intézkedéseket.
(4) Új bejelentést kell tenni minden olyan esetben, amikor az alkalmazott módszer vagy eljárás a munkavégzés biztonsága és az egészség védelme szempontjából jelentős mértékben megváltozik.

 

Mikor kell bejelenteni az egészségügyi szolgáltatónak, hogy tevékenysége során éles, hegyes munkaeszközöket használ?

A bejelentésre vonatkozó jogszabályi előírást „Az egészségügyi szolgáltatás során használt, éles vagy hegyes munkaeszközök által okozott sérülések megelőzésére, az ilyen eszközök használatából eredő kockázatok kezelésére, valamint az egészségügyi tevékenységet végző személyek tájékoztatására és képzésére vonatkozó követelményekről szóló 51/2013. (VII. 15.) EMMI rendelet 4. § (4) bekezdése tartalmazza.

Ha a kockázatértékelés a munkavállaló biztonságát vagy egészségét veszélyeztető kockázat jelenlétét megállapítja, az egészségügyi szolgáltatónak a telephelye szerint illetékes fővárosi és megyei kormányhivatal munkavédelmi felügyelőségének elektronikus vagy egyéb úton meg kell küldeni a kockázatértékelést, valamint a bejelentést, melynek az alábbiakat kell tartalmazni:
1. az egészségügyi szolgáltató nevét, székhelyét, a bejelentéssel érintett telephelyét, az adószámát, illetve adóazonosító jelét, a munkáltató és az érintett telephely TEÁOR számát;
2. a kockázatnak kitett munkavállalók számát;
3. a kockázatnak kitett munkavállalók foglalkozási csoportjai (FEOR kód) és a munkaköri tevékenységek felsorolását;
4. a munkavállalók biztonsági és egészségvédelmi képviselőjének nevét, beosztását, és
5. a megtett megelőző intézkedéseket.

 

---

o ANYAGMOZGATÁS, SZÁLLÍTÁS, TÁROLÁS, KÖZLEKEDÉS

A raklapemelő („béka”), emelőgép?

A gyalogkíséretű, kézi működtetésű, hidraulikus targonca (nevezik még raklapemelőnek, békának is) nem emelőgép, ugyanis az EBSZ (47/1999. (VIII. 4.) GM rendelet melléklete = Emelőgép Biztonsági Szabályzat) fogalom meghatározása szerint az emelőgép: ”terhet emelni vagy süllyeszteni képes, azt a kiindulási helyzetéből az érkezési helyzetébe továbbítja.” A „béka” a terhet nem emeli fel, azt csak szállítási helyzetbe hozza! Ennek megfelelően az EBSZ hatálya nem terjed ki rá. A raklapemelő nem emelő, hanem anyagmozgató berendezés! A felülvizsgálatok gyakoriságára a gyártó előírásai az irányadók, mivel a „békák” sem az emelőgépek, sem a veszélyes munkaeszközök körébe nem tartoznak.

 

---

 

o EGYÉB KÉRDÉSEK

A gépjármű vezetői engedély feljogosít-e a munkahelyi elsősegélynyújtásra?

A munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről szóló 3/2002. (II. 8.) SzCsM-EüM rendelet 20. § (1) bekezdés előírja, hogy minden munkahelyen a tevékenység veszélyességétől, illetve az ott dolgozók számától függően kialakított elsősegélynyújtó felszerelést, és a munkavállalók közül kiképzett elsősegélynyújtásra kijelölt személyt kell biztosítani. Többekben felmerült, hogy ezen személyi feltételt kielégíti-e a gépjármű vezetői engedély?
Több szempontból nem.
Az egészségügyi vizsga csak a vezetői engedély kiadásának feltétele, önmagában nem jelent elsősegélynyújtó képzettséget.
A vizsga témája a közúti elsősegélynyújtás leszűkített területe.
A vezetői engedélyhez szükséges elsősegélynyújtó ismereteket csoportosan és igen kevés óraszámban sajátítják el a leendő járművezetők.
A 27/1995. (VII. 25.) NM rendelet a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról közreműködési kötelezettséget ír elő a szolgálatnak a munkahelyi elsősegélynyújtás tárgyi, személyi és szervezeti feltételeinek kialakításában, az elsősegélynyújtók szakmai felkészítésében. Összességében megállapítható, hogy a munkahelyi elsősegély-nyújtási ismeretekkel azonosnak nem fogadható el a közúti elsősegélynyújtás jogosítványhoz szükséges ismerete, ezért a gépjármű vezetői engedély birtokosa nem kiképzett
munkahelyi elsősegélynyújtó.

 

Kiket értünk a „munkavégzés hatókörében tartózkodók” alatt?

A Magyar Köztársaságban a munkavédelem felsőszintű szabályozása a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Mvt.). Az Mvt. a szervezett munkavégzésre vonatkozó munkabiztonsági és munka-egészségügyi követelményeket foglalja össze. Ennek megfelelően a törvény hatálya kiterjed minden szervezett munkavégzésre, függetlenül attól, hogy az milyen szervezeti vagy tulajdoni formában történik.

A törvény meghatározott rendelkezéseit alkalmazni kell a munkavégzés hatókörében tartózkodóra is (járókelő, látogató, szolgáltatást igénybe vevő stb.).

Ezek a rendelkezések az alábbi területeket érintik:

• a munkavállalók és a munkavégzés hatókörében tartózkodók védelme érdekében biztonsági és egészségvédelmi jelzéseket kell alkalmazni (26/A. §),

• az olyan munkahelyen, ahol be- vagy leesési veszély van, vagy az ott tartózkodókat leeső tárgyak veszélyeztetik, elkerítéssel, lefedéssel, vagy más alkalmas módon kell a védelemről gondoskodni (28. §),

• a munkahelyen a zajhatások és rezgések, a por- és vegyi anyagok, valamint a sugárzások, az alacsonyabb vagy magasabb légköri nyomás nem károsíthatják a munkavállalókat és a munkavégzés hatókörében tartózkodókat és nem veszélyeztethetik a munkavégzés biztonságát (32. §),

• a munkafolyamatot, a technológiát, a munkaeszközt, az anyagot úgy kell megválasztani, hogy az ott tartózkodók egészségét és biztonságát ne veszélyeztesse (40. §),

• azoknál a munkafolyamatoknál, ahol a munkavállaló veszélyforrás hatásának lehet kitéve, a hatásos védelmet – amennyiben külön jogszabály eltérően nem rendelkezik

• zárt technológia alkalmazásával, ha ez nem oldható meg, akkor biztonsági berendezések, egyéni védőeszközök és szervezési intézkedések – szükség szerinti együttes – alkalmazásával kell megvalósítani (44. §),

• rendellenes körülmények kialakulása esetére – amikor a szabályos üzemvitelre vonatkozó biztonsági előírások nem tarthatók be – a munkahely jellegére, helyzetére, kiterjedésére, valamint a veszélyforrások hatására mentési tervet kell készíttetni és a mentéshez szükséges személyeket ki kell jelölni (45. §).

A hatókörben tartózkodónak kell tekinteni az alábbiakat, pl.:
- építkezés állványzata alatt közlekedő járókelő,
- üzletben lévő vásárló,
- üzemanyagot töltő gépkocsivezető,
- fürdőkomplexumokat látogatók és igénybe vevők,
- egyéb szolgáltatási formákat igénybe vevők,
- a térben nem elválasztható munkaterületen, azonos időben munkát végző, más munkáltatókhoz tartozó munkavállalók.

Az egyedül dolgozó egyéni vállalkozókra nem terjed ki a Mvt. hatálya, ugyanakkor nekik is be kell tartani a hatókörben tartózkodók védelmére a fenti előírásokat.

 

 Szegeden élő nyugdíjas kérdése:

„Amikor neonnal megvilágított irodában dolgoztam, folyamatosan romlott a szemem, délután már a fejem is fájt. Amikor éveken át más munkakörben dolgoztam (pl. üzletkötőként, és nem irodában ültem), akkor nem romlott a szemem és a fejem sem fájt. Ez a bizonyítéka, hogy a neonvilágítás káros az egészségre. Mások is tapasztaltak hasonlót. Most a mai fiatalok is panaszkodnak erre.
Nem értem, hogy miért nem jutottunk el odáig, hogy legalább irodákban - ahol egész nap számítógépen dolgoznak az emberek és papírokat olvasnak - nem tiltották még be a neonvilágítást (tudom, hivatkoznak arra, hogy vannak már szembarát csövek, de ez nem igaz, mindegyik szemrontó és fejfájás-okozó). Épülnek új irodaházak és most is ezt a világítás -megoldást használják. Ez addig így is lesz, amíg rendelettel meg nem tiltják."

A kérdésben illetékes OMFI válasza:

„A fényerővel - lumineszkáláson alapuló - történő megvilágítás „vibrálására" vonatkozó egészségi előírások, követelmények a munkahelyek kialakítását szabályozó munkahigiénés előírások között nem szerepelnek. A világítástechnika fejlődése következtében - elektronikus előtét alkalmazásával - a fénycsövek világításának komfortérzete jellemzően javult (pl. kompakt fénycsövek), de a mesterséges világítás mindig kellemetlenebb az emberi szem számára, mint a természetes fény és különösen az lehet, ha vibrálás, káprázás, térbeli egyenetlenség kíséri. A munkahely helytelen kialakítása, megvilágítása tükröződést, káprázást okoz, ezáltal fokozva a szem igénybevételét. Ezek a hibák nem csak a szemben okoznak zavarokat, hanem káros hatást gyakorolnak a teljes látószervre, tehát a szemizmokra, az észlelések feldolgozására az agyban, stb., valamint ezen túlmenően a szervezet egészére. A megterhelés következményei gyakran fájdalmasan tudatosulnak az érintetteknél: a látószerv korai elfáradása (égőérzés a szemben, könnyezés), fejfájás.
Az irodai adminisztrációs munka során a látási feladatok egyik része hagyományos irodai tevékenységhez, másik része számítógép használathoz kötődik. A képernyő okozta munkahelyi panaszok középpontjában a látórendszer átmeneti működészavarai állnak, amelynek vezető tünetei lehetnek a szemfájdalom, irritáltság, könnyezés, fáradtság, vörös, égő száraz szem, homályos vagy kettős látás, néha fejfájással kísérve. Azonban kizárólag a látási feltételek javításával úgy tűnik, csak részben számolhatók fel a szempanaszok, amelynek oka, hogy a komfortérzésre (a szemére is) pszichológiai és motivációs elemek is hatnak.
Az emberi szem szöveteire a fény fizikai (kóroki) tényezőként hat. Az elektromágneses spektrum különböző tartományai - hullámhossztól függően - UV, IR, röntgen sugárzás formájában károsíthatják a szem szöveteit (photokeratitis, bőrelváltozás, pterygium, cataracta). A panaszos levélben megfogalmazott fejfájás, szemromlás nem specifikus tünete az elektromágneses spektrum emberi szemre gyakorolt hatásának, és ezzel kapcsolatos konkrét adatok egyáltalán nem állnak rendelkezésre, a szemészeti szakirodalom is a szöveti elváltozásokat vizsgálja. A munkahelyi megvilágításból adódó olyan panaszok, amelyek nem a szem szöveteinek károsodásáról vagy a látóélesség objektív változásáról szólnak, szemészeti szempontból nem véleményezhetőek."

 

Munkabiztonsági szakember kérdése:

"Mennyi az illetéke a munkabiztonsági szakértői engedély kiváltásának, a tevékenység folytatásának, a kérvényre milyen értékű illetékbélyeget kell felragasztani?"

Válasz:

"A munkabiztonsági szakértői tevékenységről a 354/2009. (XII. 30.) Kormányrendelet intézkedik, de ebben nincs meghatározva a szakértői engedély kiadására irányuló eljárásért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj.

Erről a 14/2010. (IV. 28.) SZMM rendelet intézkedik, mely szerint:
„1. § (1) A munkabiztonsági szakértői engedély kiadására irányuló eljárásért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj (a továbbiakban: díj)
a) a Nemzeti Munkaügyi Hivatal munkavédelmi és munkaügyi igazgatósága (a továbbiakban: munkavédelmi és munkaügyi igazgatóság) hatáskörébe tartozó eljárás esetén tizenötezerötszáz forint,
b) a Magyar Mérnöki Kamara területi kamaráinak (a továbbiakban: területi kamara) hatáskörébe tartozó eljárás esetén tizenhatezerötszáz forint.
(2) A jogorvoslati eljárás díja
a) a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) hatáskörébe tartozó eljárás esetén tizenötezerötszáz forint,
b) a Magyar Mérnöki Kamara (a továbbiakban: MMK) hatáskörébe tartozó eljárás esetén tizenhatezerötszáz forint.
(3) A munkabiztonsági szakértői engedély kiadására irányuló eljárás díja magában foglalja a tevékenység végzésére jogosult nyilvántartásba vételével kapcsolatos díjat is.
2. § (1) A díjat a kérelmező
a) a munkavédelmi és munkaügyi igazgatóság hatáskörébe tartozó eljárások esetén a munkavédelmi és munkaügyi igazgatóság,
b) a miniszter hatáskörébe tartozó jogorvoslati eljárás esetén a miniszter által vezetett minisztérium,
c) a területi kamarák hatáskörébe tartozó eljárások esetén az illetékes területi kamara,
d) az MMK hatáskörébe tartozó jogorvoslati eljárás esetén az MMK
(a továbbiakban együtt: engedélyező szerv) 1. mellékletben feltüntetett számlájára köteles befizetni.
(2) A díj megfizetését az eljárás megindításakor igazolni kell.
(3) A díj összegét átutalással, készpénzátutalással vagy fizetési számlára történő készpénzbefizetéssel kell megfizetni.

 A munkabiztonsági szakértői tevékenység gyakorlására irányuló engedélyezési eljárásban első és másodfokon eljáró hatóságok számlaszámai a 14/2010. (IV. 28.) SZMM rendelet 1. és 2.számú mellékletében találhatók!
A Nemzeti Munkaügyi Hivatal munkavédelmi és munkaügyi igazgatóságának hatáskörébe tartozó eljárás esetén:
Pénzforgalmi számla elnevezése: Nemzeti Munkaügyi Hivatal előirányzat-felhasználási keretszámla
Pénzforgalmi számla száma: 10032000-01732630-00000000."